Bár korábban állami laboratóriumokban készült az észak-koreai metamfetamin, mára magánkézbe került az iparág jelentős része – írja a Los Angeles Times, amely az észak-koreai droghelyzetről közölt cikket.
„Minden mással foglalkoztam már korábban″ – nyilatkozta egy drogkereskedő, Park Kyung Ok. A férfi a válása után nehéz helyzetben volt: alig tudta eltartani gyerekeit és fogyatékkal élő testvérét Hoeryongban, egy 130 ezer fős városban a kínai határ mellett. Miután a szénbányában már nem tudták kifizetni, cipzárakat, öltönyöket és cigarettát is árult, majd ráállt a legkecsegtetőbb üzletre: a metamfetaminra.
Park Csongjinban vette a metamfetamint és egy biciklis boltban árulta a pult alól. 15 dollárért (körülbelül 3300 forintért) vette a jó minőségű drog grammját, amit gyengébb minőségű droggal kevert és néhány dolláros haszonnal adott el. „Épphogy rizst és szént tudtam venni belőle a fűtésre″ – mondta Park, aki azóta Kínába disszidált, ott nyilatkozott álnéven az üzletről.
Észak-Koreában nem bélyegzik meg a droghasználókat: van, aki a náthát is metamfetaminnal próbálja gyógyítani, a diákok körében is elterjedt tanulási segédanyag. Azért is hasznos, mert csökkenti az étvágyat, ami egy élelmiszerhiánnyal küzdő országban jól jöhet.
Ha vendégségbe érkezik valaki, illik megkínálni egy szippantás metamfetaminnal. Olyan, mintha kávét inna az ember, amikor fáradt, csak sokkal jobb.
– nyilatkozta egy másik disszidens.
Bár egyébként drákói szigor jellemző az ország jogrendszerére, a droghasználatot nem büntetik keményen: a marihuána legális, sokan termesztik otthon és keverik házilag dohánnyal, fájdalomcsillapítóként sokszor ópiumot használnak.
„Metamfetamint fürdőkádban vagy egy utánfutóban is lehet gyártani″ – mondta Sheena Chestnut Greitens, a Harvard kutatója, aki Észak-Korea droggyártásával foglalkozik.
Hihetetlennek tűnik, hogy az egyik legsötétebb diktatúrában, ahol szinte mindenkit megfigyelnek, elterjedhetett a kábítószer-használat. A jelenségre mégis van magyarázat. A kilencvenes években olyan éhínség pusztított Észak-Koreában, hogy sokan az ország teljes összeomlását jósolták. Hogy ez mégsem így történt, az annak köszönhető, hogy a phenjani vezetés szemet hunyt a feketepiaci forgalom fölött: hallgatólagosan beleegyeztek, hogy az északi határon nyissanak Kína felé, és engedélyezzék a kereskedelmet. Így juthatott élelem a világ legzártabb gazdaságába, és így sikerült elkerülni, hogy mindenki éhen haljon.
A feketepiaci kereskedelmet az észak-koreai vezetés húsz év után sem számolta fel; valószínűleg belátták a hasznosságát. A kínai határ mentén található Észak-Hamgjong tartományban a gazdaság némileg liberalizálódott a feketepiac hatására – és az NKR jelentése szerint épp ebben a régióban terjedt el a legjobban a drogfogyasztás.