Két tagállamból álló föderáció létrehozásáról adott ki közös nyilatkozatot a két ciprusi állam elnöke. Az 1974 óta kettéosztott sziget újraegyesítésére ez a sokadik kísérlet, de a mostaninak komoly ösztönzője Afrodité, a sziget közelében 2011-ben feltárt földgáz- és kőolajmező, amelynek kiaknázása mindkét országnak, sőt Izraelnek és Törökországnak is érdeke.
Ciprus két részének megosztottsága egy 1974-es puccskísérletre nyúlik vissza, ami a sziget Görögországgal való egyesítésére irányult. A puccsra Törökország Ciprus északi részének megszállásával reagált, a megszállt területen 1983-ban kiáltották ki az Észak-ciprusi Török Köztársaságot. Utóbbit csak Törökország ismeri el.
A szigeten 1964 óta van jelen az ENSZ UNFICYP nevű békefenntartó missziója, mivel a görög és török ciprusiak közötti ellenségeskedés már a háború kitörése előtti időkben elkezdődött. A két ország határán jelenleg a„zöld vonal” nevű pufferzóna húzódik, amely a fővárost, Nicosiát is kettéosztja.
A részben lebombázott Nicosiai Nemzetközi Repülőtéren tárgyalt egymással kedden Nikosz Anasztasziadisz ciprusi államfő és Derviş Eroğlu, az Észak-ciprusi Török Köztársaság elnöke. A reptér 1974 óta nem fogad utasokat (éppen úgy, mint Varosha, a tengerparti szellemváros), ugyanebben az évben osztották két részre a szigetországot és fővárosát, amire jó kilátás nyílik a jelenleg ENSZ-bázisként működő reptérről.
Az újraegyesítésről már többször tárgyaltak, de ezek rendre megakadtak, általában a hatáskörök és hatalmi jogosítványok két országrész közötti megosztásával, a szárazföldi határokkal kapcsolatos, illetve tengerjogi viták miatt. Legutóbb Ciprus 2012-es EU-elnöksége miatt szakadtak meg a tárgyalások, amelyeket a tervek szerint tavaly októberben újítottak volna fel, de ez több hónap vonakodás után csak idén februárban történt meg. A Reuters szerint az amerikai diplomácia érte el, hogy újra tárgyalóasztalhoz üljenek.
A keddi megbeszélés eredményei biztatóak: közös nyilatkozatban rögzítették a mielőbbi újraegyesítés szándékát (pontos menetrendet nem határoztak meg). A kínai Xinhua hírügynökség szerint a két fél az elmúlt négy hónapot a nyilatkozat szövegezésével töltötte. Az angolul is nyilvánosságra került nyilatkozat legfontosabb pontjai a következők:
A fentieken kívül a nyilakozatban több, a tárgyalások menetére vonatkozó előírás is van, amelyek közül egy különösen kockázatos azok sikerére nézve:
A tárgyalások alapelve, hogy semmiről nem egyeztünk meg, amíg nem egyeztünk meg mindenről.
A hasonló nemzetközi tárgyalások tipikusan ezen szoktak elcsúszni, de a kudarc nyilvánvaló lehetősége ellenére egyelőre
A keddi tárgyalások eredményére a nemzetközi közösség minden érintettje pozitívan reagált. A BBC által idézett Ban Kimun ENSZ főtitkár szerint a nyilatkozat
fontos kinyilvánítása a közös elveknek, amelyek felbecsülhetetlenül értékes alapot biztosítanak a felújított tárgyalásoknak.
A Xinhua szerint a nyilatkozatot az ENSZ elvárásainak megfelelően fogalmazták meg, a nemzetközi szervezet ugyanis mindenképpen egységes nemzetközi jogalanyként szeretné kezelni Ciprust, két tagállammal és szövetségi kormánnyal.
Az Európai Bizottság (EB) és az Európai Tanács hasonlóan bizakodó reakciói „biztos alapnak” nevezték a megállapodást, valamint az EB Pieter Van Nuffel belga ügyvédet is odaküldené, hogy Barroso elnök képviseletében „aktívan közreműködjön a konstruktív megoldások keresésében” – írta az EU Observer.
A tárgyalások felújítását az egykori gyarmatosító Nagy-Britannia is „fontos lépésnek” nevezte, míg Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök azért imádkozott, hogy ne legyen visszalépés, és „megoldjuk a Ciprus-problémát”.
A közvetlenül érintett Anasztasziadisz ciprusi elnök kissé visszafogottabban értékelte az eredményeket. Mint fogalmazott:
A közös nyilatkozat nem a végső megoldás, hanem egy fájdalmas erőfeszítés kezdete azért, hogy elérjük a kívánatos célokat.
A tárgyalások újrakezdésének elemzők szerint rendkívül materiális oka is van, méghozzá a sziget déli részénél 2011-ben felfedezett Afrodité-gázmező becslések szerint 200 milliárd köbméteres földgáz- és 3,7 millió hordós kőolajkészletének mielőbbi kiaknázása.
Habár az ország a vártnál gyorsabban kezdett el talpraállni a tavalyi államcsődközeli helyzetből (a GDP csak 2 százalékkal esett, 2015-től pedig újra nőhet), az EU és az IMF tízmilliárd eurós hitelének törlesztéséhez nem jönne rosszul a tenger alatt rejlő nyersanyagok értékesítése – ezzel mellesleg az EU legmagasabb villanyszámláit is lefaraghatnák.
A kiaknázás azonban a New York Times és a CNN által megkérdezett szakértők szerint a pénzügyi kivihetőség határán van, nem ártana egy megvalósíthatósági tanulmányt csinálni, mielőtt belevágnak egy hatmilliárd dolláros beruházásba.
A megvalósításra két alternatíva létezik: ha a földgázt cseppfolyós (LNG) formában termelik ki, ahhoz egy szárazföldi létesítményt kell építeni, ami a mostanáig feltárt készletek ismeretében nem tűnik indokoltnak. A másik lehetőség egy tenger alatti csővezeték építése az egyiptomi gázfeldolgozó üzemek valamelyikébe. Ugyanakkor Giorgosz Lakkotyrpisz energiaügyi miniszter szerdai közlése szerint a szárazföldi üzem építéséről egyelőre nem tettek le, amire reményt adhat, hogy az idén két nemzetközi energiacég, az olasz-koreai ENI-Kogas és az amerikai Noble Energy is folytatja a készletek feltárását. Korábban a francia Total részvételével kapcsolatos találgatások láttak napvilágot, a CNN információi szerint viszont mindhárom cég szerződést kötött a ciprusiakkal egy idén októberben kezdődő, 12 hónapos feltárási és kiaknázási kísérletre.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a földgázkitermelés egy szélesebb regionális alkufolyamat része, amelynek végső célja egy Cipruson keresztül futó Izrael-Törökország gázvezeték megépítése lenne, amely az orosz gáz versenytársa lehetne az európai piacon – írta az Al-Monitor. Az Izrael partjánál található Leviatán-gázmező ugyanis az Afroditénél jóval nagyobb, 450 milliárd köbméteres földgáz és 600 millió hordós kőolajkészletet rejt, amelyeknek a ciprusi készletekkel közös kiaknázása jóval kifizetődőbb lenne.
A mostani ciprusi tárgyalások hátterében tehát egyrészt az állhat, hogy Törökország ellenezte, hogy a Ciprus által megkötött energiaüzletekből az észak-ciprusi törökök ne profitáljanak, másrészt olyan feltételezések is vannak, hogy a szénhidrogén-készleteit az európai piacra szánó Izrael az amerikai diplomácia segítségét kérte érdekei érvényesítésére.
Ahogy azt a korábbi újraegyesítésről szóló tárgyalási kísérletek kudarca is mutatja, az egyeztetések szinte biztosan nem lesznek zökkenőmentesek. A korábbi tárgyalások általában az 1974-es háborúban elvesztett földek visszakövetelésén és tengerjogi vitákon feneklettek meg, ráadásul a nyilatkozatban most azt is rögzítették, hogy utóbbiban nem kívánják nemzetközi döntőbizottságokra hagyni a döntést.
Az újraegyesítés ugyanakkor belpolitikai válságot is okozhat Cipruson: a jelenlegi középjobb koalíció kisebbik pártja kilépéssel fenyeget, miközben a fő ellenzéki erő, a kommunista párt (Dolgozók Progresszív Pártja) támogatja a újraegyesítést.