A közelmúltban volt, hogy 44-43-ra vezettek a skót függetlenségpártiak az inkább az Egyesült Királyságban maradni kívánókkal szemben, de igazából rengetegen nem tudják még, hogy mit akarnak. Jövő szeptemberig kellene eldönteni az évszázadok óta forró vitát, hogy aztán 2016 március végétől – megítélés szerint – szabadok legyenek, vagy elinduljanak a csőd felé.
„Független ország legyen-e Skócia?" – erre az egyszerű kérdésre kell majd válaszolnia a kevesebb, mint egy év múlva tartott népszavazáson négymillió skótnak. Ez az egy mégis egy csomó kérdést felvet, melyek közül sokra még a referendum sem ad megnyugtató válaszokat. A következő tíz hónap ennek ellenére a záporozó érvekről és ellenérvekről, egy varázslatos, fejlődő Skócia víziójáról, és a britek kebléről könnyen a mélybe zuhanó ország rémképéről fog szólni – a népszavazás ugyanis minden jel szerint hajszálon múlik majd.
Az egészen biztos, hogy az elmúlt háromszáz évben még soha nem került ennyire karnyújtásnyira Skócia elszakadása az Egyesült Királyságtól. Pedig a skót függetlenségi törekvések egészen a két ország 1707-es egyesítéséig nyúlnak vissza. Akkor a skót vezetők többek között gazdasági és pénzügyi megfontolásokból döntöttek az unió mellett, de már akkor sokan utcai tüntetéseken tiltakoztak Edinburgh-ben.
Skócia 1999-ben kapott korlátozott autonómiát, azóta saját parlamentje és kormánya van, bár ezek jogköre nem teljes. Nem sikerült azonban elejét venni a skót nacionalizmus további erősödésének: már 2007-ben is a függetlenségpárti Skót Nemzeti Párt (SNP) alakíthatott kisebbségi kormányt, de akkor még nem volt elég erejük a referendum kiírására. Az elszakadás kérdése azonban két éve újra a középpontba került, miután az SNP földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a legutóbbi parlamenti választásokon.
Alex Salmond skót miniszterelnök tavaly év elején jelentette be hivatalosan is, hogy 2014-ben népszavazást tartanak a függetlenségről. A referendumot fontos évfordulóhoz igazították, jövőre lesz ugyanis a 700. évfordulója az 1314-es, bannockburni csatának, ahol Robert of Bruce skót király kis seregével legyőzte az angol király túlerőben lévő katonáit.
A következő mérföldkőhöz kedden érkezett az SNP függetlenségi törekvése, nyilvánosságra hozták ugyanis az elszakadás részletes tervezetét. A Fehér Könyvben rögtön 670 oldalon próbálják felvetni a választókban felmerülő kérdéseket, és meggyőzni a szavazókat, hogy külön minden jobb lesz. Salmond büszkén mutatta be a dokumentumot, amit szerinte más, a függetlenséggel kacérkodó régiók is használhatnak majd saját törekvéseikhez a jövőben.
Salmond szerint nem önmagában Skócia függetlenedése a cél, hanem hogy azt eszközként használva lehetőséget kapjanak az ország fejlesztésére. Állítása szerint elszakadva elkerülhetnék az olyan megszorító intézkedéseket is, mint amikről a brit kormány döntött az elmúlt időszakban, miközben megmaradna a különleges kapcsolat Nagy-Britanniával, ahogy a királynő maradna az államfő.
Salmondék tervei szerint többek között:
Szimbolikus jelentősége lenne, hogy új, skót közmédiát indítanának a BBC helyett. Szimbólumokból a népszavazás dátumán túl sincs hiány: az elszakadáspártiak győzelme esetén a függetlenedés tervezett napja, 2016. március 24-e 1707. március 24-gyel csengene össze, amikor is aláírták az angol és a skót parlamentet összekapcsoló egyezményt.
Kemény tíz hónap vár azonban Salmondékra, ha meg akarják győzni igazukról a skótokat. Több közvélemény-kutatás összegzése alapján csak 38 százalék szakítana jó szívvel, míg 47 százalék maradna a brit kötelékben, 15 százaléknyian pedig nem tudták eldönteni még, mit is akarnának. A változó közvéleményre jellemző, hogy szeptemberben volt olyan időpont, amikor 44-43-ra a függetlenség támogatói kerültek többségbe, még ha csak rövid időre is.
"Azt várja el, hogy csak odaútra vegyünk jegyet egy meglehetősen bizonytalan célállomás felé" – jelentette ki Alistair Darling volt pénzügyminiszter, aki az elszakadást ellenző, Better Together (Együtt Jobb) kampány vezéralakja. Darling fantazmagóriák gyűjteményének nevezte a 670 oldalas dokumentumot, amit pénzügyi fedezet nélküli kívánságlistának tart. Szintén kétségeinek adott hangot és a B-terveket hiányolta Alistair Carmichael skótügyi miniszter, valamint szóvivőjén keresztül David Cameron brit miniszterelnök is.
Valóban vannak bőven fonákjai a tervezett függetlenségnek, és nem az a legnagyobb probléma, hogy lesz-e saját himnusza Skóciának. Az összes brit olajbevétel, viszont a lakosság kevesebb, mint tizede – ez alapján egész jól hangzik a skót függetlenség gazdaságilag. A baj csak az, hogy néhány tényező miatt mégis kifejezetten rossz helyzetből indulnának a skótok.
Az egyik a gyenge népesedési helyzet: az adatok szerint sokkal gyorsabban öregedik a társadalom, mint Nagy-Britannia többi része – derül ki a brit független költségvetési kutatóintézet, az IFS tanulmányaiból. Leginkább azért, mert aránylag sokkal kevesebb bevándorló érkezett ide az utóbbi évtizedekben, mint Angliába. Ez utóbbinak az az oka, hogy a skót gazdaság sokkal gyengébb: a leginkább ütőképes ágazat az olajipar, ami nem túl munkaigényes, a szolgáltató szektor vagy az ipar viszont messze nem olyan erős, mint délebbre.
Az olajbevétellel legalább annyi baj van, mint amennyire könnyű bevételnek tűnik elsőre. Ha Skócia már idén független lenne, akkor bevételeinek 12 százalékát az Északi-tengeri olajmezőkről szerezné. Csakhogy ezek a mezők kimerülőben vannak, és öt év múlva már csak feleekkora bevételt hoznak majd. Az egyébként sem túl jó dolog, ha egy ország ennyire erősen függ kevés tényezőtől, ebben az esetben a kőolaj világpiaci árától és a kitermelés alakulásától.
És bármennyire is szeretnék a skótok megúszni az Egyesült Királyság hatalmas adósságait, nem fognak tudni tiszta lappal indulni. A mostani elgondolás szerint kibocsájtás-arányosan fogják megörökölni a brit adósságokat, tehát ugyanakkora GDP-arányos tartozásuk lesz, mint Nagy-Britannia maradékának, több mint 70 százalék. Ezt brit fontban számolják el, tehát ebben a fizetőeszközben is kell majd visszafizetni.
Skóciának tehát lesz egy méretes költségvetési hiánya, ehhez egy óriási államadóssága, és elöregedő népessége. Nem kipróbált adós, és az adósságában jó nagy árfolyamkockázat lesz, ha saját devizát vezet be, vagy csatlakozik az eurózónához. Ha viszont a brit fontnál marad, vagy ahhoz köti új pénznemét, az másfajta torzulásokat okozhat. A befektetői bizalomhoz tehát nagy adósság-leépítésre lesz szükség, ami hatalmas adóemelésekkel vagy kiadáscsökkentéssel járna – az IFS szerint ezért évente 1000 fontot, tehát nagyjából 350 ezer forintot vesz ki fejenként minden skót zsebéből a függetlenség.
A Skót Nemzeti Párt erre azzal válaszol, hogy britek költségvetési problémái mind annak köszönhetőek, hogy eddig rosszul kormányozták az országot. De joggal merülhet fel a kérdés bárkiben, hogy miért kormányoznának annyival jobban a skótok, akik brit országrészként hosszú ideje magukat terelgetik, ráadásul örökölni fogják a brit bürokráciát.
Talán elsőre kevesebben gondolnák, de bizony gazdasági problémát jelent a Trident atom-tengeralattjárók skóciai támaszpontjának kérdése is. Mint Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa elmondta, ez érzékenyen érintené a skót gazdaságot is, mivel a hadsereg rengeteg beszállítót és munkást foglalkoztat Clyde-nál.
Salmondék azt állítják, hogy a dokumentumot részben a függetlenségről szóló vitát előmozdító összefoglalásnak szánták. Több kritikára már van is válaszuk: például úgy gondolják, hogy a brit kormány megsértené a 2012-ben Edinburgh-ben aláírt megállapodást, ha elutasítanák a valutauniót. Az egyezmény szerint a briteknek tiszteletben kell tartaniuk a népszavazás eredményét, és konstruktívan együtt kell működniük a skót kormánnyal.
George Osborne pénzügyminiszter viszont már célzott rá, hogy nem nagyon tarthatnák meg a fontot a skótok, így pedig a brit jegybank, a Bank of England kiesése is komolyan megrázhatná a piac bizalmát a skót gazdaságban. Ez azt is jelentené, hogy Skóciának saját fizetőeszközzel kellene előállnia, vagy be kellene vezetnie az eurót. Ugyanakkor már önmagában sarkalatos kérdés, hogy miként viszonyulna az új ország az Európai Unióhoz és a NATO-hoz.
Habár Salmondék tervei szerint megszakítás nélkül folytatódna a tagságuk a két szervezetben, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke már korábban jelezte, hogy egy függetlenedő országnak is tagfelvételi kérelemmel kellene fordulnia az Európai Unióhoz. Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök csütörtökön már mondta is, hogy Skóciának szerinte a 28 tagország beleegyezésére szüksége lenne, ha csatlakozni akarna az EU-hoz. A katalán terület függetlenségi törekvései miatt is aggódó Rajoy arról azonban nem beszélt, hogy leszavazná-e Skócia felvételét. Katalónia szintén népszavazást tervez az elszakadásáról, aminek időpontját még idén bejelenthetik.
Az biztos, hogy a 2014 szeptemberére kiírt skót népszavazásnak precedensértéke lesz a hasonló autonómiára törekvő régiók szemében. A kezdeményezés jövője azonban még kérdéses. „Ilyen lehetőség csak egyszer adódik egy generáció alatt" – mondta Salmond. Az SNP a független Skócia kikiáltójaként sokat nyerhet a népszavazással, de mindent el is veszíthet, ha a referendum elbukik. Ez azt is jelenti, hogy ha a népszavazás sikertelen lesz, akkor egy időre biztosan lekerülhet a napirendről Skócia elszakadásának a lehetősége.