Hadüzenet nélküli háború, polgárháború, már-már polgárháború – leginkább így jellemzik az ukrán helyzetet. Az ország további darabolódása reális lehetőség, de elemzők szerint Moszkva nem arra vágyik, hogy magához csatolja Kelet- és Dél-Ukrajnát, amelyből így a "elvadult ütközőzóna" válhat Oroszország és a Nyugat között.
"Oroszország háborút vív Dél- és Kelet-Ukrajnában" – jelentette ki az ukrán elnök hétfőn. Olekszandr Turcsinov nyilatkozataiban a helyzet leírására egyre gyakrabban használja a háború szót, de lényegében hasonlókat mondott a hétvégén a lengyel kormányfő, Donald Tusk is, amikor hadüzenet nélküli orosz háborúról beszélt Ukrajnában.
Turcsinov szerint az ország déli részén a pénteki véres események ellenére nem sikerült Moszkvának olyan bizonytalanságot teremtenie, mint a keleti területeken. Az ukrán elnök elismerte, hogy ott hosszú ideig tartó akciókra kell felkészülni a szeparatistákkal szemben. Hétfőn Szlovjanszkban egy tévétoronyért folyt tűzharc a terrorelhárító akciót vezető kijevi erők és az ukrán vezetés szerint orosz segítséggel megerősített fegyveresek között.
Ukrán hivatalos források szerint négy rendfenntartó életét vesztette a harcokban, amelyben a 800 fősre becsült ellenálló csoport aknavetőket is bevetett.
A politikusok könnyen dobálózhatnak a háború kifejezéssel, ugyanis a nemzetközi jog már a második világháború óta nem használja, így nem jogi kategória. Helyette a nemzetközi jog az erőszak alkalmazását és az azzal való fenyegetés fogalmát ismeri. Az erőszak alkalmazásának súlyosabb eseteit pedig agressziónak nevezi, amit az ENSZ-közgyűlés is pontosan körülírt, épp negyven éve.
„Ha a kérdés az, hogy alkalmazott-e fegyveres erőszakot Oroszország a Krím megszállásakor, akkor arra igennel válaszolhatunk” – mondta Valki László. A nemzetközi jogász hangsúlyozta, hogy akkor is fegyveres erőszakról van szó, ha az annexióra puskalövés nélkül került sor, elég az a tény, hogy egy ország katonái megszállták egy szomszédos állam területét.
Ami pedig Ukrajna további részeit, a keleti megyéket illeti, ott nincsenek bizonyíthatóan orosz erők, ám az ENSZ már hivatkozott 1974-es dokumentuma agressziónak minősíti azt is, ha egy állam fegyveres bandákat küld egy másik állam területére. Márpedig Kijev rendszeresen hírt adott orosz állampolgárságú fegyveresekről Donyeck és Luganszk megyében, de az eddigi legvéresebb esemény helyszínén, a dél-ukrajnai Odesszában is talált ilyen ellenállókat – a kijevi vezetés szóhasználatában terroristákat.
Az orosz vezetés krími beavatkozását azzal indokolta, hogy az általa illegitimnek tekintett új kijevi hatalom közvetlenül fenyegette az orosz ajkú kisebbséget, például, amikor a parlament eltörölte a két éve elfogadott nyelvtörvényt. A központi hatalom által megvalósított etnikai, vallási, vagy bármilyen más formájú diszkrimináció elvileg a nemzetközi jog szerint valóban módot adhat a beavatkozásra – ez történt Koszovóban.
Ám a már említett nyelvtörvény eltörlésének érvényesítését útját állta az aláírást megtagadó Olekszandr Turcsinov elnök, így Valki szerint a központi hatalom által megvalósított diszkriminációra nem is hivatkozhatna Oroszország.
Ukrajna a polgárháború határán van, már nagyon közel ahhoz, hogy valódi polgárháborúról beszéljünk – adott jellemzést Alekszej Plotnyikov. A Régiók Pártjának (PR) gazdasági szakértője és korábbi parlamenti képviselője szerint az is bizonyos, hogy külföldi erők is jelen vannak a konfliktusban. Bár a korábban az elüldözött Viktor Janukovics mögött álló PR-t Moszkva meghosszabbított karjának volt szokás tekinteni, Plotnyikov szerint ez a primitív kép távol áll a valóságtól, már csak azért is, mert ő maga is törvénytelen annexiónak tartja a Krím orosz bekebelezését.
„Biztos vagyok benne, hogy a Krím Ukrajna része lesz” – jelentette ki, elismerve, hogy ennek menetrendje még aligha látható. Már az is ködös, hogy milyen megállapodásra van esély az Oroszország, Ukrajna, az Egyesült Államok és az EU képviselőinek újabb, tervezett genfi találkozóján.
„A magas szintű diplomáciai kapcsolat mindenesetre biztosan jobb annál, ami most Ukrajnában zajlik” – mondta Plotnyikov.
A május 25-re tervezett ukrajnai elnökválasztásokig a Kremlnek csak kárára volna, ha beavatkozna Ukrajnában, de a képlékeny helyzetben lehetetlen bármit bizonyossággal állítani – ismerte el bizonytalanságát a moszkvai Carnegie Intézet munkatársa. Nyikolaj Petrov szerint már önjárókká váltak az események, még ha kezdetben voltak külföldi erők – mindkét oldalon – amelyek azt gondolták, van véghezvihető forgatókönyvük.
Petrov szerint is a polgárháború írja le a legpontosabban a helyzetet, de egyelőre reményt keltő, hogy az is csak lokalizáltan, térben és időben szűken, gyors fellobbanásokkal jelentkezik és még nem érte el azt a szintet, hogy általánossá váljon. Ez azonban bekövetkezhet. „Az újabb genfi fordulón nehéz elképzelni, hogy Moszkva és Washington közös nyelvet találjon, márpedig enélkül nem lehet rendezni a helyzetet” – mondta a politológus, aki szerint az elnökválasztásig mindenképpen konkrét, nemzetközi konszenzus alapján hozott, a politikai elvek hangoztatásán túl konkrét rendezési menetrendet tartalmazó megállapodást kellene tető alá hozni.
A moszkvai politológus szerint az etnikai megosztottság egyelőre nem a fő szempont. „Az emberek gazdasági nehézségekre, a szociális bizonytalanságra reagálva álltak ki Kijevvel szemben, nem azért, mert orosz vagy ukrán gyökerűnek tartják magukat. Idővel azonban, a Jobb Szektor térnyerésével, ez is meghatározó szemponttá válhat, és a társadalom megosztottsága tovább folytatódik” – vélte Petrov.
Szerinte azonban Moszkva alapvetően nem arra játszik, hogy a déli és keleti hangulatot meglovagolva a Krímhez hasonlóan magához csatolja az Odesszától Luganszkig húzódó, két magyarországnyi területet.
„Már a Krím is nagy anyagi terhet jelent, az orosz költségvetésnek, így Moszkva inkább csak a közvetett ellenőrzést akarja biztosítani a terület felett, mindenféle szociális kötelezettség nélkül” – jelentette ki a politológus.
Petrov szerint Oroszország sosem volt hatékony abban, hogy megbízható politikai partnereket találjon magának szövetségesül a szomszédos országokban. „Janukovics is összekülönbözött Moszkvával és ukrajnai politikusként viselkedett” – mondta az elemző, aki nem csodálkozik azon sem, hogy a PR ellenzi a Krím orosz annexióját. „ha országos párt akar maradni, akkor nem is állhat ki azzal, hogy milyen jó, hogy a Krímet elvitték az oroszok”. A történtek után azonban a párt azzal sem állhat elő, hogy Oroszországot partnerként kell kezelni.
„A soft powerben Oroszország mindig is gyenge volt, márpedig ezt nem lehet katonai erő bevetésével pótolni anélkül, hogy ne szűkülne az orzság politikai mozgástere” – jelentette ki a politológus.
Petrov nagy veszélyt lát abban, hogy a konfliktus előrehaladtával a polarizálódó ukrán társadalomban az etnikai elemek is meghatározóvá válnak, így végképp lehetetlenné válik az ország egyben tartása. Donyeckben és Luganszkban már így is erős a szeparatista törekvés, ami délen gyengébb ugyan, de az újabb erőszakos cselekmények ott is növelhetik az elszakadás híveinek táborát. „Sajnos el tudok képzelni olyan forgatókönyvet, amelyben Nyugat-Ukrajna végül nyugati, a keleti, déli orosz érdekszférába kerül, amolyan elvadult ütközőzónaként”.