Miközben világszerte egyre több állam kezdi feladni a teljes tiltáson alapuló drogpolitikát, addig az ENSZ-ben a diplomaták továbbra is a meglévő konszenzus fenntartásába kapaszkodnak. De hogy lesz ebből 2019-re drogmentes bolygó?
„Kávét ittál, érzem a szagodon” – ezekkel a szavakkal közelítették meg és szaglászták körbe korabeli porosz katonai gúnyába öltözött aktivisták az ENSZ bécsi épületébe igyekvőket. A reformok mellett síkra szálló aktivisták felelevenítették, hogy 1777-ben Nagy Frigyes porosz uralkodó betiltatta a kávéimportot, attól tartva, hogy az élénkítő ital lázadáshoz vezet és erkölcstelen magatartást hoz magával. A porosz gazdaságot a rendkívül népszerű és gyorsan terjedő kávé importjától akarta megóvni az uralkodó, veteránokat bízva meg a kávészsákok és a kávébabot pörkölők kiszagolásával. A kávé íze és élénkítő hatása azonban erősebbnek bizonyult, végül Frigyes kénytelen volt visszavonni rendeletét. A történelmi párhuzam az ENCOD aktivistái szerint jól érzékelteti, miként nevetnek majd a közeli jövőben azon a múltban ragadt diplomáciai párbeszéden, amely ma az ENSZ drogügyi üléseit jellemzi.
Öt évvel azután ugyanis, hogy 1998 után 2009-ben ismét zászlójára tűzte az ENSZ illetékes szervezete a drogmentes világ elérését 2019-re, a napokban helyzetértékelő ülést tartottak a miniszterek Bécsben. A drogmentes világ persze pont olyan távoli illúzió mint fél évtizede volt, viszont a ENSZ Kábítószerügyi és Bűnügyi Hivatalának (UNOCD) ülésére mintha lassan kezdene beszivárogni a ráció és a drogháborúval szembeni kritikus hangok néhány ország diplomatái révén.
„Globálisan nem változott érdemben a drogok iránti kereslet” – közölte az ENSZ Kábítószerügyi és Bűnügyi Hivatalának (UNOCD) igazgatója Jurij Fedotov az 1500 diplomata, szakértő és civil részvételével Bécsben lezajlott miniszteri szintű ülés (CND) előtt. Hiába a heroin elleni küzdelem, tavaly megint rekordmagasra jutott a világ 90 százalékát ellátó afgán ópiumtermelés. Igaz, 2007 és 2011 között negyedével csökkent a globálisan termesztett kokalevél mennyisége. Világszerte azonban elenyészően csökkent az ENSZ-konvenció által tiltott kábítószerek iránti kereslet. Eközben Kelet- és Nyugat-Afrikát még jobban sújtja a drogcsempészet, és rekordmagasságban van a drogkereskedelemmel összefüggésben lévő erőszak Közép-Amerikában is. Fedotov azt is elismerte, hogy hiába csökkent néhány régióban a kereslet és a kínálat, azt részint ellensúlyozta a más térségekben megnövekedett drogfogyasztás. A Földön az ENSZ becslése szerint 27 millió problémás droghasználó van, és évente 210 ezren halnak meg kábítószerrel összefüggésben – áll a miniszteri ülést előkészítő dokumentumban.
Túlzott reményeket azonban ne tápláljunk a drogpolitika gyors reformjai iránt. Példaként elég csak arra gondolni, hogy idén egyebek mellett Mexikó, Svájc és az EU a miniszteri szintű ülés előkészítése során a végsőkig ragaszkodott hozzá, hogy a drogokkal kapcsolatos büntetések palettájáról lekerüljön a halálbüntetés. A halálbüntetés tiltása azonban nem kerülhetett be a miniszterek által pénteken elfogadott közös nyilatkozatba mert mások mellett Kína, Vietnam, Malajzia és Irán határozottan elutasította a javaslatot. Márpedig az CND konszenzusos döntéshozatal alapján működik tradicionálisan, vagyis hiába minden igyekezet, amíg minden állam nem támogatja a halálbüntetés felszámolását, addig erre nem kerülhet sor. A heves vita apropóját az adta, hogy februárban három nemzetközi szervezet szólította fel az ENSZ-t a drogcsempészet elleni támogatások (5 millió dollár a 2012–2017 közötti időszakra) befagyasztására Vietnamnak, miután a dél-kelet ázsiai ország harminc embert ítélt halálra heroincsempészetért. Vietnam – amely régóta tranzitország a laoszi, mianmari és kínai heroin Ázsia más államaiba és Ausztráliába juttatásához – a legutóbbi időkig sortűzzel végezte ki azokat a drogcsempészeket, akik több mint 100 gramm heroinnal buktak le.
A ENSZ drogpolitikai folyamatait régóta követők mégis úgy látják, igenis olvad a jég, és hiába épül ma is az 1961-es egységes kábítószer-egyezményre és annak 1971-es módosítására a globális drogrezsim, a változásnak látható jelei vannak. A híresen represszív a mai napig az opiát fenntartó kezeléseket tiltó Oroszország által delegált UNODC-igazgató Jurij Fedotov például először vette szájára az ENSZ-ben korábban tabunak számító ártalomcsökkentés kifejezést. Az egyebek mellett tűcsereprogramokat, felvilágosítást, fenntartó kezeléseket magában foglaló ártalomcsökkentés mára a nyugati világban nagyrészt általánosan a leghatékonyabbnak és legolcsóbbnak tekintett komplex válasz a drogokkal kapcsolatos problémák kordában tartására. Mégis számos félig demokratikus és elnyomó rezsim szemében ma is egyenlő a drogok népszerűsítésével. Az, hogy az ártalomcsökkentés a leghatékonyabb és olcsóbb módja a megosztott injekciós tűhasználat által terjedő HIV és Hepatitis feltartóztatására, a legkevésbé zavarja utóbbi államokat.
Az igazi és egyre élesebben kirajzolódó törésvonal a fű kérdésében jelent meg az ENSZ országai között. Míg a reformer kannabiszpolitikát folytató államok szeretnének tudományos tényeken alapuló nyílt vitát kezdeményezni a marihuána rekreációs fogyasztásának kérdéséről, a tiltás mellett kitartók szerint a fű nem orvosi és kutatási célú termesztését, birtoklását, fogyasztását és kereskedelmét tiltó '61-es ENSZ konvenció a legjobb megoldás.
A rekreációs célú kannabisz jelenlegi sztárországa Uruguay. Hiába terelte ugyanis idén az Egyesült Államok két állama – Washington és Colorado – is szigorúan szabályozott mederbe a fű termesztését, kereskedelmét és fogyasztását, a washingtoni vezetés egyelőre kivár, és szövetségi szinten nem határozta el magát a büntetésalapú drogpolitika felszámolására.
Uruguayban más a helyzet, ott az állam elnöke José Mujica döntött az államilag működtetett és szigorú szabályozáson alapuló rendszer bevezetéséről. Ennek nyomán nemcsak a fogyasztás, az otthoni termesztés és a szociális kannabiszklubok üzemeltetése engedélyezett, de idén áprilistól bárki vásárolhat a patikákból államilag szabályozott áron maximum 40 gramm füvet.
Az uruguayi elnöki hivatalban a legalizációért felelős államtitkár, Diego Canepa a CND margóján tartott sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: ”A politikusokkal az a baj, hogy szerelembe esnek saját hibáikkal.” Azt mondta, nem biztos, hogy az államilag szabályozott kannabiszpiac a legjobb megoldás, viszont az biztos, hogy a jelenlegi tiltáson alapuló drogpolitika nem célravezető. Ennek szomorú bizonyítéka, hogy például Mexikóban és Kolumbiában a rendőrgyilkosságok és a drogkartellek közti bandaháborúk több tízezer halálos áldozatot követeltek csak az utóbbi években, és alapjában fenyegetik a latin-amerikai demokráciákat. Canepa szerint éppen ezért az CND-ben minden lehetséges megoldást meg kell vitatni tabuk nélkül, és a legjobb megoldás alkalmazását elősegíteni világszerte.
Fontosnak tartotta megismételni, hogy kormánya továbbra sem a liberalizációt támogatja, mindössze jobb megoldást keresett a tiltás helyett, amely bizonyítottan több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. Szerinte ezért is fontos, hogy Fedotov idén felszólalásában arra emlékeztette az államok képviselőit, hogy a drogprobléma eredetileg egészségügyi probléma volt. Igaz, mára az ENSZ drogkonvenciója sokkal inkább a kereslet és kínálatcsökkentésnek gúnyolt büntetésalapú drogpolitika megközelítésre alapul.
A reformerek szerint hiába érvelt a gyermekek védelmére hivatkozva a zéró tolerancia mellett felszólalásában Szilvia svéd királynő sok másik ország diplomatája mellett a CND-n, a statisztikák nem igazolják őket. Canepa szerint a legkevesebb rosszal, ahogy az alkohol és a dohánytermékek esetében is, egy szigorúan szabályozott piac jár. Ez sem nyújt ugyan tökéletes védelmet a kiskorúak kábítószerhez jutásával szemben, de még így is fényévekkel hatékonyabban védi a társadalom egészségét az ellenőrzött minőség által, mint a feketekereskedelem kezében lévő kábítószerpiac.
Ez Uruguay esetében különösen fontos szempont, ahol a drogkartellek kezéből azért is akarták kivenni a füvet, mert a dílerek sokszor a fű mellett jóval addiktívabb kokapasztát is igyekeztek eladtak a fogyasztóknak.
“Senki nem mondja, hogy a marihuána fogyasztás jó, mégis Uruguayban ma az alkohol fenyegeti leginkább a fiatalkorúakat, melyet szintén nem tiltunk be emiatt” – érvelt Canepa. Azt is hozzátette, kormánya éppen azért választotta a kannabiszpiac állami kézbe helyezését, hogy ne profitorientált vállalatok próbáljanak meg minél több füvet eladni az uruguayi polgároknak.
A CND ülésein évek óta részt vevő civil szervezetek képviselői szerint Jurij Fedotov UNODC igazgató retorikája idén az utóbbi évekhez képest enyhült valamelyest, a hangsúlyt pedig a kereslet- és kínálatcsökkentésről a az emberi jogok és az egészségvédelem fontosságának hangsúlyozására tette. Utóbbi különösen cinikus egy olyan ország által az ENSZ-be delegált diplomatától, amely ma is megalázó kényszergyógykezeléseknek veti alá a szerfogyasztókat, börtönbe zárja őket, tiltja a metadon- és más opiátfenntartó programok működtetését, és ellehetetleníti a nemzetközi donorok által pénzelt tűcsere programokat. Ezek nyomán az orosz börtönökben a HIV- és hepatitisfertőzések aránya rendkívül magas, sőt a jelentések szerint aki nem szerfüggőként került börtönbe, nagy eséllyel függőként távozik onnan.
Jól mutatja a CND disszonanciáját a valósággal, hogy Fedotov a fenti ellentmondást firtató újságírói kérdésre cinikusan annyit mondott, ő az ENSZ-nek dolgozik, nem az orosz kormánynak, és ugyanazon standardok szerint kezeli saját országát, mint a többi államot.
Az CND hipokrita megközelítését azonban talán még jobban példázza, hogy Uruguay képviselői állítják, ők továbbra is betartják a konvencióban lefektetetteket, miközben az feketén fehéren kimondja, a marihuána és származékai rekreációs célú használatának tilalmát. Fedotov az e témát körbejáró kérdésre azt mondta: az ENSZ egyezmények nem “straight jacket” kényszerzubbonyok, noha ő sem látja világosan, hogyan tisztelheti a konvenciót Uruguay a legalizáció bevezetése után.
A UNODC igazgatója az ülés előtt amúgy azt mondta, a legalizáció nem megoldás, és nem védi meg az emberek egészségét. Hasonlóan fogalmazott a UNODC tudományos tanácsadó testületének az International Narcotics Control Boardnak a vezetője, Raymond Yans: “Van-e jogunk gyengíteni egy rendszert, melyet több min egy évszázadon át építettünk fel?”
Az egyik legbefolyásosabb drogreformok mellett síkra szálló civil szervezet, az International Drug Policy Consortium válasza határozott igen a fenti kérdésre. Szerintük ugyanis a jelenlegi drog szabályozási rendszer nem tett mást, mint tovább erősítette a betegségként kezelendő szerfogyasztókra sütött stigmát, fokozta az erőszakot, és segítette a szervezett bűnözést.
Addig azonban maradnak az ígéretek, melyekből ezúttal sem volt hiány. A CND záró következtetései szerint ugyanis “a drogkonvenció igenis rugalmas, védi az emberi jogokat és az emberek egészségét”. Az, hogy közben az ENSZ egyezmények aláírói közt számos állam kényszergyógykezeléseknek, embertelen körülmények közötti börtönbüntetésnek vetik alá polgárokat, és gyakran csak mímelik az ártalomcsökkentést, a büntetésalapú drogpolitika támogatóit kevéssé zavarja. Még évi néhány tízezer emberi élet beáldozása árán sem.
Folk György/Bécs
Ez a cikk a Társaság a Szabadságjogokért Európai Drogpolitikai Kezdeményezésének támogatásával készült, mely európai újságírók egy csoportjának biztosított médiaösztöndíjat, elősegítendő a kiegyensúlyozott drogpolitikai társadalmi párbeszédet .