– jelentette be Andris Vilks, lett pénzügyminiszter az euró bevezetésének napján. A kétmilliós balti ország a döntéssel csatlakozott az összes jelentős közös európai intézményhez az EU-tól a NATO-ig. A politikai-gazdasági sikerek jórészt Valdis Dombrovskis miniszterelnök nevéhez fűződnek, aki november végén adta be lemondását a rigai bevásárlóközpont tetejének beomlása miatt (a balesetben 54 ember vesztette életét), de a lemondás lehetséges további indítékairól bővebben itt olvashat.
Ami tény, az euró nem ingyen hullott a lettek ölébe, keményen megdolgoztak érte, a gazdasági összeomlást kemény megszorító intézkedésekkel és reformokkal kerülték el. Az inflációt a megengedett határon belül tartották, stabilizálták az államháztartási hiány és államadósság mértékét, rögzítették az euróval szemben a nemzeti valuta árfolyamát. 2013 júniusában a balti ország teljesítette az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank maastrichti kritériumait, amely nélkülözhetetlen feltétel volt az euró elfogadásához.
A lengyel gyökerekkel is rendelkező, halk szavú politikus első látásra-hallásra inkább hasonlít egy banktisztviselőre, mint egy határozott reformpolitikusra. De a látszat csal: amikor 2009-ben a lett gazdaság teljesítménye több mint 18 százalékkal zuhant, ez a szinte láthatatlan figura rendelt el brutális jellegű intézkedéseket. A határozott és gyors intézkedéseknek köszönhetően a lett recesszió nem tartott sokáig, Dombrovskist hívei így emlegették: az újkori Lāčplēsis, aki egy medvét puszta kézzel széttépő lett mitikus hős.
Dombrovskis, a lett gazdasági csoda atyja a 2007-ben világválság kirobbanása előtt egy évvel még nem töltötte be a miniszterelnöki tisztséget az egyre inkább válságba kerülő Lettországban. Politikai riválisa, Ivars Godmanis 2009. februári lemondásával nyílt meg a lehetőség Dombrovskis számára a politikai és gazdasági káoszba zuhant országban. Az ország az EU és az IMF kölcsönéből élt: 7,5 milliárd eurót kaptak.
A hitelekért cserébe megígért reformhullám nem üres beszéd volt, óriási megtakarításokba kezdett az állam. A nyugdíjasok elvesztették nyugdíjuk tizedét, az aktív dolgozók nyugdíjasok a nyugdíjuk 70 százalékát, az állami alkalmazottak a bérük nagyjából ötödét, később nagyjából a felét. Csökkentették a segélyeket, növelték az adókat, a 2,3 millió lakosú ország hamarosan 500 millió latot, azaz 220 milliárd forintot spórolt meg, amellyel sikerült elkerülni az államcsődöt is.
A lettek érthető okokból nem örültek a fejleményeknek, az országban hamarosan minden harmadik munkaképes állampolgár munkanélküli maradt. Megindult a mai napig tartó lett exodus a nyugat-európai országokba. 2009 végén a svéd pénzügyminiszter lettországi svéd érdekeltségű bankokkal egyeztetett, mi várható egy esetleges lett összeomlás után. A lett kormánykoalíció szétszakadt.
Mindenki azt várta, hogy Dombrovskis leértékeli az euróhoz képest a lett nemzeti valutát, és feladja az ország 2005 óta dédelgetett álmát: az euróövezethez való csatlakozást. Nem így történt. Sőt, Dombrovskis üzent a munkanélküliséggel küszködőknek is: hamarosan minden jobbra fordul.
Ekkor a lett miniszterelnök politikai karrierjére senki nem tett volna egy latot sem.
2010 novemberében jött a nem várt fordulat, valóságos sokként ért mindenkit: a megszorításokat bevezető miniszterelnököt, akinek politikai karrierje végét járta – újraválasztották! Dombrovskis később a váratlan győzelmet így magyarázta: a lett választók a stabilitásra szavaztak.
Pedig mindenről szó volt már ekkor Lettország esetében, csak stabilitásról nem. A brutális gazdasági összeomlást követően gyors és meredek növekedési pályára állt a gazdaság, a fordulat épp időben jött, megmentette a miniszterelnököt.
Nem. Lettország tökéletes példája a makrogazdasági egyensúlytalanság sikeres korrekciójára. Lettország 2012-ben az EU országai közül a leggyorsabb gazdasági növekedést jegyezhette, az ország GDP-je 5,1%-kal növekedett, 2013-ban ez a szám 4,1% volt. Dombrovskis és Lettország az európai, gazdasági értelemben vett jobboldal hős figurája lett, minden létező fórumra meghívták, ahol mantraszerűen ismételte a lett csoda titkát: amennyiben eljön a megszorítás ideje, muszáj gyorsan és kompromisszumok nélkül cselekedni, világos, mindenki által megismerhető menetrend alapján.
És Dombrovskis ahelyett, hogy eljátszotta volna az újraválasztott és mindent tudó, az ország gazdaságát megmentő miniszterelnök figuráját, újabb kemény harcot vállalt be, amely egyben régi álma volt: az euró bevezetését. 2013 márciusában bejelentette be: kérni fogja Brüsszelt, hogy országa a következő évtől euróval fizethessen. Az EU általános közhangulata sem kedvezett: Görögország és Spanyolország gazdasági túlélését a közös pénzből dotálták, ráadásul a lett nép kétharmada is a közös pénznem bevezetése ellen volt. Érdekesség: a belépés pillanatában a támogatók aránya már feljött negyven százalékra, a többség még most is ellenzi a pénznem bevezetését.
Senki nem tudja pontosan megmondani, mi lesz az euróövezet jövője. Másrészt a jelek azért arra utalnak, a legkritikusabb időszakot maga után hagyta a közös európai valuta. A fiskális paktumot – Anglián és Csehországon kívül – jóváhagyták, és több újonnan elrendelt mechanizmus helyreállította a pénzügyi piacok euróba vetett bizalmát. Így lett a lett fiskális csatlakozás nemcsak a balti ország, de az egész EU győzelme is, amelynek egyik lényegi eleme a közös pénznem létrejötte. Ráadásul újabb országok figyelme összpontosul az euróra, amely azért mutatja: idő előtti volt az euróövezet összeomlásával kapcsolatban örömtüzeket gyújtani a nacionalista pártoknak, mozgalmaknak.
Az ország eurózónába lépése nem szerelemből, hanem a józan ész alapján történik: a lat árfolyamát már hosszabb ideje az euróéhoz kötötték. Ráadásul a lettek jó része úgy érzi: az EU-val történő minél szorosabb összekapcsolódás megvédheti őket a túlzott orosz befolyástól, annak dominanciájáról korábban sok rossz tapasztalatot szereztek.
Andris Vilks nem is köntörfalazott, azzal az Ukrajnával érvelt, amely az utolsó pillanatban elutasította az Európai unióval kötendő megállapodási szerződés aláírását, helyette Oroszországgal kíván a jövőben szorosabban együttműködni. Ukrajnában hatalmas tömegdemonstrációkat szerveztek az EU-val való együttműködés hívei.
Lettország továbbra is szoros kapcsolatban áll Oroszországgal: a fejlett bankrendszere miatt kelet-európai Svájcnak mondott állam banki betéteinek negyven százaléka exszovjet országokból érkezett, lakosságának negyede orosz nemzetiségű.
A kétmilliós országban minden százezer emberre jut egy bank, legalább húsz saját lett bankról tudunk. A térség szervezett bűnözésből élő csoportjai ezt a legstabilabbnak tartott exszovjet tagköztársaságot választották bevételeik tárolására. A húsz bankból a hírek szerint tizenhárom szinte kizárólag egykori szovjet tagköztársaságokból érkező pénzek tárolására szolgál.
Nyugati félelmek szerint Lettország euróövezethez való csatlakozásával az orosz és exszovjet maffia piszkos pénzei milliós nagyságrendben vándorolhatnak át nyugati országokba. Ismert: az eurózónán belül csak kilenc hónappal korábban a szintén orosz betétekre is szakosodó Ciprust kellett megmenteni.
Nem. Az EU-val történt megállapodás értelmében a lett valuta, a lat 0,702804 arányban váltható az euróval szemben. Ez az együttható összhangban van az európai árfolyam-mechanizmus (ERM II.) keretén megállapított aránnyal, ugyanis Lettország már 2013 nyarán összekapcsolta nemzeti valutája árfolyamát az euróval, így az új pénznem bevezetése sem pénzügyi, sem gazdasági szempontból nem okozhat jelentős változást.
Lettország ugyanakkor tagja lesz az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) kormányzótanácsának, amely az eurózónán belül pénzügyileg bajba jutott országokon segít. Lettország így összesen 320 millió eurót (nagyjából 100 milliárd forintot) bocsát rendelkezésre a közösbe.
Az euró bevezetésével gyakorlati problémák aligha akadnak: mindenkinek elég ideje lesz az átváltásra. A postákon három hónapig lehet a régi latot euróra váltani, a magánbankok fél évvel számolnak, a lett állami bankban pedig határozatlan ideig vissza lehet váltani az egykori nemzeti valutát. Az embereket megkérték, az első időben kártyával fizessenek a gyorsabb ügyintézés érdekében, illetve előfordulhat, hogy néhányan megpróbálnak az átváltás során visszaélni az idősebb, hiszékeny és kevésbé tájékozott embereknél.
Az Európai Unió 28 tagállama közül 18 euróval fizet, legutolsó csatlakozók: Lettország (2014), Észtország (2011), Szlovákia (2009), Ciprus, Málta (2008), Szlovénia (2007). Lettország szomszédja, Litvánia hasonló lépésre készül 2015-ben, a lengyelek tavaly bejelentették, hogy gyakorlatilag korábban teljesítettek minden olyan feltételt, amely az euró bevezetéséhez szükséges.
Horvátország EU-tagságával egy időben bejelentette az euró mihamarabbi bevezetésének szándékát. Magyarország? A kérdés már évek óta nincs napirenden.