Shlomo Brom korábban az Izraeli Védelmi Erőknél (Israel Defense Forces) a Stratégiatervezési Osztály igazgatója volt. A 90-es években Brom tábornok részt vett a Jordániával, Szíriával és a palesztinokkal folyó béketárgyalásokban, valamint a közel-keleti biztonságpolitikai tárgyalásokban.

Június 12-én elraboltak három tinédzsert Gus Eciónból, 30-án pedig megtaláltak a holttestüket Hebron mellett. Mit gondol, miért nem használták fel a három tinédzsert fogolycserés tárgyalásokon?

Először is, nem vagyok abban biztos, hogy a Hamász felhasználta volna a három fiatalt fogolycserés tárgyalásokra, mert egyelőre semmi nem mutat arra, hogy az elrablást a Hamász vezetősége rendelte volna meg. Sokkal inkább egy helyi akció lehetett, amit ketten vittek véghez (Amer Abu Aysha és Arwan Kawasme, akik köztudottan a Hamász tagjai). Barátaim mondták, akik jól ismerik Hebront és annak környékét, hogy mindkét férfi olyan nagy családok tagja, amelyek sok tagot vesztettek a második intifáda alatt. Így a bosszú is erős indikátora volt az akciónak. Feltételezem, hogy önállóan cselekedtek, ám elszámították magukat. Mindenki, aki ismeri a ciszjordániai biztonsági helyzetet, tudja, hogy az izraeli biztonsági ellenőrzés és a palesztin fennhatóság biztonsági ellenőrzése nagyon erős. Valójában nem lehetséges túszul ejteni izraelieket és huzamos ideig el is rejteni őket. Túszul ejteni őket még talán, de azt is csak korlátozott ideig. Úgy gondolom, hogy a két férfi a túszejtés után döbbent rá, hogy nem tudják elrejteni a tinédzsereket, azután pedig főleg nem, hogy az egyikük felhívta a rendőrséget. Ezért megölték őket.

Ön szerint előre eltervelték a túszejtést?

Valószínűleg igen. Kétfajta terrorista esemény fordul elő Ciszjordániában. Az egyik, amit népszerű terrorizmusnak vagy spontán terrorizmusnak lehet nevezni, amikor egy dühös fiatal férfi úgy kel fel reggel, hogy eldöntötte: meg akar ölni egy izraelit. Így fog egy konyhai kést, és kimegy az utcára. Nos, ez nem előre eltervezett. De amikor egy terrorista esemény érinti a Hamász egyik sejtjét, és a két tettes tagja volt az egyik sejtnek, az nem spontán, hanem jó előre eltervezett.

Mit gondolt Mahmúd Abbász reakciójáról a három tinédzser elrablásával kapcsolatban?

Abbász reakciója nagyon bátor volt. Egy konfliktusokkal terhelt helyzetben a politikusok a választóik érzései menték haladnak. A palesztinoknak nincs semmi okuk arra, hogy szeressék az izraelieket, ahogy az izraelieknek sincs semmi okuk szeretni a palesztinokat, hiszen konfliktusban állnak egymással. Az ilyen típusú helyzetekben mindegyik fél igyekszik a másik fél nem emberi mivoltát kihangsúlyozni. Ebben a légkörben mondta azt Abbász, hogy a másik fél is ember, és rossz cselekedetnek minősítette a gyerekek elrablását.

Mit gondol a nyilatkozat helyszínéről?

Az csak növeli a szavainak a jelentőségét. Arabul mondta Szaúd-Arábiában, amikor az összes arab média jelen volt, így minden arab hallhatta a Közel-Keleten. Ez nagyon bátor tett volt.

Azért mondta ott, mert épp ott volt, vagy előre eltervezte?

Tervezett volt. Nem gondolom, hogy Abbász egy nagyon spontán ember. Ismerem őt egy kicsit, és úgy vélem, hogy valószínűleg sok energiát fektetett abba, hogy mit mondjon, hogyan mondja. Arra a következtetésre jutott: ez a helyes beszéd.

Mit gondolt a palesztin lakosság a tinédzserek elrablásáról?

A palesztin társadalom nagyon megosztott volt. A Hamász támogatói és a harciasabb palesztinok, akik nem támogatói ugyan a Hamásznak, úgy gondolták, hogy ezt kellett tenni, mert konfliktusban állnak Izraellel. De ami fontos ebben az esetben, mert úgy gondolom ez egy egyedülálló jelenség, hogy sokan közülük nem értettek egyet vele, sőt helytelen cselekedetnek minősítették, hiszen gyerekeket raboltak és öltek meg.

Ön szerint Izrael megakadályozhatta volna az elrablást?

Nem, lehetetlen százszázalékos sikerességgel meggátolni a terrorista cselekményeket. A rendőrség az összes bűnözőt el tudja kapni?

Még mindig fennáll a palesztin egységkormány?

A tinédzserek elrablása próbára tette az egységkormányt. Abbász egyértelművé tette, amennyiben kiderül, hogy a tinédzserek elrablását a Hamász vezetősége rendelte meg, eltörli a megállapodást. És ha a Gázai övezetben zajló eseményeket nézzük, az hozzájárul az egységkormány fennmaradásához. Egy olyan helyzetet teremt, amiben egyik fél sem mondhatja fel a megállapodást. Abbászt sokan támadják a palesztinok közül, mert félreáll és nem tesz semmit, az utolsó dolog az, hogy felbontja az egységkormányt. Úgy vélem, a Hamász már a hadművelet utáni időszakra készül, amikor majd szembesül a „zöld” valósággal, döntenie kell: elszigetelődik vagy sem, számítva az anyagi támogatásra. A Hamásznak szüksége van az egységkormányra, hiszem a Gázai övezetben élők fizetését valakinek utalnia kell, szükségük van elektromos áramra, vízre és így tovább. Tehát egyikük sem engedheti meg magának, hogy felbontsa az egységkormányt.

Az izraeli légvédelem vezérőrnagya, Amir Eshel nyilatkozata szerint nincs szükség szárazföldi behatolásra az Erős Szikla hadművelet során (Operation Protective Edge). Ebben az esetben miért hívták be a tartalékosokat?

Mert megtanultuk a leckét korábbi konfliktusokból, fel kell készülnünk egy lehetséges szárazföldi hadműveletre. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF – Israel Defense Forces) minden lehetséges helyzetre fel kell készülnie. A Légvédelmi Erők (IAF – Israel Air Forces) főnöke is tanácsot ad, a Védelmi Erőké is. Izrael demokratikus ország. A végső döntést a biztonsági kabinet hozza meg.

Nem lehet szó egyfajta erődemonstrációról?

Ez egyfajta hozadéka, és talán hatással van a Hamász döntéseire is. De a Hamásznak fel kell mutatnia egyfajta sikert, és egyelőre nem tud. Egy szárazföldi hadműveletet nem lehet műtéti pontossággal végrehajtani, így áldozatokkal is számolni kell. Így a Hamász felmutathat valamilyen eredményt, például: megöltünk négy izraeli katonát. Így paradox módon a Hamász igenis érdekelt egy szárazföldi hadműveletben.

A „Kopogtatás a háztetőkön” (angolul: „Knocking on the roofs”) technikát, a polgárinak látszó célpontok elleni bombázást más hadsereg is bevetette korábban?

A legjobb tudásom szerint nem. De más országok hadseregei nem harcolnak olyan ellenséggel, mint mi. Ennek az ellenségnek nincsenek törvényei, nem okoz számára problémát háborús bűnök elkövetése. Valójában minden, amit tesz, háborús bűn: rakétákat lő ki városokra, emberi pajzsként használja a lakosságát. A rakétákat és a fegyvereket lakóházakban tárolja, ez az egyedüli módja, hogy megsemmisítsük a fegyvereket (Július 13-án délig adott határidőt az IDF az észak Gázai övezetben élőknek, hogy elhagyják a házaikat. A Hamász belügyminisztériuma közleményben szólította fel a lakosságot, hogy nem kövessék az IDF evakuálásról szóló felszólítását).

És mit gondol arról, hogy a Hamász előre szólt, hogy próbára teszik a Vaskupolát?

Ez egyfajta pszichológiai hadviselés, így akarja megijeszteni az izraelieket. De végül is fiaskó volt. Semmi sem történt. És amikor legközelebb is ezt teszik, senkire sem fog hatást gyakorolni.

Egyiptom és vélhetően Katar benyújtott egy anyagot egy tűzszüneti megállapodás érdekében. Izrael hajlandó volt tárgyalni, de a Hamász elutasította, mit gondol, miért?

A Hamász mindenben elbukott, amivel próbálkozott, ezért reménykedik, hogy fel tud mutatni valamilyen eredményt.

A négyek Németországban találkoztak, nem gondolja, hogy kicsit késik a nemzetközi beavatkozás?

Nem, egyáltalán nem. Mindig fontos látni, hogy mi az a pont, amikor be lehet avatkozni, és vélhetően közeledik a megfelelő időpont. Minden tiszteletem az Európai Unió, az Egyesült Államok és a nagyhatalmak iránt, de ebben a helyi konfliktusban ők nem játszanak fontos szerepet. Az igazán fontos szereplők Egyiptom, Katar és talán Törökország, mert ők hatással tudnak lenni a Hamászra és annak a döntéseire. Az EU és az USA nem tudja befolyásolni a Hamászt.

Mit gondol, lesz szárazföldi hadművelet?

Nem tudom, mert nagyon nehéz megjósolni, hogy mit tervez Benjámin Netanjahu miniszterelnök. De majdnem biztos vagyok abban, hogy nem akarja, de elképzelhető egy olyan helyzet, ami belekényszeríti.

Elképzelhető, hogy a hadművelet és az azt követő tűzszüneti megállapodás után újrakezdődnek a béketárgyalások?

Nem, nem hiszem.