Salamoni döntésre jutott az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) hétfőn Strasbourgban közzétett jogerős ítéletében: egyfelől elmarasztalta Oroszországot amiatt, hogy nem teljesítette együttműködési kötelezettségét a második világháborúban elkövetett katyni vérengzés kivizsgálása érdekében, másrészt viszont kimondták: az orosz eljárás – amely során 2004-ben lezárták a 14 éven át folyó nyomozást és titkosították annak eredményeit – nem sértette az áldozatok hozzátartozóinak jogait.
Az ügyet annak a több mint húszezer lengyel áldozatnak – a lengyel hadsereg szovjet oldalra került tisztjeinek, katonáinak – egyes hozzátartozói indították Strasbourgban, akiket 1940-ben Katynban a szovjet belügyi népbiztosság (NKVD) alakulatai legyilkoltak.
Az Európa Tanács égisze alatt működő emberi jogi bíróság megállapította az orosz hatóságok együttműködési kötelezettségének megszegését azzal, hogy a Katynt érintő nyomozás dokumentumait végül nem adták át Strasbourgnak – és így nem ismerhették meg a lezárás okait az áldozatok rokonai sem.
Ugyanakkor azzal, hogy Moszkva név szerint nyilvánossá tette az áldozatok sorsát, lehetővé tette a rokonoknak, hogy megismerjék a történteket. Ennek köszönhetően tehát nem nyert igazolást a rokonok vádja, amely szerint emberi méltóságukban sértette volna őket meg az orosz fél.
Ezzel felülbírálták az EJEB egyik tesületének előzetes állásfoglalását, amely szerint Moszkva nem adott elegendő információt az áldozatokról, emberi méltóságukban sértve meg ezzel a rokonokat is.
Az EJEB-hez akkor lehet fordulni, ha a panaszos szerint az Emberi Jogok Európai Egyezményét aláíró államok valamelyike megsértette az emberi jogokra vonatkozó egyezmény valamely előírását, és ha ez ellen a panaszos már minden nemzeti jogorvoslati lehetőséget eredménytelenül kimerített.
A strasbourgi bírák most szótöbbséggel úgy döntöttek, hogy nincs illetékességük kivizsgálni a vérengzés tulajdonképpeni elkövetésére vonatkozó, legfőbb panaszpontot, amely az európai emberi jogi egyezménynek az élethez való jog védelméről szóló passzusára hivatkozott. Ezzel érvelt az orosz fél is, amely a döntés alapján meggyőzte a bíróságot.
A katyni vérengzést ugyanis 1940-ben követték el, az Emberi Jogok Európai Egyezményét pedig csak 1950-ben fogadták el. A bíróság szerint az egyezményre hivatkozva nem lehet vizsgálni az egyezmény megkötése előtt történt eseteket.
A német haderő, illetve a Vörös Hadsereg – az erre vonatkozó előzetes német-szovjet megállapodás alapján – 1939 szeptemberében támadt rá Lengyelországra. A szovjetek 1940 májusában több mint húszezer lengyel hadifoglyot minden tárgyalás nélkül legyilkoltak, és a Katyn környéki tömegsírokban földeltek el. A tömegsírokat 1943-ban fedezték fel, amikor a területet a háborúban a németek uralták.
Történészek lehetséges magyarázata szerint Sztálin biztos volt abban, hogy Németország néhány évig nem támad a Szovjetunióra, ezért 1940-re mind nagyobb tehertételt jeletett számára a több tízezer lengyel katona, akiknek világnézete sem volt összeegyeztethető a szovjetbarátsággal. (Sztálin valójában csak 1941 júniusáig kapott haladékot Hitlertől.)
A Szovjetunió csak 1990-ben ismerte el, hogy Katynért történetesen nem a németeket, hanem a szovjet vezetést terheli a felelősség. Ezután azonban nem háborús bűnként, hanem az NKVD tisztjeinek hatásköri túllépéseként értékelték a történteket, amelyek így elévülhettek. Az orosz állami duma csak 2010. november 26-án fogadta el azt a nyilatkozatot, amelyben megerősítették, hogy a tömeggyilkosságot Sztálin utasítására hajtották végre, és hogy tovább kell dolgozni az áldozatok azonosításán, helyreállítva a legyilkoltak emberi becsületét.
A katyni mészárlás hosszú ideig mérgezte a posztszovjet Oroszország és Lengyelország viszonyát. Amikor a közös megemlékezés megbékélést hozhatott volna, egy tragédia miatt a közeledés csak újabb fejezete lett a feszült viszonynak: a katyni mészárlás 70. évfordulójára igyekezve 2010 áprilisában lezuhant Lech Kaczynski elnöki gépe, a lengyel államfő mellett további 95 ember életét követelve.
A történtek miatt Varsó felvetette az orosz légiirányítás felelősségét. Az elnök ikertestvére, Jaroslaw Kaczynski egyenesen az elnök meggyilkolásával vádolta az orosz felet. Igaz a Jog és Igazságosság pártot vezető Kaczynski később már a lengyel kormányfőt, Donald Tuskot is azzal vádolta, hogy a Kremllel közös összeesküvésben gyilkolták meg fivérét.