Kedden és szerdán újra asztalhoz ülnek a nyugati országok és Irán, megint az iráni atomprogramról lesz szó Genfben. Az elmúlt időszakhoz képest sokkal kedvezőbb légkörben, nagyobb várakozásokkal kezdődnek a tárgyalások, hiszen olyan lépések utaltak az enyhülésre, amikre harminc éve nem volt példa. Ettől függetlenül csak elindulhat egy folyamat, nagy kiegyezést még nem kell várni.
A korábbiaknál kedvezőbb légkörben kezdődnek tárgyalások Irán atomprogramjáról kedden Genfben, az Egyesült Államok és a perzsa állam között az elmúlt hetekben az enyhülés jelei mutatkoztak. Ugyanakkor kérdés, hogy milyen kompromisszumos megállapodásra tudnak jutni, ami aztán minden félnek megfelelhetne.
John Kerry amerikai külügyminiszter vasárnap arról beszélt, hogy megvan az esély a diplomáciai előrelépésre. Azonban figyelmeztetett: „A szavakat tetteknek kell követniük". Az iráni miniszterelnök-helyettes pedig leszögezte, a dúsított urán külföldre szállítása olyan határvonalat jelent, amit nem lépnek át.
Egészen új irányt vettek az amerikai-iráni kapcsolatok az elmúlt hetekben, aminek a csúcspontja szeptember végén Barack Obama amerikai elnök telefonbeszélgetése volt Haszan Rouháni iráni elnökkel. Az országok között 1980 óta nincs diplomáciai kapcsolat, ez volt az első közvetlen beszélgetés a két ország vezetői között az elmúlt 33 évben. Megtartották az első közvetlen megbeszélést is az amerikai és az iráni külügyminiszter között több mint 30 év után. „Ennek az új kapcsolatfelvételnek hatalmas a jelentősége, korábban csak a háttérben, alacsony szinten, esetleg titokban voltak megbeszélések" – mondta N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója, Közel-Kelet-szakértő.
Rouháni első amerikai útján, az ENSZ Közgyűlésében arról beszélt, hogy békével és barátsággal érkezett. Azt állította, hogy hónapokon belül meg akar állapodni a nukleáris programról a legfontosabb nagyhatalmakkal. Rouháni kijelentései látványos váltást jelentenek elődje, Mahmúd Ahmadinezsád retorikájához képest.
Megnyílt az út a régóta vitatott iráni atomprogram ügyének újratárgyalása előtt is. Teherán régóta azzal érvel, hogy atomprogramja békés célokat szolgál, ugyanakkor ezt a nyugati hatalmak vitatják. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) augusztusi jelentése szerint Irán fokozta urándúsítási képességét, újabb ezer modern centrifugát állítottak üzembe a Natanznál lévő komplexumban. Az ENSZ BT mellett az Egyesült Államok és az Európai Unió is további kemény szankciókat léptetett érvénybe Iránnal szemben.
Október 15-16-án, kedden és szerdán lesznek Irán és a P5+1 országok (az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) között újabb tárgyalások Genfben. A helyszínválasztás már önmagában előrelépést jelent, mivel Irán korábban még azt is kifogásolta, hogy Genfben kezdődjenek hasonló tárgyalások. Rouháni azt mondta, Irán kész tervekkel érkezik majd a találkozóra, de részleteket nem árult el.
A P5+1 országok többek között azt várták korábban Irántól, hogy állítsa le az urándúsítást, csökkentse a 20 százalékosra dúsított uránkészleteit. Irán rendre elutasította ezeket a követeléseket, ehelyett a szankciók feloldását szorgalmazta, és azt követelte, ismerjék el jogát az urándúsításhoz. Az már biztos, hogy a korábbiaknál kedvezőbb hangulatban indulhatnak a tárgyalások, ez pedig már önmagában fontos lesz ebben a helyzetben.
Mindkét fél érdeke
N. Rózsa Erzsébet szerint megvoltak a viszony enyhülésének az előzményei. Obama már 2009. március 21-én, az iráni újévkor jókívánságokat küldött az iráni népnek, és előfeltétel nélküli tárgyalásokat ajánlott, míg Rouháni augusztusi beiktatási beszédében is arról beszélt, hogy javítani akar a külkapcsolatokon, még átláthatóbbá akarja tenni az atomprogramot, és a szankciók feloldásán fog dolgozni. Iránban a gesztusoknak különleges jelentőségük van, éppen ezért is különösen fontos, hogy az iráni elnök a zsidó újév alkalmából gratulált a zsidó népnek, és hasonlóképpen tett a külügyminiszter is.
Négyből három amerikai támogatja a közvetlen diplomáciai tárgyalásokat az Egyesült Államok és Irán között, hogy így akadályozzák meg a perzsa állam atomfegyverhez jutását. 21 százalék ellenzi ezt a lépést, derül ki a CNN/ORC legújabb felméréséből. Obama mindenesetre sokat nyerhet, ha sikerül valamilyen kézzelfogható eredményt felmutatnia: az Independent brit lap vezércikkében a viszony esetleges javulását egyenesen ahhoz hasonlították, amikor Richard Nixon 41 éve Kínába látogatott.
A júniusi elnökválasztáson Iránban a törvényeknek megfelelően ugyan megszűrték a jelölteket és csak az indulhatott, akit az Őrök Tanácsa megfelelőnek talált, de a jelöltek közül a leginkább mérsékeltnek számító Rouhánit már az első körben megválasztották a két ciklusát kitöltő Ahmadinezsád utódjaként. Rouhánitól a viszony javulását várják az Egyesült Államokban és világszerte, de a mostani enyhülés legfontosabb fejleménye, hogy az új elnök Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vezetőjének teljes támogatását bírja.
Amíg Hamenei támogatja ezt a folyamatot, addig a közeledés folytatódni fog. Egy szeptember 17-én Teheránban tartott beszédben Hamenei engedélyezte „a hősies rugalmasságot a diplomáciában", írja a BBC. Ezt sokan egyfajta utasításként fogták fel, ami Rouháninak szólt: derítsd fel, meddig mennének el az amerikaiak, de anélkül, hogy összeborulnál Obamával.
Újra az 1997-2005 között iráni elnök Mohamed Hátami vonala került előtérbe, ő ugyanis szintén reformok ígéretével indult. Hátami meg is szólalt a mostani helyzetben, különleges lehetőségnek nevezte Rouháni útját a Nyugat és Irán szempontjából is. „Iránban most abszolút pozitív várakozás hatja át a társadalmat" – mondta N. Rózsa. Ugyanakkor óvatosak is, mert Hátami elnök idején is tűnt már hasonlóan, aztán mégis visszalépés következett. Az biztos, hogy fontos külpolitikai és diplomáciai pozíciókban folyamatosan cserélik le a korábbi embereket mérsékeltebb felfogású utódokra.
Többek között Szíriának is fontos szerepe lehet az iráni-amerikai viszony alakulásában. Az Egyesült Államok és Franciaország a szövetségeseikkel együtt a beavatkozás küszöbén álltak Szíriában. Az iráni vezetés a szíriai konfliktus kiéleződése alatt is gondosan ügyelt arra, hogy ne legyen túlságosan elutasító az Egyesült Államokkal szemben. Retorikájuk főként az általános fenyegetések szintjén mozgott: arra figyelmeztettek, hogy lángba borulhat a régió, beláthatatlan következményei lehetnek a Közel-Keleten, ha a nyugati országok katonai erővel avatkoznak be a szíriai polgárháborúba.
A vegyi fegyverek bevetése nehéz helyzetbe hozta Iránt: az 1980-88-as iraki-iráni háború alatt Szaddám Huszein vegyi fegyvereket is használt, ez pedig még a mai napig is komoly traumát jelent az iráni társadalomban. Irán így hivatalosan végig az ellenzéket vádolta a vegyi anyagok bevetésével. Végül az oroszok javaslatára a vegyi fegyverek leszerelése kezdődött meg előző héten, ez pedig olyan fejlemény volt, ami mögé már fel tudtak sorakozni.
„Iránban pont ezt akarják, hogy ismerjék el őket regionális hatalomként, és egyenrangú tárgyalófélként kezeljék őket" – mondta N. Rózsa. Most kedvezően is kijöhetnek a helyzetből, „ha az a vélekedés, hogy konstruktívak, vagy legalábbis visszafogottnak mutatkoznak". Iránnak az az érdeke, hogy Szíria stabil maradjon, miközben az ellenzéki erők egy jelentős részét képviselő radikális iszlamisták miatt is egy oldalra került az Egyesült Államokkal.
Mindkét félnek érdeke, hogy hatékony legyen ez a közeledés. Ezúttal úgy tűnik, hogy mindkét oldal kész engedni azért, hogy aztán kaphasson is valamit majd cserébe. „Fontos lesz, hogy gyorsan konkrét eredményeket mutathassanak fel, ha nem akarják, hogy a saját belső ellenzékük megtorpedózza a tárgyalásokat és a közeledést" – mondta N. Rózsa. Iránban például a Forradalmi Gárda parancsnoka hibának nevezte Rouháni telefonbeszélgetését Obamával, és az Egyesült Államokban is vannak zúgolódó hangok a törvényhozók között.
Obama figyelmét most alapvetően nem a külpolitika, hanem a belpolitika, a szövetségi kormányzat leállása vonja el, de az USA oldaláról a szálakat ügyesen mozgatva már azt is fontos haladásként adhatják el, hogy Irán hogyan áll a szíriai helyzethez, valamint nagyobb transzparenciát ígér.
Irán szempontjából a legkedvezőbb az lenne, ha elmozdulnának a szankciók feloldásának irányába. Obama kezét ugyanakkor erősen megkötötte a kongresszus tavaly az egyoldalú szankciók kibővítésekor, ezért nincs nagy mozgástér. Iránnak az EU felé is érdemes lehet tapogatóznia. Az biztosnak tűnik, hogy „Irán valamilyen megegyezésre készül", ebben pedig több mindent is tud ajánlani: megerősített ellenőrzés, a centrifugák számának korlátozása, vagy például minden ellenkező nyilatkozat ellenére az 5 százalékosra dúsított urán egy részének külföldre szállítása (és ott „letétbe helyezése") is az asztalon lehet.
Nem mindenki örül felhőtlenül az amerikai-iráni viszony mostani alakulásának, Izrael és az Öböl-menti országok, főként Szaúd-Arábia is aggódva figyelik a fejleményeket. N. Rózsa szerint nincsenek abban a helyzetben, hogy megtorpedózzák az amerikai és az iráni vezetés elképzeléseit, de nem mindegy, milyen garanciákat tudnak nekik ígérni.
Izraelnek is az az érdeke, hogy Irán ne jelentsen tartós fenyegetést a zsidó államra. A Rouhánit báránybőrbe bújt farkasnak minősítő Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök amerikai útján beszélt Obamával „Irán békeoffenzívájáról", és az ENSZ-ben is felszólalt. Az izraeli hírszerzés pedig bejelentette, hogy szeptember 11-én elfogtak egy belga férfit, aki azonban iráni származású, és a gyanú szerint kémkedett. A Sin Bet szerint a férfit az iráni Forradalmi Gárda küldte.
Bármennyire is mutatkoznak a közeledés jelei, az Egyesült Államokat és Iránt komoly politikai, ideológiai különbségek választják el egymástól. Ugyanakkor a két ország közötti kapcsolatokban eddig sem a tartalmi kérdések, hanem sokkal inkább az azt körülvevő atmoszféra, a bizalmatlanság légköre volt meghatározó, ez pedig változóban van. Arra lehet számítani, hogy „elindul egy olyan folyamat, ami a megegyezés felé mutat", ennél többet most még nem kell várni, mondta N. Rózsa.