Costa Rica már biztosan a brazíliai futballvébé egyik meglepetéscsapata marad, különösen azután, hogy vasárnap este tizenegyespárbajban, kapusbravúrral 6-4-re legyőzték a görögöket, és ezzel történelmet írtak, eddigi vébészerepléseik során először kerültek be a legjobb nyolc közé. Az ország kiemelkedő szereplését az idei vébén a helyi lapok is meglepetésként értékelik, ami a történelmük kitörölhetetlen része lesz, „attól függetlenül, hogy mi történik az országban”.
A stabilitása miatt a befektetők és a turisták körében is kedvelt országban egyébként politikai téren is nagy változások zajlottak az elmúlt hónapokban, évtizedek óta először sikerült megtörnie egy harmadik pártból érkezett jelöltnek az elnökválasztáson a ciklusokon át egymást váltó szociáldemokraták és konzervatívok hegemóniáját.
A Nicaragua és Panama között fekvő, közel 5 millió lakosú országot egy időben Közép-Amerika Svájcának is nevezték, Az ország a kávé-, banán-, cukor- és marhahúsexport mellett az 1990-es években az elektronikában is előretört, a gazdaság így egyre több lábon áll. A turizmus is virágzik, sokan kíváncsiak a tengerpartok mellett az esőerdők különleges növényeire és állataira is.
A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű jogvédő szervezet szerint itt az egyik legjobb az emberi jogi helyzet és a szólásszabadság helyzete Latin-Amerikában. Az 1949-es alkotmány értelmében az országnak nincs állandó hadserege, de az évek során többször is feszült volt a viszonya egy vitatott folyami határszakasz miatt északi szomszédjával, Nicaraguával.
Costa Ricát a BBC szerint a drogkereskedelemben is tranzitállomásnak tartják, és többen úgy vélik, hogy ezen keresztül is kerülhettek pénzek a politikát évtizedeken át meghatározó két nagy párt kasszáiba. 2004-ben több korábbi elnök ellen is korrupciós vádak merültek fel, öt évvel később pedig Rafael Ángel Calderónt öt év börtönre ítélték.
Munka, haladás, boldogság
– ezek voltak az áprilisi elnökválasztás után az ország első női elnökét, Laura Chinchillát váltó Luis Guillermo Solis szlogenjei a kampányban. A centrista PAC jelöltjeként induló 55 éves politikus megígérte, hogy harcolni fog a korrupció ellen, és belengette azt is, hogy nem emel adókat a közeljövőben.
Az egykor történelemtanárként dolgozó Solist fél évvel az elnökválasztás előtt még nem ismerte mindenki, pedig több szociáldemokrata kormány alatt is betöltött már fontos háttérpozíciókat, de diplomataként az ország ENSZ-küldöttségének is tagja volt egy időben. Az 1980-as években a külügyminisztériumban részt vett a közép-amerikai fegyveres konfliktusok békerendezési folyamatainak kidolgozásában, végül az aláírt békeegyezményért – Costa Rica mellett Nicaragua, El Salvador, Guatemala és Honduras volt benne – 1987-ben Óscar Arias Sánchez elnök Nobel-békedíjat kapott.
Solis 2005-ben szakított a szociáldemokratákkal, és csakhamar be is lépett a PAC-be, ami egy évvel korábban alakult meg. A 2013 októberében indított kampánnyal sikerült berobbannia az elnökválasztási versengésbe, és márciusban 31 százalékkal már az első körben is az élen végzett meglepetést okozva. A szociáldemokraták botrányait előtérbe helyezve sikerült olyan magas támogatottságot szereznie, hogy az áprilisi második forduló előtt ellenfele, a szociáldemokrata Johnny Araya lényegében feleslegesnek ítélte a további küzdelmet, és bejelentette, hogy nem is kampányol tovább.
– igaz, az egyik legalacsonyabb választási részvétel mellett, habár így is sikerült elérnie a célját, miszerint legalább egymillió választó támogatását megszerezte. Az új elnök állítása szerint a személyi kultusz kiépülése ellen is tenni próbál, éppen a héten adott ki egy rendeletet, amivel megtiltotta, hogy a neve szerepeljen a hidak és utak átadásánál kihelyezett információs táblákon (ezeken csak az évszám lesz majd fent), de azt is kikötötte, hogy nem lóghat az arcképe a közintézményekben.
Solis már a kampányban igyekezett hangsúlyozni, hogy milyen szoros kapcsolatot ápol a focival: ő maga is játszott az iskolai válogatottban, majd a történelem tanszék csapatában 1975-76-ban, de állítása szerint hamar lesérült, a jobb térdét meg kellett műteni, ezért nem tudta folytatni. A fiai viszont most is fociznak: egy darabig mindketten egyetemi csapatokban játszottak, majd beválogatták őket a nemzeti U20-as keretbe. Egyikük, Ignacio jelenleg az Egyesült Államokban focizik – mondta büszkén az apja.
Solis a tippversenybe is beszállt: június 14-én arra fogadott, hogy 2-1-re verik meg Uruguayt, végül 3-1 lett belőle. Egyébként a válogatott történetében először sikerült legyőzniük Uruguayt, de az elnöknek nem volt kétsége afelől, hogy nyerni fognak. Solis arra is utalt, hogy van pár „függőben lévő ügyük” Uruguayjal, ezért is örült különösen, hogy megverték őket. A fogadásai viszont nem mindig jönnek be ennyire: egy helyi lap kérdésére Spanyolországot tippelte meg a vébé győztesének, de állítólag csak azért, mert a felesége spanyol, és nem akarta megbántani.
Habár a Costa Rica-i lapokban most mindenhol a foci a vezető hír, azért akad más is: a ország vízvezetékei például olyan rossz állapotban vannak, hogy a rajtuk keresztül vezetett víz majdnem fele (47 százaléka) nem jut el a fogyasztókhoz. Ezzel tavaly összesen 129 millió köbméter vizet pazaroltak el, ami nagyjából 2 millió ember (a lakosság több mint 40 százaléka) éves szükségletét fedezte volna. A kormány pedig azzal bajlódik, hogy mekkora nyugdíjplafont kellene megállapítani ahhoz, hogy megállítsák a „milliomos nyugdíjasok” szaporodását – a legmagasabb, havonta körülbelül 6,7 millió forintos nyugdíjat éppen egy volt miniszter, Rolando Ramírez Paniagua kapja.
A legizgalmasabb téma érthető módon most mégis a foci, a cikkek többsége is ezzel foglalkozik. Ahogy a La Nación című Costa Rica-i újság már a meccs előtt beharangozta:
amikor bejuttatta Costa Rica-i csapatát a negyeddöntőbe. A lap szerint ezzel Pinto a Pachóként ismert Francisco Maturana nyomába érhet, aki 1990-ben, 28 év kihagyás után támasztotta fel a kolumbiai válogatottat az Olaszországban rendezett focivébére. Ez a bajnokság Costa Rica számára is meghatározó volt: ekkor jutottak ki először a vébére, és egyből a legjobb 16 között végeztek.
Az Al Día című lap a görög mitológiával példálózva azt írta: a nemzeti válogatott olyan lehetőséget kapott, amivel maguk is legendává válhatnak. A lap olyan nemzetként jellemzi Costa Ricát, amelynek „a vérében van a futball”, a vasárnap esti küzdelmet pedig szakrális jelzők sorával illette. Maga az edző például úgy fogalmazott: „Addig folytatjuk, ameddig Isten megengedi”. Pinto a nagy párbajra legszívesebben a bevált szerencsehozó ruháját vette volna fel – farmert és sárga dzsekit – ,de mivel a vébén ennél elegánsabb dress code van, ezért maradt a szürke öltöny-fehér ing-piros nyakkendő kombináció, amivel a halálcsoportot is végigverte.
Az estadios.org összesítése szerint
de ebben még nincs is benne a válogatott otthonául is szolgáló, 35 ezer férőhelyes Nemzeti Stadion, amit 2011-ben adtak át – ez a közép-amerikai és karibi térség legnagyobb stadionja, sportmúzeummal, atlétikai pályával, pingpong-, vívó- és sakktermekkel. Így már 221 ezren férnének el valamelyik Costa Rica-i stadionban, ez a főváros, San José lakosságának 77 százaléka.
A Ticotimes szerint az új nemzeti stadiont teljes egészében kínai munkások építették fel, körülbelül 100 millió dollárból (22,6 milliárd forint) – vagyis egy nézőre vetítve valamivel drágábban, mint amiből a 12 milliárdos, 22 ezer férőhelyes FTC-stadion épült. Ez azonban Costa Ricának hivatalosan egy centjébe sem került – Kína a „stadion diplomácia” jegyében adományként építette fel, cserébe azért, hogy a közép-amerikai ország 2007-ben megszakította a diplomáciai kapcsolatait Tajvannal, és elismerte a Kínai Népköztársaságot.
A Costa Rica-i válogatott (1990, 2002 és 2006 után) negyedik alkalommal vesz részt a vébén, eddig az 1990-es olasz tornán szerepeltek a legjobban: ott a nyolcaddöntőig jutottak, Csehszlovákia ejtette ki őket. A negyeddöntőig most először sikerült eljutniuk, de az idei vébé negyedik legerősebb csapatának tartott Hollandia ellen nem lesz könnyű dolguk.