Az emlékezetes március 15-i hóhelyzetre kísértetiesen hasonlító állapotok uralkodtak a hét végén a Vajdaságban. A szél helyenként többméteres hótorlaszokat emelt, a Szabadka–Újvidék autópályán ezernél is több ember töltötte az éjszakát.

Olvasónk, János a Debrecen Tigerkids 10–14 évesekből álló baseballcsapatának hétvégi kalandjáról számolt be. Pénteken délután egykor indultak el Újvidékre egy nemzetközi teremtornára. A szervezőktől kértek információkat az útviszonyokról. Megnyugtató választ kaptak, az idő jó, az autópályák tiszták. A határig problémamentesen tudtak haladni, majd átlépve Szerbiába, bedugult az autópálya.

A helyzet innentől az idő múlásával egyre csak rosszabbodott. Ekkor már este 7 óra volt. A szél egyre erősebb lett, viharossá fokozódott, a 120-140 km/h-t is elérte. A porhó mindent betemetett. Pillanatok alatt kerültek az autópályán lévők forgalmi dugóból a hó fogságába. Bármilyen mentésnek még jelét sem lehetett látni. Az órák teltével egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az éjszaka folyamán esélyük sem lesz kijutni. A hófal néhány óra alatt elérte a kb. 3 métert.

A buszban töltött éjszaka után itthonról felvették a kapcsolatot a szabadkai magyar konzulátussal. Közben a tűzoltók átvágták a szalagkorlátot, így vissza tudtak fordulni. A magyar határra vezető út sem tartott sokáig, egy hótorlasz állította meg őket.

Újabb tehetetlen órák következtek. A busz motorját a fűtés miatt nem lehetett leállítani. Több mint 24 órája szinte folyamatosan járt. Ennek következtében az üzemanyag is vészesen fogytán volt, a gyerekek fáradtak, a sofőr ekkor már több mint egy napja nem pihent. Minden körülmény arra utalt, hogy még egy éjszakát a buszban fognak tölteni és ki tudja, mikor tudnak elindulni.

Ekkor szinte a semmiből megjelent egy tűzoltóautó. Öt-hatszáz méterre tudtak megközelíteni egy benzinkutat, onnan az edző és egy tűzoltó futott üzemanyagért a derékig érő hóban és a tomboló szélben.

Mire visszaértek, egy munkagép megpróbálta eltolni a hótorlaszt, ez néhány óra alatt sikerült is. A munkások javaslatára letértek az autópályáról, és a régi úton mentek tovább a határ felé. Már épp megkönnyebbültek volna, amikor egy keresztbe fordult, mentésre váró kamion vesztegelt előttük. Több út nem vezetett haza. Mindenhol autók és buszok vesztegeltek. A csapat Topolyán rekedt.

Szembesültek a ténnyel, hogy megteltek a panziók, iskolák, sehol sem volt lehetőség meghúzni magukat. Több mint 2000 embert szállásoltak el ebben a kisvárosban. Így más megoldás nem lévén edzőink becsengettek házakba segítséget kérve, ami szerencsére nem váratott sokat magára. A nagy részben magyarok lakta település lakói önzetlen segítségének köszönhetően egy óra alatt megoldották a csapat elszállásolását.

Az éjszaka nyugalomban telt, de a hazaindulás még nagyon távolinak tűnt, mert a hófúvás megint járhatatlanná tette az utakat.

Autókat az utakon nem lehetett látni, csak a katonaság helikopterei szálltak el kisváros felett, és a még hóban rekedt embereket mentették. Először is egy elakadt és betemetett hókotrót kellett kiszabadítani.

Déltől a szél csendesedett (70-80km/h), így délután két órakor a busz beállt az indulásra várakozó kocsisorba. Miután megnyitották az utat, a csapat azonnal elindult Magyarország felé. Este kilencre mindenki épségben megérkezett.