A szerb és a montenegrói külügyminiszter megállapodott egymással, hogy a jövőben Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában közös nagykövetségeket fognak működtetni.
A takarékos ötlet honnan máshonnan származna, mint az amúgy gazdag Észak-Európából. Ott rájöttek arra, hogy egy-egy nagykövetségi épület és személyzet fenntartása baromi drága, mivel ezeknek a városok legmenőbb, így legdrágább részein kell üzemelniük. Vérzett a szívük, amikor azt látták, hogy, mondjuk, Bogotában aranyáron bérelnek egymáshoz roppant közel fekvő palotákat az amúgy azonos külpolitikai érdekekű svédek, finnek vagy dánok.
Gondoltak hát egy merészet, és közösen vettek vagy béreltek épületeket, közösen fizetik a személyzetet, így minden sokkal olcsóbb lett. Svédország, Norvégia, Finnország, Dánia és Izland diplomatái például egy épületben dolgoznak Berlinben, de arra is akad példa, hogy távolabbi országokba csak az egyik ország delegál nagykövetet, aki a társországok érdekeit is védi, illetve a társországok diplomatái is dolgoznak az adott nagykövetségen.
2009-ben, az egy évvel korábban kirobbant válság hatására különben felmerült, hogy a visegrádi országok is kövessék az északi modellt, de az ötletet végül elvetették.