„Vannak szép emberek – őket ültessék ide. Azokat, akik nem szépek, pedig oda hátra. Ez igazán nem túl bonyolult” – igazította el a párizsi Pompidou Központ felső szintjén lévő csúcsétterem főnöke az alkalmazottakat. Gilbert Costes, a Georges étterem tulajdonosa kifejezetten büszke volt a szépészeti megoldásra: egyáltalán nem érezte úgy, hogy szép csöndben kellene diszkriminálnia a vendégkört.

Évekig ez volt a gyakorlat – erről egy, a luxuséteremben korábban alkalmazott hosztesz beszélt a Le Canard Enchainé című bulvárlapnak. A mutatósabbakat a nagy üvegablakok mellé ültették, hogy az étterem előtt sétáló múzeumlátogatók is gyönyörködhessenek bennük, a rondábbakat pedig a hátsó helyiségbe kísérték. Velük csak akkor tettek kivételt, ha ismert celebek voltak.

A rendszer sokáig jól működött, az étterem csak a telefonos asztalfoglalásoknál volt gondban. A személyzetet állitólag trenírozták arra, hogy „bizonyos nyelvi jelek” alapján döntsék el, milyen esztétikai erényekkel rendelkezik az ismeretlen hívó, de többnyire csak a „mindent igyekszünk megtenni” típusú általános válaszokat adtak, és aztán a vendég megérkezésekor stírölték végig a kuncsaftot, hogy a számára megfelelő asztalhoz kísérjék.

A vendéglő a mostani hír miatt kétségkívül nehéz helyzetbe került. Ha viszont tényleg tökélyre fejlesztették a hang alapján történő jó nő/jó pasi azonosítást, váratlan helyről érheti csapás a szextelefon-bizniszt.