Bronfman kelet-európai zsidó bevándorlók gyerekeként a kanadai Montreálban született. Később amerikai állampolgárságot szerzet, és a Seagram családi likőrbirodalom révén hatalmas vagyonra tett szert, majd vállalata tevékenységét kiterjesztette az olajízbizniszre, a vegyiparra, majd az egyik leghatalmasabb amerikai vegyipari cég, a DuPont legnagyobb kisebbségi részvényese lett.

Bronfman volt a Zsidó Világkongresszus elnöke 1981-től 2007-ig. Ez idő alatt az amerikai kongresszus növelte a nyomást az akkori Szovjetunióra, hogy lazítson az országban élő zsidók kivándorlási szabályain. Bronfman azt is elérte, hogy az amerikai törvényhozás tárja fel az egykori ENSZ-főtitkár, később osztrák elnök, Kurt Waldheim második világháborús múltját. A Zsidó Világkongresszus az ő elnöksége alatt érte el, hogy a svájci bankok egymilliárd dollár kárpótlást fizessenek a náci haláltáborokban meggyilkoltak hozzátartozóinak, akik javaikat a II. világháború előtt Svájcban helyezték el.

1999-ben Bill Clinton amerikai elnök a polgári személynek adható legmagasabb amerikai állami díjjal, az Elnöki Szabadság Érdeméremmel tüntette ki a zsidók alapvető jogainak világszerte történő érvényesülése érdekében végzett munkásságáért.

Bronfman ötször nősült, kétszer ugyanazt a nőtt vette feleségül. Fiát, Samuelt 1975-ben elrabolták, és szabadulása érdekében Bronfman kétmillió dollárnyi váltságdíjat fizetett. A túszejtőket később elfogták, és más, kisebb súlyú vádak alapján elítélték őket. Családja körében, 84 évesen hunyt el.