Pénteken 88 éves korában meghalt Tony Benn veterán munkáspárti politikus, aki több mint 50 évig volt képviselő - írja a Guardian. A 25 éves Benn 1950-ben, a legfiatalabb jelöltként került be elöször a brit parlament alsóházába. Főrendi származása miatt 1960-ban megörökölhette volna apja felsőházi tagságát, de az alsóházért cserébe inkább lemondott örökletes nemesi címéről.

Ezt az akkor hatályos törvények alapján ezt nem tehette volna meg, így 1961-ben elnyert mandátumát csak egy törvénymódosítás után, 1963-ban kapta meg. Politikailag elég ritka pályát járt be, ugyanis az évek előrehaladtával nem a radikalizmustól a konzervativizmus felé ívelt pályája, hanem pont az ellentétes irányba, a konzervativizmus felől érkezett a baloldalra. A nyolcvanas években már a klasszikus, marxista gyökerű baloldal – mely egyébként Nagy-Britanniában E. P. Thompsontól G.A. Cohening nagy és tiszteletreméltó hagyományra tekint vissza – elkötelezett támogatója volt, és ma már a politikai emlékezet egyértelműen a Labour különceként őrzi meg.

Tony Benn Harold Wilson első kormányában, 1967-ben technológiai miniszter lett, és ezen minőségében ő felügyelte a kormány részéről az ellentmondéásos megítélésű szuperszonikus Concorde utasszállító repülőgép Franciaországgal közösen végzett fejlesztési programját.

Baloldal ide vagy oda, Benn az uniós integrációt ugyanolyan vehemensen ellenezte, mint a toryk, és nagyjából ugyanolyan indokokból kifolyólag. Emellett azonban támogatta a brit nukleáris ütőerő leszerelését, sőt, az ország NATO-ból való kivonását is.

Tony Benn nem titkoltan gyűlölte a Harmadik utas szociáldemokráciát, hiszen ő pont attól a piac- és középosztálybarát centrumtól távolodott el, melyet Tony Blair a kilencvenes években olyan zajos sikerrel hódított meg. Az 1997-es első Labour-győzelemben még részt vett, de 2001-ben már visszavonult a pártpolitikától. Ez persze nem jelentette azt, hogy különböző háborúellenes tüntetéseken – ugye 2003-től az iraki részvétel volt a legfontosabb politikai téma – ne vett volna részt.