A magyar szélsőjobboldali párt – a magyar függetlenség és orosz nagyhatalmiság ismert konfliktusai ellenére – sosem titkolta, hogy Vlagyimir Putyin rendszerének elkötelezett támogatója. Az már kevéssé köztudott, hogy szinte az összes többi európai szélsőjobboldali párt is; ráadásul miközben Moszkva a „fasisztáktól" félti az ukrajnai orosz kisebbséget, aktívan támogatja az eurofasisztákat. A viszony hátteréről a Political Capital készített egy tanulmányt, amelyet még megjelenés előtt olvastunk.
A tanulmány szerint nem egyedül a Jobbiknak szimpatikus Putyin: a krími konfliktusban valóságos szélsőjobboldali egységfront állt ki az orosz annexió mellett. Kovács Béla EP-képviselőn kívül francia Nemzeti Front, az osztrák Szabadságpárt, a belga Flamand Érdek, a bolgár Ataka, az olasz Északi Liga küldöttei is „független megfigyelőként” legitimálták a Krím-félszigeti annektálását szolgáló orosz referendumot. Áprilisban pedig Brüsszelben tárgyalt néhány szélsőjobboldali EP-képviselő és az orosz uniós nagykövet, elvileg „az ukrajnai krízis békés rendezéséről”.
A Political Capital szerint a szélsőjobboldali pártok az EP-választásokon várható sikeres szereplést követően a francia Nemzeti Front vezetésével oroszbarát frakciót készülnek létrehozni – elsősorban a pártcsalád-építő orosz diplomáciai erőfeszítésnek és a putyini modell népszerűségének köszönhetően. Ez azért is nagy változás lenne, mivel a szélsőjobboldali pártok eddig képtelenek voltak ciklusokon átívelő stabil pártcsalád létrehozására – sőt, Morvai Krisztináékat egyetlen képviselőcsoport sem fogadta be.
Az orosz doktrína – amit 2011 óta „Eurázsiai Unió” néven emlegetnek – azt a távlati tervet tűzte ki célul, hogy Brüsszeltől visszatereli az orosz érdekszövetségbe a kelet- és közép-európai országokat. Ehhez pedig nem árt sem magának az Uniónak a destabilizálása, sem pedig az orosz érdekekkel és a putyini államrenddel szimpatizáló pártok hatalomra juttatása. Márpedig a Jobbikot és a többi hasonszőrű pártot – az elmúlt kétszáz év rossz történelmi tapasztalatai ellenére – egyáltalán nem taszítja sem az EU és a NATO lecserélése az Eurázsiai Unióra, sem pedig a jelenlegi liberális-demokratikus rendszer lecserélése egy centralizált rendszerre.
A tanulmány sorra veszi Görögországtól Lengyelországig a szélsőjobboldali pártokat, és megszólalásaik, kapcsolataik alapján kimutatja, hogy mindegyikük oroszbarát. Erre a törvényszerűségre a Political Capital az orosz apanázs eddig nem bizonyított tényén túl számos politikai magyarázatot hoz fel. Az értékek területén ilyen a tekintélyelvű, központosított államvezetés tisztelete, vagy a Nyugattal szemben egy vélt keleti ellenpólus mitizálása. Ezen kívül Moszkva és az európai szélsőjobboldal stratégiai céljai is azonosak, hiszen minden fél az Európai Unió fellazítására törekszik. Az oroszok ráadásul az ukrajnai agresszió után valószínűleg gyökeresen megváltozó európai energiapolitikán is rajta akarják tartani a szemüket vagy kezüket – erre tökéletes eszköz lenne egy erős EP-frakció.
Hogy mit nyújtanak az oroszok a szélsőjobboldalnak? Az elemzés szerint a pártszervezésben rendkívül értékes szakértői, szervezeti, mediális segítséget, azaz egyfajta kapcsolati hálót, és készek átadni a politikai know-how-t is. A pártok egymás közti kapcsolatai is orosz bábáskodással alakulgatnak: az október 4-5-re tervezett Orosz Nemzeti Fórumra például meghívást kapott a Jobbik, a görög Arany Hajnal és az osztrák Szabadságpárt is. Az 1500 fős gigakonferencián többek között Oroszország és Európa „új közös nemzeti doktrínájának kidolgozásá”-ról, és egy állandó koordinációs bizottság felállításáról is szó lesz.
A Political Capital három kategóriába sorolja az európai szélsőjobboldali pártokat Oroszországhoz való viszonyuk alapján: elkötelezett, nyitott vagy ellenséges.
A Jobbik értelemszerűen az elkötelezettek közé tartozik, a 2008-as grúz háborútól kezdve egyre szorosabb kapcsolatokat tart fent az Egységes Oroszország kormánypárttal. A kapcsolat kulcsfigurája Kovács Béla, a párt Külügyi Kabinetjének vezetője. Kovács eredetileg Moszkvában szerzett diplomát, és már politikai szerepvállalását megelőzően is rendelkezett kapcsolatokkal Oroszországban. A politikus 2013-tól az EU-Oroszország Parlamentközi Munkacsoport társelnöke, ebben a minőségében tavaly egy kalinyingrádi ülésen arról érdeklődött:
a jövőben lehet-e mód arra, hogy egy esetlegesen EU-s tagállam csatlakozási tárgyalásokat kezdeményezzen az Eurázsiai Unióval?
Az oroszbarát pártok közül a Jobbikhoz mérhető népszerűséget egyedül az osztrák Szabadságpártnál és francia Nemzeti Frontnál mértek – mindkét alakulat a választók körében 20 százalék körüli támogatottságot élvez.
A Political Capital arra is figyelmeztet, hogy orosz befolyásszerző törekvések több lábon állnak, Moszkva a szélsőjobboldalon kívül mainstream pártokat is igyekszik befolyása alá vonni. Ennek voltak jelei például Olaszországban, Görögországban és Magyarországon is – a mi esetünkben természetesen a legárulkodóbb jel a sietve tető alá hozott paksi szerződés.