Az ellenzék vezérei sem tudják mindenütt kezelni a kormányellenes tiltakozásokat Ukrajnában. Hétfőre virradóra a „Közös Ügy” nevű szerveződés elfoglalta Kijevben az igazságügyi minisztérium épületét és azt az UDAR élén álló világbajnok bokszoló, Vitalij Klicsko kérésére sem szabadították fel – írta a Newsru.ua.
„Csak azokat engedjük be, akik Ukrajnáért dolgoznak, szemben azokkal, akik a diktatúrát segítik” – közölte az aktivisták vezetője. Alekszandr Danyiljuk társaival az éjszaka tört be az épületbe, majd elbarikádozta azt. A bejárat előtti részt vízzel locsolták, hogy a mínusz 16 fokos fagyban jegessé tett területet minél nehezebben közelíthessék meg a rendőrök, ha kísérletet tennének az épület visszafoglalására.
Az igazságügy-miniszter bejelentette: ha a tüntetők nem adják át az épületet, akkor javaslatot fog tenni a rendkívüli állapot bevezetésére. Jelena Lukas különösen cinikusnak nevezte, hogy a baseball ütőkkel berontó tüntetők épp akkor támadtak, amikor ott a 2004-es alkotmányhoz való visszatérés menetrendjét kidolgozó munkák folytak. Ez volt ugyanis a Julija Timosenko mögött álló Batykivscsina, a nacionalista Szvoboda és a tüntetéseken velük szövetségben álló UDAR egyik fő követelése, és ezt már Viktor Janukovics államfő is jóváhagyta.
A november végén indult, a múlt héten újabb lendületet vett tüntetések legfőbb helyszíne továbbra is a főváros, de most már országszerte – főként a Janukoviccsal szemben álló nyugati területeken – komolyabb megmozdulások vannak.
Az ország nyugati felében a Kárpátalja kivételével minden megye központi hivatalát ellenőrzésük alá vontak a tüntetők. A kilenc összefüggő megyétől keletre, fekszik a tizedik, Poltava, ahol szintén a tiltakozók uralják a megyeházát. Ezekben az esetekben azonban olyan csoportokról van szó, akik kapcsolatban állnak az ellenzéki pártokkal.
A tiltakozások eloszlása azonban jól jelzi a 46 milliós ország megosztottságát. Az államfő mögött álló Régiók Pártja hátországát jelentő, szinte kizárólag oroszajkúak lakta Donyeck megyében és a szintén orosz többségű Krím-félszigeten nem volt érdemi ellenzéki megmozdulás, és másutt is jóval kisebb számban vonultak utcára, mint az ukrán nyelvű Nyugaton.
A megyei tanácsok sorra népgyűlésnek nyilvánítják magukat, létrehozzák saját önvédelmi osztagaikat, fokozva a központ és a régiók közötti feszültséget. Lvov és Ternopol megyében az elnök mögött álló Régiók Pártja (PR) és koalíciós szövetségese az Ukrán Kommunista Párt (UKP) szimbólumainak használatát be is tiltották a megye területén.
„Kétségtelen, hogy vannak olyan csoportok, akik senkivel sem egyeztetve hajtanak végre akciókat, ilyen a Danyiljuk vezetése alatt álló Közös Ügy is” – nyilatkozta az Indexnek Lilja Martinyenko. A Batykivscsina kijevi sajtósa szerint valós az aggodalom, hogy a tüntetők egy csoportja radikalizálódhat, de szerinte egyelőre ez ritka kivétel.
Danyiljuk egyébként ismert résztvevője volt az eddigi tiltakozó megmozdulásoknak is. Martinyenko szerint a Grusevszkaja utcán, a Dinamo Stadion közelében lezajlott összecsapások is a radikálisok számlájára írhatók.
Ebből is kiderült, hogy a tüntetők rohamosztagai korántsem csak a három ellenzéki parlamenti párt támogatóiból verbuválódnak. Igaz, jelenlétük nem új: a második világháborúban a szovjetek ellen küzdött Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) hívei már korábban is részt vettek kormányellenes tüntetéseken és ebből a körből nőtt ki a legutóbbi választások révén 37 képviselővel parlamenti párttá vált Szvoboda is.
A szélsőséges jelzőt visszautasító párt – amelynek képviselői viszont a nacionalista jelzőt kifejezetten hangsúlyozzák – kénytelen egyensúlyozni a radikális és a konszolidált parlamenti párt imidzse között. Egyrészt szélesítené földrajzilag és ideológiailag is behatárolt bázisát, másrészt tart attól, hogy elpártolnak tőle azok, akiknek révén számottevő parlamenti párttá lett. (Tyahnibok még amikor a párt a parlamenten kívül erősödött, azt is felvetette, hogy az ország üzleti, oktatási területén nemzetiségi alapú numerus clausust kellene bevezetni. Ezt a parlamentben azóta nem hozta fel.)
A Majdant a három parlamenti párt mellett a Szvobodától jobbra lévő szerveződések is a sajátjuknak érzik. A Szvoboda sátortábora mellett áll a Jobb Szektor, amely számos nacionalista szervezetből jött létre: itt van az Ukrán Hazafi, a Fehér Kalapács, az Ukrán Nemzeti Gyűlés–Ukrán Népi Önvédelem (UNA-UNSZO), a háromágú ukrán címerre utaló, Háromfog–Sztyepan Bandera. (Bár a zsidó bolsevizmus ellen a második világháború idején Bandera a Hitlerrel való összefogást is sürgette, a háború nagy részét német fogságban töltötte. Szovjetellenes küzdelmeiért Viktor Juscsenko elnök a narancsos forradalom után nemzeti hőssé tette, Lvovban 2007-ben szobrot is állítottak neki. Janukovics azonban a nemzeti hős titulust visszavette az ukrán szélsőjobb történelmi eszmei vezérétől.) Az ideológiai csoportosulásokon kívül itt vannak még a futballdrukkerekből verbuválódott csoportok, akik egy része inkább sportból, mint ideológiai meggyőződésből vesz részt az akciókban
A Jobb Szektor alapítóinál gyakran látható az összedolgozott N és I betűt idéző Wolfsangel – farkashorog – rúna, amit az ősökhöz szívesen visszanyúló nemzetiszocialisták is előszeretettel használtak Németországban. A szimbólum ma az ukrán nemzetállam híveinek jelképe. A Jobb Szektor bevallott célja épp egy ilyen ország megteremtése Ukrajnában, ahol a lakosság 17 százaléka orosz nemzetiségű – az orosz anyanyelvűek aránya a felmérések szerint a 30 százalékot is eléri –, ahol több mint százezer magyar él, ugyanennyi lengyel és román, negyedmillió bolgár, ugyanennyi moldáv és krími tatár.
A Korrespondent.net a Majdan szélsőségeseit vizsgáló cikkében megszólaló Szvoboda-tagok szerint azonban nem kell túl komolyan venni ezeket az ultrákat. Nyilatkozataik azonban inkább azzal magyarázhatók, hogy ideológiailag konkurensei lehetnek a szerintük elkényelmesedett Szvobodának.
Miközben nem kell komolyan venni ezeket a csoportokat, mégis az ellenzék vezetői igyekeznek Danyiljukot rábírni arra, hogy hagyja el az igazságügy-minisztérium épületét. A radikálisok igényt tartanak a látványos jelenlétre, nem feltétlenül elégednek meg azzal, hogy a tiltakozók lesajnált ultráiként csak a pálya szélén ugráljanak a Janukoviccsal szemben tiltakozók mellett.
Ezt jelzi az is, hogy a vasárnapig hat tüntető életét követelő megmozdulások első rendőráldozatának halálát az UPA vállalta magára. A szervezet közölte: a halott tüntetőkért bosszúból végeztek a rendőrrel. A hatóságok vizsgálják, a gyilkosság körülményeit, nem veszik készpénznek az UPA bejelentését.
„A belváros a már megszokott hétköznapjait éli: van, aki barikádot épít, van, aki a Majdanon áll őrt. A közelben lévő boltok ugyanúgy nyitva vannak, működnek az iskolák és a tömegközlekedés is” – adott helyzetképet Martinyenko, aki szerint azonban bármikor számítani lehet rendőrségi rohamra, különösen az elfoglalt vidéki megyeházáknál.
„Cserkassziban ez már megtörtént, nincs okunk feltételezni, hogy ez máshol nem fordulhat elő” – mondta a Batykivscsina fővárosi szóvivője, utalva a hajnali összecsapásra. A városban kétszáz tüntető gyűlt a megyei hivatal köré, valaki molotov-koktélt hajított el, mire az épületből 300 rendőr rontott ki és szórta szét a tüntetőket.
Batykivscsina forrásai szerint a Majdan megtisztítására készül a rendőrség, tízezer tagját bevetve.
Martinyenko hangsúlyozta, hogy az újabb összecsapások lehetősége annak ellenére fennáll, hogy az ellenzék három vezetője – A Batykivscsinától Arszenyij Jacenyjuk, a Szvobodától Oleg Tyahnibok és az UDAR-tól Vitalij Klicsko – továbbra is tárgyal az ukrán kormány képviselőivel a hónapok óta tartó tüntetések kompromisszumos befejezéséről. (Szombat óta úgyan nem volt újabb tárgyalási forduló, de a kapcsolatok nem szakadtak meg.)
A tárgyalások tehát könnyedén folytathatók azután is, hogy a trió visszautasította Januokvics váratlan szombati javaslatát, amely szerint az ellenzék, Jacenyjuk vezetésével kormányalakításra kaphatott volna lehetőséget. Jacenyjuk és a kormányfő-helyettesi poszttal megkínált Klicsko erre csak Januokvics lemondása és a jövőre esedékes elnökválasztás előrehozatala után volna hajlandó.
Miután a kivárás taktikája decemberben csődöt mondott, majd az erő bevetése sem hozott megoldást, Janukovics mind több engedményre kész: visszahozná a 2004-es alkotmányt, amely a kormányfőt erősíti az elnökkel szemben, kész amnesztiát adni a tüntetésekkor elítélteknek,E lényegében visszavonná a január 16-án elfogadott, a tüntetésekkel szembeni hatósági fellépést megkönnyítő törvényeket. Mindez azonban nem enyhíti a feszültséget Kijev utcáin és az ellenzék vidéki fellegváraiban sem.
„Minden törvényellenes akciót elutasítunk, a békés megoldást keressük” – közölték gépiesen az UDAR sajtóosztályán, jelezve, hogy Klicsko pártjának sincs ínyére a tiltakozók radikalizálódása, aminek Danyiljuk akciója az egyik bizonyítéka.
Hétmérföldes léptekkel közeledünk az ország szétesése felé – mondta az Indexnek Kovács Miklós. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetője szerint az események ebbe az irányba sodorják az országot.
Kárpátalján egyelőre azonban nagyobb a nyugalom, mint a galíciai területeken. Itt nem foglalták el a tüntetők a megyeházát, bár ellenzéki tüntetők állnak az ungvári épület előtt, ahol soronkívüli tanácsülés lesz holnap.
„A mostani események közvetlenül nem befolyásolják az életünket. A keméynebb rohamosztagosok inkább Kijevben szerepelnek” – mondta Kovács.
„A polgárháború mostani szakaszában, amikor az áldozatok száma tíz alatt van, még nem érint minket a változás. Az majd az előtt lesz nem sokkal, amikor már reális lehetőség lesz az ország szétesése. Akkor elkezdődik a harc, hogy mi hova tartozik.” – mondta Kovács, utalva a keleti és déli rész Oroszországhoz húzó területeire. A sáv azonban nem olyan egyértelmű. „Donyeck és Galícia között egy hatalmas átmeneti sáv húzódik”.
A széteséshez Kovács szerint az vezet elkerülhetetlenül, hogy „nincsenek egyezményesen elfogadott, tekintélyes intézmények, közös értékek. Az ukrán társadalomban semmi beégyazottságuk nincsen pártoknak, azok csak papírmasék” – fogalmazott sommásan az ungvári magyar politikus, aki szerint az ellenzéki vezetők nem veszítették el az kontrollt a tiltakozók felett: valójában sosem volt a kezükben az irányítás.
Az irányítás hiánya mutatkozott meg abban is, hogy amint engedményeket adott volna Janukovics, nem tudták lecsillapítani az utcai tiltakozást az ellenzéki vezetők. Hiába álltak elő valamiféle tűzszüneti javaslattal, a tüntetők a felhívás után még jó párt épületet elfoglaltak.
Nagyobb baj azonban, hogy Janukovics talán a választás ígéretével is hiába áll elő: az vélhetően csak megerősíti azt,a mit az elmúlt tíz év eredményei mutattak: az ország két részre szakadt.
„A különbség azonban eddig az volt, hogy a vesztes fél végül elfogadta a vereséget. De most miért tenné?”
„De tegyük fel, hogy valami csoda folytán lenyugszanak a kedélyek és kihúzzuk a 2015-ös elnökválasztásig. Talán nem ugyanez fog megismétlődni? Vagy másfél év múlva, amikor lejár az orosz hitel? Egyszerre működő ukrán gazdaság nő ki a semmiből, és nem szorul többé a hitelezőkre?” – sorolta a kérdéseket Kovács, aki szerint amikor az ideális külső körülmények 2004 és 2008 között lehetővé tették volna, hogy valódi piacgazdaság, jogállam, civil társadalom épüljön, akkor „a címeres ukrán tolvajok, akiket pár hónapja a nyugat még européereknek kent fel” a vagyoni infrastruktúrák mellett tönkretették a társadalmi, szociális, morális infrastruktúrát is.
”Így aztán hiába érzi mindenki, hogy fékezni kéne, szétégett fékpofákkal robogunk a szakadék felé.”