A Levantei Iszlám Állam (ISIS) radikális szunnita szervezet körülbelül 5000 harcosa az iraki hadsereg 19 ezer katonáját kényszerített menekülésre az elmúlt hetekben. A szervezet, amelyről még nem tudni, mivé fog fejlődni, részben az al-Kaidából nőtt ki, de radikalizmusban és kegyetlenségben túltesz a szellemi elődjén, amelyet a fiatal iszlamista harcosok már idejétmúltnak és kiégettnek éreznek. Itt az új al-Kaida?
A Levantei Iszlám Állam (angolul Islamic State of Iraq and Syria, azaz ISIS) szíriai polgárháború harcaiban edződött szélsőséges szunnita katonái az elmúlt hetekben sorra foglalták el az iraki városokat, és most már Bagdad kapujában vannak.
A szervezet fegyveresei elől az iraki hadsereg katonái harc nélkül elmenekültek, pénzt, harci kocsikat, lőszert és fegyvereket hátrahagyva. Az ISIS harci sikereit azonban nem csak a Nyugat nézi aggódva: az al-Kaida vezetői, bár formálisan gratuláltak a városok meghódításához, tudják, hogy az ISIS könnyedén átveheti a legjelentősebb terrorszervezet szerepét a dzsihádisták körében.
Az al-Kaida és az ISIS kapcsolata sosem volt problémamentes, annak ellenére, hogy az utóbbi szervezet részben az al-Kaida iraki ágából jött létre az iraki háború kezdeti éveiben. A két szervezet alapvető célja is megegyezik, létre akarnak hozni egy iszlám államot (kalifátust) a Közel-Keleten. A két szélsőséges szervezet közötti ellentét igazán tavaly éleződött ki, amikor az ISIS, kihasználva a szíriai polgárháború káoszát, megpróbálta a saját irányítása alá vonni az al-Kaida helyi ágának a vezetését, írja a Foreign Policy egy elemzésben.
Ayman al-Zavahiri, az al-Kaida vezetője ennek nem nagyon örült, de először egyezkedni próbált Abu Bakr al-Bagdadival, az ISIS vezérével, akit sokan napjaink legveszélyesebb terroristájának tartanak.
Al-Zavahiri azt szerette volna elérni, hogy Szíriában az al-Kaida maradjon felelős a dzsihádért, Irakban pedig az ISIS-é legyen ez a feladat. Bagdadi azonban visszautasította ezt az ajánlatot és a szervezet tovább terjeszkedett Szíriában, kemény harcokat vívva a különböző iszlamista milíciákkal. A helyi al-Kaida pedig végül beállt az ISIS-t elűzni próbálni fegyveresek mögé, és végleg szakított az ISIS-el.
Az ISIS és az al-Kaida között nem csak az okoz nézeteltérést, hogy egymással versengve akarják vezetni a dzsihádot, hanem komoly különbségek vannak köztük a stratégiájukat, a taktikájukat és az iszlám hatalomgyakorlásról vallott nézeteiket tekintve. Arról sem teljesen ugyanúgy gondolkoznak, hogy milyen ritmusban és mértékben kell bevezetni az iszlám törvénykezést az elfoglalt területeken, meg kell-e ölni minden síitát, és, hogy joga van egy csoportnak az összes többi felett uralkodni. Az al-Kaida összességében kissé türelmesebben áll ezekhez a kérdésekhez, míg az ISIS radikális, és nem ismer kompromisszumot.
Az ország 2003-as amerikai megszállásának egyik legfőbb oka volt, hogy George Bush kormányának az illetékes vezetői szerint a gonosz abban az időben az Irak-al-Kaida tengelyen sorakozott fel, és az iraki elnök, Szaddám Huszein tevékenyen hozzájárult az al-Kaida harcosainak kiképzéséhez.
A Szaddám-rezsim megdöntése után az amerikai védelmi minisztérium emberei 34 millió oldalnyi dokumentumot olvastak át, de semmilyen bizonyítékát nem találták annak, hogy az iraki kormány bármilyen szinten is együttműködött a terrorszervezettel.
Mindeközben az al-Kaida, kihasználva a háborús helyzetet, megvetette a lábát Irakban. A helyi szervezet vezetője, Abu Muszab al-Zarkavi hivatalosan 2004-ben fogadott engedelmességet az al-Kaida akkori fejének, Oszama Bin Ladennek, tehét az iraki sejt ekkor alakult meg.
Az ISIS sikeres előretörése éppen azért egy ideológiai és stratégiai csapást is jelent az al-Kaida számára, hiszen ők, a saját taktikájukat követve sosem tudtak ilyen gyorsan és ilyen nagy területeket az irányításuk alá vonni. Az ISIS mostani sikerei ráadásul nagy valószínűséggel megágyaztak a további előretörésnek is, nem csak földrajzilag, de népszerűségben és anyagi támogatottságban is.
Ha pedig a szervezethez egyre több radikális csatlakozik és egyre több erőforrást halmoznak fel, akkor még ambiciózusabb hódításokba kezdhetnek Irakban, miközben Szíriában is átveszik az irányítást az al-Kaidától. A két ország között nem lesz nehéz mozgatni a csapatokat, mivel a határok lényegében megszűntek és az átkelést az ISIS ellenőrzi.
Az ISIS és az al-Kaida között generációs ellentét is feszül. Az al-Kaida 13 évvel ezelőtt hajtotta végre a legnagyobb akcióját – a szeptember 11-i terrortámadásokat – , és az sem vezetett végül a hosszútávú cél, az iszlám kalifátus megalapításához. A mostani dzsihadista harcosok többsége még kisgyerek volt akkor, hozzájuk ezért sokkal közelebb áll az ISIS, amely most éli fénykorát. A generációs ellentétet az al-Kaida úgy próbálta kihasználni, hogy sokak által tisztelt, idős vallási vezetőkkel kiadattak elítélő nyilatkozatokat az ISIS-ről, ez azonban nem sokakat hatott meg. A harcosok sokkal nagyobb tiszteletnek örvendek a fiatalok körében, mint a vallási vezetők – írja a Foreign Policy.
Mindezek ellenére elemzők szerint az ISIS-nek hosszútávon nem feltétlenül jobbak a kilátásai, mint az al-Kaidának. Ha a harcok elülnek és stabilabbá válik a helyzet, akkor előkerülnek az olyan kérdések, minthogy mi legyen azokkal a szunnitákkal, akiknek nem tetszik szalafista-radikális vonal, vagy, hogy miként kell irányítani egy államot, és ebben a helyzetben az al-Kaida előnyben lesz. Ugyanakkor annak is fenn áll a veszélyes, hogy ha a Közel-Keleten veszít az erejéből az al-Kaida, akkor nyugati támadásokkal próbálja meg helyrehozni a hírnevét. Amire persze az ISIS hasonló támadásokkal válaszolhat.
„Helló srácok, New Yorkban találkozunk!” – ezzel köszönt el börtönőreitől al-Bagdadi, amikor 2009-ben szabadon engedték egy amerikaik által fenntartott iraki börtönből, ahová nem tudni pontosan miért került be, ahogy azt sem, hogy miért engedték szabadon.
A börtön vezetője, Kenneth King ezredes, akkor nem tulajdonított nagy jelentőséget a szavainak. „Al-Bagdadi rossz volt, de közel nem a legrosszabbak közül való” – mondta a Daily Beastnek King. Al-Bagdadi négy évet töltött amerikai fogságban, de sosem tűnt ki a viselkedésével, annyira átlagosnak számított, hogy nem is a legradikálisabb iszlamistáknak fenntartott körletben tartották fogva.
Az ISIS hirtelen előretörésével azonban az amerikai biztonsági szakemberek egészen új jelentést tulajdonítanak al-Bagdadi szavainak: szerintük ez arra utalhat, hogy a szervezet hosszútávon az Egyesült Államok elleni terrotámadásokra is készül.
Michell Morell, a CIA korább igazgatója viszont úgy véli, az ISIS legalább még egy évig nem jelent valódi fenyegetést az USA számára. Jelenleg még mindig inkább a Pakisztánban és Jemenben tevékenykedő al-Kaida csoportoktól kell inkább tartani – mondta.
Kivéve persze, ha az amerikai befolyás ismét megnövekszik Irakban. “Ez az egyik érv az amerikai beavatkozás ellen. Minél látványosabban támogatjuk a síita Núri al-Máliki kormányát az ISIS elleni harcban, annál inkább célponttá válunk” – mondta Morell.
A helyzet mindenesetre elég aggasztó Irakban. “Vannak lehetőségek és van motiváció, miközben külföldi harcosok is harcolnak az országban. Ez egy megfelelő keverék a jövőbeli terrortámadásokhoz a Nyugaton” – mondta a CBS-nek Juan Zarate nemzetbiztonsági elemző. A legnagyobb veszélyt Zarate szerint jelenleg az jelenti, hogy az USA még nem tudja, pontosan mivé fejlődik majd az ISIS, illetve, hogy a szíriai és az iraki harcokhoz sok muszlim csatlakozott Nyugatról. Ők pedig amerikai útlevéllel, a dzsihádban megedződve sok meglepetést okozhatnak.
“Ezek nem valamiféle nomád terroristák, akik a sivatagban tervezgetnek egy kisebb merényletet. Ezek kifinomult, parancsoknak engedelmeskedő, harcedzett veteránok, akik felfogják, hogy miért fontos egy Európában vagy az USA-ban elkövetett terrorakció. Ez a kombináció nagyjából annyira veszélyes, amennyire csak lehet” – mondta Lindsey Graham szenátor, egykori ezredes.