Nem sikerült a szakadároknak a maguk oldalára állítaniuk Rinat Ahmetovot, így az ország leggazdagabb nagyvállalkozója első számú közellenség lett Kelet-Ukrajnában. A „Donyecki Népköztársaság” fegyveresei hétfőn megszállták Ahmetov egyik donyecki érdekeltségét, több más cégének munkatársai pedig gyors ütemben elhagyták irodáikat – írta az Unian.ua.
Maga az üzletember már májusban is feszült viszonyban állt a szakadárokkal, miután a maga részéről támogatta, hogy Kelet-Ukrajnában is sor kerüljön az elnökválasztásra. Nem sokkal ezután donyecki otthona elé vonult helyi tüntetők egy csoportja, „kirándulást” követelve a multimillárdos lakhelyén. A házat végül nem támadták meg, a donyecki vezetés viszont kétértelmű gesztussal védelmébe vette Ahmetovot: saját fegyveres őreiket hagyták az épület előtt.
A 47 éves üzletember május vége óta Kijevben tartózkodik, és nyilatkozata szerint addig nem is tér vissza szülővárosába, amíg nem rendeződik a helyzet Kelet-Ukrajnában.
Rinat Ahmetov System Capital Management (SCM) nevű holdingja mintegy száz vállalat többségi tulajdonosa, a fémipartól a bányászaton át, a bankokon keresztül a telekommunikációig. Összesen mintegy 160 ezer alkalmazott dolgozik érdekeltségeiben.
Emellett ő a Sahtar Donyeck futballklub tulajdonosa is. A klubnak nem sokkal azután lett elnöke, hogy 1995-ben elődjével, a donyecki keresztapának is tartott Ahat Braginnal bombamerénylet végzett a donyecki stadionban.
A becslések szerint 22 milliárd dolláros vagyonával a világ leggazdagabb 30 embere között számon tartott politikus igazán nem volt vádolható azzal, hogy a kijevi tüntetéssorozat támogatója lett volna. A 2004-es narancsos forradalom idején Viktor Janukovicsot mögött állt. Miután az akkori tömegmegmozdulás hatására végül Viktor Juscsenko lett az elnök, Ahmetov nyíltan politikai szerepet vállalt Janukovics oldalán, a Régiók Pártja (PR) parlamenti képviselőjeként és legnagyobb szponzoraként.
A Sahtar Donyecket is birtokló Ahmetov azonban, miközben a magát Nyugat-pártinak kikiáltó narancsos vezetéssel szemben állt, óvott attól is, hogy Ukrajna túlságosan kiszolgáltassa magát Moszkvának.
Nagy szerepe volt abban, hogy Janukovics – magát a kormányfői poszton is kipróbálva – 2010-ben végül legyőzte Julija Timosenkót és az ország elnöke lett. Befolyását ismerve sokak szerint valójában ő hozta meg a legfontosabb döntéseket Janukovics kormányfősége, majd elnöksége alatt is.
Ahmetov a 2013 novemberében megindult Janukovics ellenes tüntetésekkor igyekezett magát távoltartani az eseményektől, bár januárban már a kölcsönös megegyezést hirdette, ami az adott helyzetben Janukovics pozícióit gyengítette. Ugyanakkor – a későbbi fejlemények ismeretében – állásfoglalása lényegében az ország egységének megőrzésére tett sikertelen kísérlet volt: Janukovicsot elűzte az ellenzék, Moszkva az orosz ajkúak védelmére hivatkozva egy Kijev által el nem ismert népszavazási aktus után annektálta a Krímet, Kelet-Ukrajnában pedig szeparatisták vették át az irányítást Donyecktől Luganszkig.
A május 25-én megválasztott Petro Porosenko elnök minden bizonnyal Ahmetovra gondolt, amikor úgy nyilatkozott, hogy az ország egyesítésének biztosítására párbeszédet kell kezdeményezni a keleti régiókkal. (Azt azonban elutasította a szintén milliárdos politikus, hogy a szakadárokkal tárgyaljon, velük szemben a korábban kezdett terrorellenes katonai akciók folytatását szorgalmazta.)
Hogy Ahmetov látványosan közeledik a kijevi vezetéshez, azt nem csak az jelzi, hogy Kijevben nagyobb biztonságban érzi magát, mint egykori hátországában, Donyeckben, hanem az is, ahogyan a Timosenko-kormány korábbi belügyminisztere nyilatkozott róla. Jurij Lucenko – aki 2010 után Timosenkóhoz hasonlóan szintén megjárta a börtönt sikkasztás és hivatallal való visszaélés vádjával – kijelentette, hogy Ahmetov az ukrajnai forradalom mellett áll, és „aktívan közreműködik az ország keleti részének dekolonizációjában.”
Ezzel az oroszbarát szakadár államokra utalt, amelyek Kijev szerint Moszkva támogatása révén jöttek létre és képesek fegyveresen ellenállni az ukrán hadseregnek. A Kreml visszautasítja a gyanúsítást, hogy fegyverrel segítenék a szakadárokat.