Leállhatnak a Panama-csatorna kiszélesítésének gigantikus munkálatai, miután a kivitelező nemzetközi konzorcium az építkezés felfüggesztésével fenyegetőzött, mert szerinte a csatornát üzemeltető vállalat nem tesz eleget fizetési kötelezettségének – írta az MTI.
A spanyol Sacyr Vallehermoso, az olasz Impregilo, a belga Jan de Nul és a panamai Constructora Urbana cégeket tömörítő GUPC konszern azzal vádolta meg a csatornát üzemeltető cég vezetését, hogy nem tartja be a szerződési feltételeket. A konszern december 30-án közzétett közleményében három hét határidőt szabott arra, hogy teljesítsék a követeléseit.
A csatornát üzemeltető cég vezetője, Jorge Quijano közleményben utasította el a követelést, amelynek szerinte csak az a célja, hogy „a szerződésben nem szereplő feltételekről szóló tárgyalásokra kényszerítse” a céget.
A GUPC egy éve 1,6 milliárd dollár kötbér kifizetését követeli a munkálatok késlekedése miatt.
A szélesítési munkák révén akár 12 ezer konténer szállítására alkalmas hajók is áthaladhatnak a Panama-csatornán. Ezzel a háromszorosára nőne az útvonal jelenlegi kapacitása.
Az összesen 5,2 milliárd dolláros munkálatok – amelyből a GUPC konzorciumra 3,2 milliárd dollár jut – 2009-ben kezdődtek. Befejezésüket 2014 októberére tervezték, de a munkák kilenc hónappal késnek.
Már az építkezés megkezdésekor volt egy négy hónapos csúszás, mert a csatornát üzemeltető cég rossz minőségűnek ítélte meg a GUPC által felhasználni kívánt cementet.
A Csendes- és az Atlanti-óceánt összekötő Panama-csatorna megvalósítása 1880-ban kezdődött meg, a Szuezi-csatorna megépítésén felbátorodott francia cégek közreműködésével. Az alig hat évre és 120 millió dollárra tervezett munkálatok azonban ennek sokszorosába kerültek, és 30 évig tartottak. A kivitelezés alatt több mint 25 ezer munkás vesztette életét. A rosszul felbecsült költségvetés miatt a munkálatokat szervező első társaság csődbe ment, a francia törvényhozás jelentős részét behálózó korrupciós botrány kíséretében, megteremtve ezzel a panamázás fogalmát.
A feladatot egy másik, szintén francia társaság vette, amely végül amerikai érdekeltségnek adta tovább a vállalkozást. A csatorna 1913-ban így az Egyesült Államok felügyelete mellett nyílt meg. Jelentősége az USA számára is hatalmas volt, hiszen kevesebb mint felére csökkentette le a hajózási útvonalat az ország keleti és nyugati része között, megspórolva Dél-Amerika megkerülését.
A csatorna külön entitás volt Panamán belül, és csak 1999-ben került vissza hivatalosan is a közép-amerikai országhoz.