A tüntetők hivatalos szerveként fellépő delegáció, valamint az ukrán ellenzéki vezetők is támogatják az EU-s külügyminiszterek által kicsikart megállapodást, amit a Majdan Tanácsa is megszavazott, vagyis belemennek abba, ha Janukovics nem mond le azonnal, szeptember és december között pedig előrehozott elnökválasztást tartanának. Az egyezmény tartalmáról itt olvashat bővebben>>>
Ha esetleg maga a tüntető tömeg mégsem fogadná el a következő napokban a megállapodást, akkor az azt is jelentené, hogy a mérsékelt ellenzéki vezetők nem kontrollálják a helyzetet, aminek komoly következményei lehetnének. Az Index tudósítója szerint nem fogadta örömujjongás a Janukoviccsal megkötött megállapodás hírét, sokan még csak nem is hallottak a tárgyaláson a tüntetőket képviselő Majdan Tanácsról.
Ráadásul ezen kívül is számos fontos kérdés maradt még.
„Ez egyelőre nem egy Ceausescu-buktatás" – mondta Deák András György, a Magyar Külügyi Intézet külsős munkatársa. Janukovicsnak ugyanis még megmaradt a relatív többsége a parlamentben. Azonban még ha nem is mond le azonnal, már nem nagyon maradhat talpon politikailag, 2004 után másodszor bukik meg. Sok minden függ ugyanakkor attól, hogyan távozik. „Ha tíz körömmel ragaszkodik befolyásához, akkor mindenkinek kemény fejfájást okozhat" – mondta Deák.
Az is nagy kérdés, hogy a mérsékeltebb ellenzék tud-e egységes jelöltet indítani az elnökválasztáson, aztán pedig hosszabb távon is együttmaradni. „A Juscsenko-korszak éppen erről szólt" – mondta a 2004-es narancsos forradalom után következő időszakra utalva. Egy előrehozott elnökválasztás eredménye is sokban függne attól, ki kerül a második körbe, egy parlamenti választáson pedig végképp alakulhatnak meglepően az erőviszonyok.
Ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy Ukrajnában még csak nem is két fél, hanem a bonyolult helyzet miatt politikai szempontból meglehetősen sok szereplő van. Az oroszajkú részen nagyon sokan, a lakosságnak a negyede, de akár a harmada is elítéli, ami Nyugat-Ukrajnában történik. Ez a csoport ugyanakkor eddig nem volt aktív utcai tiltakozások idején, a 2004-es narancsos forradalomkor sem mozgolódott igazán.
Az oroszok rendkívül frusztráltak, úgy érzik, hogy egy hangos kisebbség rákényszeríti az akaratát a csendes többségre, miközben nagyrészt ők állják a költségeket
– mondta. Deák szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök szempontjából nem tűnhet úgy, hogy 2004 után már másodszor is elveszíti Ukrajnát, az arcmentésben pedig egészen kemény eszközökhöz is nyúlhat adott esetben.
Első körben adja magát, hogy amennyiben Janukoviccsal már nem lehet számolni, akkor az oroszok keresnek valakit, aki a legjobban tudná képviselni az érdekeiket, és őt támogatnák az elnökválasztáson.
Az eszköztárukban azonban ott vannak bőven a gazdasági megszorító eszközök is, amiket Deák még mindig a puhább módszerek közé sorolt. Gázforrásainak kétharmadát Oroszországból szerzi be – és jelenleg már 4,2 milliárd dollárral tartozik a Gazpromnak. Az ukrán élelmiszerek java az orosz piacon talál vevőre, könnyű innen adminisztratív intézkedésekel kiszorítani a termékeket. Moszkva többször nyúlt már egészségügyi szabályozásra hivatkozó korlátozásokhoz, legyen szó az ellenséges Grúziáról vagy akár a baráti Belaruszról. És akkor még nem ejtettünk szót az Oroszországban dolgozó ukrán állmapolgárságú vendégmunkásokról, akiknek ellehetetlenítése szintén súlyos szociális problémát jelentene Ukrajnában.
Ha továbbra sem úgy alakulnak az események, mint ahogy Moszkva szeretné akkor bekeményíthetnek, például azt is javasolhatják, hogy legyen föderatív állam Ukrajnából. Ez a szemlélet egy meglehetősen mainstream-vélemény Oroszországban, hiszen az elgondolás az oroszajkúak lakta Kelet- és Dél-Ukrajna, valamint a Krím-félsziget önálló mozgásterét növelné.
Az is egy fontos kérdés, hogy mit lépnek a továbbiakban a nyugati országok: úgy gondolják, hogy megúszták a legrosszabbat, és innentől Ukrajna megint kikerül a figyelem középpontjából, vagy pedig tartósan foglalkoznak az ország jövőjével. Az EU tagországainak is különböző érdekeik vannak ebben a helyzetben. Svédország és főként Lengyelország külünösen aktív a térségben, kérdés azonban, hogy a 46 milliós Ukrajna anyagi támogatását el tudnák-e fogadtatni az ukrán kapcsolatokban kevésbé érdekelt távolabbi EU-tagokkal.