A kalózok még mindig reális veszélyt jelentenek a Szomália közelében elhaladó kereskedőhajókra és legénységükre. A mozikban a napokban bemutatott Phillips kapitányból is ízelítőt kaphatunk a kalózvilág működéséből, azonban a filmben szereplő, 2009-es eset óta egyre inkább ellehetetlenülnek a szomáliai kalózok – 2006 óta nem hajtottak végre olyan kevés támadást, mint az idei év első kilenc hónapjában.
Az egyszerű kalóz kapta a legkevesebbet
Néhány éve volt olyan időszak, amikor becslések szerint két-háromezer kalóz garázdálkodott Afrika keleti partjainál és az Indiai-óceán jelentős részén. Legtöbben közülük korábban halászok vagy katonák voltak, és csak kényszerből kezdtek el hajókat fosztogatni, túszokat ejteni, mert csak így maradhattak életben a világ egyik legszegényebb országában.
Azt eddig is tudni lehetett, hogy a támadások kiindulási pontjaként szolgáló anyahajókon vagy a parton maradt segítők, az akciók finanszírozói kapták a zsákmány legnagyobb részét, erre pedig egész városok épültek Szomália északi részén, sokuknak pedig még Dubajban is volt érdekeltségeik. A kalózok belső szabályairól és életéről ugyanakkor minden korábbinál részletesebben számolt be a Világbank, az Interpol és az ENSZ napokban nyilvánosságra hozott, 129 oldalas jelentése. A kutatás harminc interjúra épül, amiket volt rendőrökkel, katonákkal, helyi tisztviselőkkel, a rablással felhagyott kalózokkal és bankárokkal készítettek.
A kalózkodás melegágya
A Szomália északi részein sokáig virágzó kalózkodás is a szomáliai káoszra vezethető vissza: az országban 1991 óta polgárháború van, a kormány szinte csak a főváros, Mogadishu környékét ellenőrzi, így valós központi hatalomról nem beszélhetünk. Az alig ötven éve létező Szomália húsz éve az éhínség és a kalózkodás legfőbb helyszíne. Bár úgy tűnt, nemzetközi segítséggel visszaszorulnak a terrorista csoportok, erre azonban rácáfolt a kenyai bevásárlóközpont ellen elkövetett támadás szeptemberben. A szomáliai helyzetről bővebben itt olvashat>>>Ezek alapján megállapították, hogy a kalózok az elmúlt hét évben (2005 áprilisa és 2012 decembere között) több mint négyszázmillió dollárt (nagyjából 88 milliárd forintot) zsákmányoltak a Szomália körüli vizeken, ez átlagosan nagyjából 2,7 millió dollárt jelentett hajónként. Ugyanakkor a ranglista legalján lévő kalózok, akik valójában eltérítik a hajókat, csak a teljes zsákmány 0,01-0,027-ed részét (1-2,7 százalékát), vagyis 30-75 ezer dollárt (kb. 7-16 millió forintot) kapnak meg fizetségként.
Emellett 10 ezer dolláros bónusz járt annak, aki elsőként lépett egy hajóra, és azoknak is, akik saját fegyverrel, létrával járultak hozzá az akció sikeréhez. Az Economist szerint ugyanakkor büntetések is voltak: 5 ezer dollárt is levonhatnak, és kizárhatják a kalózt a következő akciókból, például ha rosszul bánik a legénységgel. A rangsor alján elhelyezkedő kalózok a pénzt főleg alkoholra, prostituáltakra és drága kocsikra költötték, de az akciók alatt is végig rágott, stimuláns hatású katra is jutott belőle bőven.
Üzleti befektetés lett a kalózkodás
Az akciókat felszereléssel és pénzzel finanszírozó kalózok és hadurak viszont már hajónként 2-3 millió dollárt (kb. 440-660 millió forintot) szereztek, a zsákmány akár háromnegyedét zsebre tették. A költségekről annyi derült ki, hogy a nagyobb, több hajót magukban foglaló akciók több tízezer dollárba kerültek, de nem volt rá garancia, hogy sikeresek lesznek.
A pénzt aztán tisztára mosták, egy részüket pedig legális üzletekbe fektették vissza, ráadásul a Kenyán át folyó katkereskedelem is szárnyakat kapott. Fizettek szakácsokat, jogászokat, de pénzbe kerültek a kalózkikötőket védő milíciák is, nem kevés kalóz nőtt ki a kalózüzletből. Az Economist szerint egyes kalózok a váltságdíj jelentős részét fizették ki a Szomália déli területeit uraló as-Sabábnak, az al-Kaidával is kapcsolatban álló fegyveres szervezetnek.
A jelentésben azt is megállapították, hogy a szállítási költségek megnövekedése miatt 18 milliárd dollárba (kb. 4000 milliárd forintba), vagyis nagyjából a magyar GDP egynyolcadába kerülnek a kalózok a világgazdaságnak. A kalózok miatt visszaesett a turizmus és a halászat is az érintett térségben, a pénzügyi közvetítők kivonulása miatt pedig sok szegény családnak jelent problémát, hogy a külföldről hazautalt pénzek sokszor nem érkeztek meg.
Folyamatos a visszaesés
A kalózkodás ugyanakkor már messze nem olyan jövedelmező üzlet Szomáliában, mint néhány éve. A Nemzetközi Tengerhajózási Iroda (IMB) október 17-én kiadott jelentése szerint felgyorsult a tavaly is tapasztalt folyamat, és az év első kilenc hónapjában hét éve nem látott szintre csökkent a kalóztámadások száma világszerte. Októberig 188 támadást regisztráltak a központban, szemben a 2012-es 233-mal, míg egy évvel korábban a mostaninál majdnem kétszer többször, 352-szer csaptak le a kalózok.
2013 első kilenc hónapjában 188 kalóztámadást regisztráltak a központban, miközben előző évben 233 hasonló támadás történt. Viszont csaknem feleannyi csak, mint 2011-ben, amikor még 352 akciót regisztráltak. A tavalyi 458-cal szemben idén már csak 266 embert ejtettek túszul a hajók legénységéből legalább egy rövid időre a kalózok, közülük 34-et hurcoltak a szárazföldre. Egy embert megöltek, húszat megsebesítettek, egy valakit pedig eltűntként tartanak számon. Szeptember 30-ig bezárólag két hajó volt a kalózok fogságában. A szárazföldön 49 embert őriztek Szomáliában, de 37-et már több mint két éve fogtak el.
Állandó járőrözés, kemény ítéletek
A kalóztámadások visszaszorulásában a hajókra egyre gyakrabban felbérelt fegyveres őrök, és a hadihajók járőrözése is fontos szerepet játszanak. Ugyan a hajók beazonosításában gyakran a kalózhajók is fejlett technológiát használnak, de semmi esélyük sincs a hadihajók fegyverzete ellen. „A nemzetközi kalózellenes erőnk gyorsan megtalálta és semlegesítette ezeket a kalózokat, amivel világos üzenetet küldtünk: a kalózkodás már nem kifizetődő" – mondta Jeremy Blunden admirális, miután október végén elfogtak kilenc kalózt, akik rálőttek egy szupertankerre.
A rendszeres járőrözések mellett a kemény jogi fellépés is eredményre vezethetett. Az Egyesült Államokban sok kalózt ítéltek életfogytiglani börtönre, egyikükre pedig halálbüntetés is várhat. A BBC szerint éppen a napokban ítélt el egy spanyol bíróság is hat szomáliai kalózt, akik a spanyol flotta kalózellenes hadihajóinak ellátását biztosító egyik hajóra próbáltak feljutni még tavaly januárban. Az AK-47-esekkel és gránátokkal érkező kalózok rálőttek a hajótestre, a fedélzetről pedig viszonozták a tüzet. A szomáliaiak megpróbáltak elmenekülni motorcsónakjukkal, de a hajó helikoptere üldözőbe vette őket, és végül megadták magukat. Egyikük 12 évet, a másik öt pedig egyenként 8 év börtönt kapott.
A kalózkodás visszaszorulásában annak is szerepe lehet, hogy a szomáliai köztársasági elnök február végén amnesztiát hirdetett a fiatal kalózoknak, ha azok felhagynak a további támadásokkal. Ezt ugyanakkor nem terjesztették ki azokra a kalózokra, akik az akciók mögött állnak, és a zsákmány legnagyobb részét kapják.
Nigéria egyre veszélyesebb
„A támadások száma ugyan összességében visszaesett, de a veszély továbbra is fennáll, főként Szomália és Guinea környékén” – figyelmeztetett Pottengal Mukundan, az IMB igazgatója. Habár még mindig az Ádeni-öböl környéke számít a legveszélyesebbnek, a szomáliai kalózparadicsom visszaszorulásával megint több figyelem irányul a Guineai-öböl kalózaira.
A nigériai kalózok annyiban eltérnek a szomáliai társaiktól, hogy sokszor nem váltságdíjat követelnek, hanem ténylegesen a hajót és annak rakományát – leginkább olajat – akarják megszerezni. Ebben a térségben 40 kalóztámadás volt az első kilenc hónapban, az elrabolt hajók és rakományok értéke akár a 100 millió dollárt is elérhette tavaly.
Gyakran rabolnak el ugyanakkor az olajiparban dolgozó külföldi munkásokat, valamint gazdag nigériaiakat is, aztán addig tartják őket fogva, amíg nem fizetnek értük váltságdíjat. A kalózok még múlt héten is lecsaptak Nigériánál, akkor egy olajszállító hajó amerikai kapitányát és mérnökét rabolták el. Benin és Nigéria hatóságai közös fellépéssel igyekeznek elejét venni a helyzet elfajulásának, és már Jay Carney, a Fehér Ház szóvivője is jelezte, hogy aggódnak a tengeri bűnözés helyzete miatt a térségben.
Indonézia közelében is újra megsokasodtak a támadások, az IMB adatai szerint 68 kisebb akciót hajtottak végre sokszor éppen horgonyzó hajók ellen. Ezekben az esetekben a kalózok nem nehézfegyverekkel érkeztek, hanem leginkább késekkel és machetékkel felszerelkezve próbálták elrabolni a hajó rakományát vagy legénységét.