A kijevi tiltakozásokkal új politikai figurák jelentek meg, akiknek az ereje összemérhető Julija Timosenkóéval. A börtönéből kiszabadult egykori kormányfő egyelőre nem is találja a hangját, bár korai lenne leírni őt a május 25-én esedékes elnökválasztás esélyesei közül. A krími válság miatt végletekig feszült ukrán-orosz viszony is kiszámíthatatlan tényező, ahogyan azt sem tudni, hogyan használja fel Moszkva befolyását az orosz anyanyelvűek lakta Kelet- és Dél-Ukrajnában.
Februárban még biztos favoritnak tűnt a börtönéből kiszabadult Julija Timosenko, akit a kijevi Majdan ünnepelve fogadott, miközben az őt rács mögé küldő elnök – a 2010-es választásokon paraszthajszállal győztes Viktor Janukovics – már menekült az országból.
Mostanra azonban már úgy tűnik, hogy a május 25-re kiírt elnökválasztásokon a 2004-es narancsos forradalom vezéralakja legfeljebb királycsináló lehet.
Egyelőre egyetlen nagyágyú sem siette el a jelentkezést, így a politikai nyilatkozatok ellenére még csak egyetlen hivatalosan nyilvántartott jelöltje van a választásoknak. Renat Kuzmin, aki nem más mint a Timosenko elleni nyomozás egykori vezetője. A donyecki születésű 47 éves jogász a Régiók Párta oldalán építette fel karrierjét, Donyeck megye főügyész-helyettese, majd Kijev ügyésze volt, amikor elsodorta őt a 2004-es narancsos forradalom.
Janukovics kormányfővé válásával azonban újra képbe került, ő lett Ukrajna legfőbb ügyészének helyettese – ebben a minőségében felelt a korábbi kormányfőt börtönbe juttató ügy kezeléséért – tavaly pedig az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (SZNBO) helyettes vezetője volt. Posztjáról megintcsak az ellenzéki tömegtüntetések nyomán távozott.
Timosenko egyelőre csak indulási szándékát közölte, és így tett a márciusi felmérések szerint legesélyesebbnek tekintett két ellenfele is:
Hármójuk között dőlhet el az elnökválasztás, ám amíg nem alakul ki az indulók biztos köre, nem lehet a felmérésekre építeni, ráadásul kiszámíthatatlan a Krím elvesztése miatt végletekig megromlott orosz-ukrán viszony hatása is. A két héttel korábbi felmérés szerint Pjotr Porosenko 21, Klicsko 14, Timosenko 9 százalékra számíthatna az első fordulóban. Ha Timosenko a második helyen mégis bejutna a második fordulóba, akkor a felmérések szerint legfeljebb olyannal szemben nyerhetne, akit Janukovics embereként tartanak számon
Porosenko népszerűsége meglepő: egyrészt, mert a milliárdosokat eleve bizalmatlanság övezi, másrészt, mert a lakosság nagy része által egészében elutasított, a Régiók Pártjától a Batykivscsináig korruptnak tartott rendszer embereként minden oldalon kipróbálta már magát magas posztokon:
„Korábbi szerepére most nem emlékeznek a választók, sokkal inkább arra emlékeznek, hogy jókor szólalt fel a Majdanon” – mondta róla Mihail Pogrebinszkij. A politológus szerint a népszerűsége annak köszönhető, hogy a Majdan mindhárom főszereplője – Jacenyuk, Tyahnibok, Klicsko – vesztett népszerűségéből, amiből ő, a sikeres pénzügyi szakembernek tartott politikus profitált.
Kérdés, mennyire bíznak majd a választók egy olyan politikusban, akinek legnagyobb üzleti érdekeltsége Oroszországban van, és épp igyekeznek azt ellehetetleníteni az orosz hatóságok.
A Roshen ugyanis a meglehetősen nagy orosz édesipari piac hét százalékát uralja, és évi 200 millió dollár értékben exportál többek között mogyorós csokoládét Oroszországba. Illetve csak tenné: tavaly nyár óta egészségügyi előírásokra hivatkozva leállította az orosz fél a Rosen termékeinek importját. Az EU-tól Moszkva felé sasszézó Janukovics ugyan tető alá hozta a kereskedelmi kapcsolatok rendezéséről szóló megállapodást, ám azt a kijevi tiltakozásoktól a Krím orosz annexiójáig vezető eseménysor Janukoviccsal együtt elsodorta.
Így a Roshen – amelynek neve is az alapító milliárdoséból származik – egyelőre oroszországi üzemeiből látta el saját termékeivel az orosz piacot. Legalábbis látta el, csütörtökig: a cég ellen csütörtökön nyomozás indult, a lipecki gyárat a rendőrség rendkívüli egységei szállták meg, leállt a termelés.
„Korai még megítélni Porosenko esélyeit. Nyilván a kampány alatt előkerül a vagyonának kérdése és az orosz érdekeltség is. Tény, hogy a Majdan támogatójaként, de ott nem örökké a reflektorfényben lévő politikusként most ő a legnépszerűbb a protesztszavazók körében” – mondta a politológus, aki szerint azonban korai lenne még Timosenkót leírni.
„A visszatérése nem sikerült jól, két évre kiesett az eseményekből, nem érzett rá a változás jellegére, ez látszik a megítélésén. De ez még változhat” – adott esélyt Pogrebinszkij a németországi gyógykezelésből hazatért politikusnak.
Most azonban úgy tűnik, kevés esélye lenne a második fordulóra, de ha be is jutna, ott legfeljebb olyannal szemben nyerhetne, akit a közvélemény Janukovics emberének tart. Ilyen lehetne a lehetséges indulók között számontartott Mihail Dobkin.
Harkov megye eddigi kormányzója olyannyira Janukovics szövetségesének számít, hogy jelenleg őrizet alatt áll, Ukrajna területi épségének veszélyeztetéséért. A harkovi politikus, aki egyúttal a korábbi elnök mögött álló Régiók Pártjának (PR) megyei vezetője is, a szervezője volt annak a kelet-ukrajnai konferenciának, amely kimondta, hogy nem ismeri el Kijev fennhatóságát, amíg nincs legitim hatalom Ukrajnában.
Dobkin lehet az, aki mellé talán Moszkva nyíltan is odaállhat, bár kérdés, hogy ez használ vagy árt a 44 éves politikusnak, akinek esélyei nyilván csekélyek Nyugat-Ukrajnában, és hátrány lehet számára az is, hogy a Krím orosz elcsatolásával elvesztette a párt egyik fontos hátországát is.
Az ugyanis nyilvánvaló, hogy nem fogják tudni megtartani a választásokat a Krímben, hiába tekinti Kijev és a Nyugat továbbra is Ukrajna részének a 2,3 millió lakosú félszigetet.
Ezt, ha jogilag nem is, de gyakorlatilag tudomásul veszi a kijevi vezetés is, nem véletlen, hogy a héten módosították a választói törvényt is. Eszerint érvényesnek kell tekinteni a választás eredményét, akkor is, ha vannak az országnak olyan körzetei, ahonnan nem érkeznek be értékelhető adatok. Ekkor elég, ha az adott körzet választási bizottsága megállapítja, hogy ott nem zajlott le szavazás.
A szabály nem csak a Krímre érvényes, megelőlegezheti azt is, hogy Kijev Kelet-Ukrajnában is bojkottól, vagy egyenesen a Kijevhez nem lojális helyi vezetés szabotázsától tart és elébe megy annak, hogy ezzel megfúrják a Moszkva által illegitimnek tartott elnökválasztást. (A Kreml ugyanis abból indul ki, hogy továbbra is Janukovics a hatalom jogos birtokosa Ukrajnában.)
Bár a zömmel orosz anyanyelvűek lakta Kelet-Ukrajnának erős fenntartásai vannak a nyugati résszel szemben, az orosz állam iránti lojalitásuk korántsem olyan egyértelmű, mint a Krím orosz lakói esetében. A regionális öntudat jóval erősebb, és sokan elsősorban ukrajnai, vagy még inkább Donyeck-medencei, harkovi oroszként határozza meg magát, mint egyszerűen oroszként.
A helyzetet bonyolítja, hogy az orosz anyanyelvűek között sokan ukrán nemzetiségűnek vallják magukat, és ez még a keleti területeken és a déli régiókban is igaz. Az orosz állammal szembeni fellépésnek is megvannak a hagyományai a térségben: nem véletlen, hogy Délkelet-Ukrajna volt a hátországa az 1917-22-es polgárháborúban a fehérek és a vörösek ellen egyaránt fellépő – az utóbbival azonban olykor szövetséget is kereső – Nyesztor Mahno anarchista mozgalmának.
Vlagyimir Putyin nyilatkozatából úgy tűnik, egyelőre Moszkva sem akarja a Krímhez hasonlóan annektálni a területet. Ez nyilván nem menne nyílt háború nélkül, ráadásul a határvonalak is kevésbé egyértelműek, mint a félszigeten, aminek a védelme is jóval könnyebb. A Kreml itt minden bizonnyal katonai befolyás helyett politikai és gazdasági úton szeretne befolyást szerezni: ezért itt, az orosz anyanyelvűek érdekeire hivatkozva a föderalizációt támogatja.
Ukrajna szövetségi köztársasággá való átalakítása nagyobb önállóságot adna a keleti régiónak, ahol így könnyebben tudná érdekeit biztosítani Moszkva, amelynek a terület gazdaságilag nehézipara és szénmedencéje miatt lehet értékes, ráadásul ezzel tovább szűkítené az EU-hoz húzó kijevi vezetés gazdasági mozgásterét is.
Barack Obama csütörtökön tovább szélesítette azt a kört, akiket szankciókkal sújt a krími konfliktus kapcsán. Az amerikai elnök döntése alapján nem kaphat beutazási vízumot és az Egyesült Államok területén lévő számláit is befagyasztják Putyin több bizalmasa: köztük az elnök regnálása alatt Oroszország legnagyobb, a világ negyedik olajexportőrévé előlépett Gunvor tulajdonosa, Gennagyij Tyimcsenko, a kormány bizalmi bankjaként kezelt Roszija tulajdonosa, Jurij Kovalcsuk – külön szankciók vonatkoznak magára a pénzintézetre is –, de köztük vannak az alig tíz év alatt milliárdossá lett Rotenberg fivérekre, akik közül Arkagyij Putyin dzsúdó edzőpartnereként is ismert. Emellett számos magasrangú politikus került az amerikai listára, Szergej Ivanovtól, az orosz nemzetbiztonsági tanács vezetőjétől Szergej Nariskin házelnökig.
Moszkva cserébe Obama több közeli munkatársától és több szenátortól tagadja meg az orosz vízumok kiadását.
Putyinnak még jól is jöhetnek a személyre szabott amerikai szankciók, mert arra kényszeríti az orosz oligarchákat, hogy a külföldi számlák helyett otthon tartsák vagyonukat. Nem véletlen, hogy csütörtökön az Orosz Gyártulajdonosok és Vállalkozók Szövetségének (RSZPP) ülésén az elnök bejelentette: az orosz gazdaság off shore-talanítására van szükség. Igaz, ez súlyos érdekeket sérthet olyan cégeknél is, mint a Gazprom, és ezt Putyinnak nem feltétlenül lesz könnyű elfogadtatnia legközelebbi szövetségeseivel: például a Cipruson bejegyzett Gunvort birtokló Tyimcsenkóval vagy a cégét Jersey-szigetén jegyző Oleg Deripaszkával, vagy Viktor Vekszelberggel, akinek Renova nevű vállalatbirodalma a Bahamákon van bejegyezve.