Miért jó drogfutárnak egy nyolcvanéves virágtermesztő? És miért megy bele az üzletbe? Leo Sharp milliós kokainszállítmányokkal látta el a detroiti piacot, míg a környezete csak egy liliomokkal foglalkozó, nagyothalló háborús veteránként ismerte. Tanulságos portré arról, kik állnak a rettegett mexikói drogkartellek legalján.
A mexikói drogháborúval kapcsolatos hírek leggyakrabban a kartellek vezetőinek elfogásával foglalkoznak, pedig a drogterjesztés egy soklépcsős folyamat, aminek az alján is érdekes karakterekkel lehet találkozni. Ilyen figura a most 90 éves Leo Sharp is, akiről a New York Times közölt részletes portrét, és akit 2011-ben egy közúti rutinellenőrzés miatt állítottak meg a michigani Kalamazoo közelében. Legalábbis elsőre így tűnhetett. Sharpnak ugyanis
Az idős férfi már azelőtt kipattant az autóból, hogy a járőr odaért volna hozzá.
Mi ez az egész, biztos úr? 87 évesen szeretném tudni, miért állítanak meg.
A második világháborús veterán dédnagyapa előkereste a papírjait, majd elkezdett mesélni az életéről: a floridai, a Hawaii-szigeteken töltött, az indianai és az iowai évekről, a repülőjéről. Meg arról, hogy növények keresztezésével foglalkozik, azért, hogy „jobb hellyé tegye a világot”.
Az öregúrnak nem volt túl koherens sztorija arról, hogy mi járatban van éppen: egy veterán cimborájához, Vanvelderhez tartott, akit mindig csak Vannek szólított. És akinek se a keresztnevét, se a címét, se a telefonszámát nem tudta. Amikor az Apollo nevű drogkereső kutya átvizsgálta a furgont, már láthatóan ideges volt. „Miért nem ölnek meg inkább, és hagyják, hogy egyszerűen itt hagyjam ezt a bolygót?” – kérdezte.
A rendőrök felfeszítették a kutya által kiszimatolt padlórekesz burkolatát, ahol ruhák és élelmiszeres papírok között megtalálták a 104 kiló kokaint, három táskába rejtve.
Leo Sharp főállásban valóban növények keresztezésével foglalkozott: különleges liliomokat termesztett a Michigan-tó partján található, Brookwood Gardens nevű virágfarmján. A liliomrajongók körében ismert figura volt, virágait száz közül is kiszúrták, több helyi versenyen díjakat nyertek.
Brookwood Black Kitten, Brookwood Sweetie Face, Brookwood Barely Pink, Brookwood Pink Sometimes, Brookwood Pink Pinup, Brookwood Right Now, Brookwood Ambivalent and Brookwood Wow – ez csak pár azok a sásliliomfajták közül, amik Sharp kertészetében nőttek.
Sharp 1995-ös liliomkatalógusa nagy sláger volt. Bár tervezgette, hogy online katalógust is kiadjon, erre nem került sor: papíralapú terméklistája egyre soványabb lett, a '90-es évek végétől pedig már csak fekete-fehérben adta ki a katalógust, ami nem előny egy olyan műfajban, ahol a színekben van a lényeg.
A liliomkirály rendszeresen részt vett a virágtermesztéssel kapcsolatos műhelybeszélgetéseken. 2005 tájékán egy clevelandi szimpóziumra elkísérte az egyik, spanyol ajkú kertésze. Az Amerikai Kertészeti Társaság (A.H.S.) korábbi regionális vezetője szerint ez nem volt megszokott:
Miről szólt ez az egész? Senki más nem kísérte így a kertészetek vezetőit.
Ekkoriban vonhatták be a drogterjesztésbe, annak a Sinaloa-kartellnek a futárjaként, amelyik Mexikóban a legnagyobb területet ellenőrzi, és amelynek vezetőjét, Joaquín „El Chapo” Guzmánt idén februárban fogták el, 13 év keresés után.
Leót a kartellben mindenki csak „Tataként” (vagyis nagypapaként) emlegette, ahogy mindenki más is csak beceneveket használt: Gordito (kövér), Primo (ostoba), Cuatro (négy). Sharp azért kaphatta ezt a becenevet, mert a Viejo (öreg) már foglalt volt: így hívták a közvetlen felettesét, a detroiti elosztás főnökét.
A futárkodás egyáltalán nem volt rossz üzlet: általában ezer dollárt fizettek kilónként, így Sharpot éppen egy 104 ezer dolláros (23 millió forintos) fuvar közben kapcsolták le, egy meglehetősen hosszú út végén: Floridából indult, ahonnan Észak-Karolinán és Arizonán át jutott el Michiganbe, nyolc nap alatt. A kartellnek ledolgozott tíz év végére már kissé szenilissé váló, egy háborús balesete miatt erősen nagyothalló Sharpot nemcsak teherbírása miatt kedvelték: idős, büntetlen előéletű farmerként a lehető legkevésbé volt gyanús figura.
Nem is rá figyeltek fel a Drogelhárítási Ügynökség (DEA) nyomozói, Tata egy hosszú lánc végén került képbe:
Sharp ügyvédje, Leo Goldberg egy neurofiziológiai vizsgálat eredményére hivatkozva kért felmentést védencének, amely kimondta: az idős férfi demenciában szenved, ítélőképessége korlátozott. Szerinte a kartell kihasznált egy idős, beteg embert.
Az ügyész szerint viszont minden körülmény arra vallott, hogy Sharp józan ésszel, kapzsiságból ment bele a futárkodásba, amivel szerinte semmi gond nem volt. Azt az ügyvéd sem állította, hogy ügyfelét kényszerítették volna, de azt igen, hogy Sharp a végefelé már ki akart szállni. Erre a szándékára utal az a hangfelvétel is, amelyen a kartell két tagja arról beszél, hogy Sharp fél, és nem biztos, hogy vállalna egy újabb küldetést.
Nem mondom azt, hogy a demencia kifogás lenne, de mindenképpen egy kicsit megmagyarázza azt, hogy hogyan került kapcsolatba ezekkel a fickókkal
– fogalmazott az ügyvédje.
Sharpot akár 20 év börtönre is ítélhették volna, de a korára való tekintettel az ügyészek is csak ötöt javasoltak. A férfi egy vádalkut is megpróbált kiharcolni: azt ajánlotta, hogy papayatermesztéssel teljesítené a rá kirótt 500 ezer dolláros bírságot, a Hawaii-szigeteken. A bíró ezt nem fogadta el, Sharp végül három év letöltendő börtönbüntetést kapott. Egy Sharp furgonjában talált cetli 19 további vádlotthoz vezette el a nyomozókat, akik közül 17 bevallotta bűnösségét.