Nehéz fegyvertársnak álcáznia magát az embernek, de telefonon volt rá némi esély, így felhívtunk egy terroristát – legalábbis akit az ukrán nemzetbiztonsági tanács annak tart. A nyilvánosságra került felvételeken a terroristák telefonszáma is látható (magyarul itt olvasható). Szanics hat csöngés után felvette a telefonját.

A kissé dadaista beszélgetésben eddig jutottunk:

Index: – Haló, Szanics?

Szanics: – Szanics, Szanics!

I.:– Sikerült eldugni?

Sz.: – Micsodát?

I.: – Hát, amit a Motel mögé kellett vinni.

Sz.: – De micsodát?

I.: – Hát ezt..., a Bukot. (A felvételeken sem szívesen mondták ki, mi sem vettük a szánkra szívesen.)

Sz.: – De miért kellene bármit eldugni, srácok, nem kell aggódni. Te ki vagy? Ivanics? Petrovics?

I.: – De hát nemsokára minden ki fog derülni! (Nem kellett magyarázni, hogy mi fog kiderülni.)

Sz.: – Mi derülne ki? Már így is minden világos, mint az egyszeregy. Az amcsik csinálták, dél-koreai verzió. (Szanics nyilván az 1983-as tragédiára utal, amikor egy szovjet vadászgép megsemmisített egy utasszállítót Szahalin felett, bár a példa csak azért furcsa, mert a gép lelövését a Szovjetunió sem tagadta.)

I.: – És ezt el fogják hinni?

Sz.: – Az okos emberek elhiszik. (Itt Szanics már biztosan rájött, hogy trollkodó újságíróval beszélget.) Elnézést, dolgom van, minden jót.