„Három munkahelyen dolgoztam otthon, a fizetésem csak a hiteltörlesztésre és a vegetálásra volt elég. Az állam itt segít, nem visszahúz és belédrúg” – mondta egy Skandináviába szakadt magyar orvos. Messze nem a pénz az egyetlen motiváció, ami miatt kivándorolnak az egészségügyi dolgozók: van, akinek a megbecsülés hiányzott, mások a gyerekük jövőjére gondolnak. Nem mindenki akar végleg kinnragadni, de nem biztos, hogy itthon tárt karokkal várják azt, aki hazajönne. Külföldön dolgozó orvosokkal beszélgettünk.
Egy barátom szólt, írtam egy emailt, másnap felhívtak. Oda megy az ember, ahova csak akar.
– mondja Balázs, aki másfél éve dolgozik egy német kisvárosban. Itthon 150 ezres fizetése volt, a hálapénz ehhez hozzádobott havi 50 ezret, most másfél millió forintot keres egy hónapban.
A pénz mellett másfajta megbecsülésre is vágyott: például a magyar kórházban rengeteg adminisztrációval kellett bajlódnia, kint két orvosra jut egy titkárnő, a keze alá dolgoznak, az idejét orvosi munkával tölti, ezt el is várják a fizetéséért. „Csak be kell járni és elvégezni a munkámat, cserébe a hónap első napján fizetést kapok, nem borítékot – nagy különbség”.
Ha orvos vagy egészségügyi dolgozó, írja meg a tema+kulfold@mail.index.hu címre, milyen kint – azt semmiképp ne felejtse ki, miért döntött a költözés mellett, miben jobb és miben rosszabb, mint otthon volt, és összességében megérte-e.
Kijutni nem volt nehéz: fizették a nyelvtanfolyamot, a kiutazásakor a repülőjegyet és a hotelt, miközben az itthoni fizetéséből alig tudta törleszteni a lakáshitelét. Pedig egyébként jónak tartja a magyar egészségügyet: „Az emberek nem látják át, hogy hogy tartják össze a rendszert azok, akik benne vannak. Egy nyugati orvosnak fogalma sincs, hogy ugyanennyi munkáért Magyarországon mennyit kapna, a többszöröséért sem lenne hajlandó bemenni másnap dolgozni. Egyébként a német orvosok szerint ők is keveset keresnek.”
Balázs itthon inkább a betegek hozzáállását érezte visszásnak, és azt, ahogy sok orvos törleszkedik a hálapénzért: „Döbbenetes, itt úgy, hogy dadogsz németül, százszor nagyobb riszpekted van, mint otthon. Nem az a jó orvos, aki három órán keresztül simogatja egy gyerek fejét, már gyakorlatilag puszipajtások, hogy kapjon ötezret. Ráhagyatkozó viszony van, megcsináljuk a vizsgálatokat, meggyógyítjuk, ha tudjuk, a végén elmondjuk, mire jutottunk.”
András főállásban egy fővárosi kórházban aneszteziológus szakorvosjelölt, mellette hétvégenként 12 órás műszakokat visz egy másik kórházban, egy másik cikk kapcsán beszélgettünk vele. Arról beszélt, hogy szabadideje alig van, és mivel családját is támogatja, félretenni nem tud. „Ha lenne gyerekem, nagyon szűkösen élnénk, és nem is látnám szinte soha, és nem látok nagy jövőképet itthon. Akkor lennék boldog, ha társadalmilag és fizetésben is elismernének, például nem tegeznének le a betegek, és nem kényszerülnék másod-harmadállásokra” – ecsetelte.
Itt nem az van, hogy a beteg elküld a picsába, a végén meg ad egy tízest, hanem mindenki megpróbál normálisan viselkedni.
Mást sem csak a pénz motivált, de ez a szempont szinte mindenkinél előkerült. „Mivel nem fogadtam el a betegektől pénzt, három munkahelyen dolgoztam, ennek a család itta meg a levét, a fizetésem pedig csak a hiteltörlesztésre és a vegetálásra volt elég. Az öreg professzorok nagy része nem is olvas nemzetközi irodalmat, angolul nem is tud rendesen, ha egy nemzetközi vizsgálat eredményeit mutattam, a reakció számtalanszor az volt, hogy mi nem így szoktuk” – mondta Ferenc, akinek az „uram-bátyám alapon működő” rendszerből is elege lett:
Befolyásos szülők tehetségtelen gyerekei is hamar vezetők lesznek, még ha egy beteget nem is tudnak rendesen kigyógyszerezni.
– idézte fel magyarországi emlékeit Norvégiából. Név nélkül egy másik orvos azt is hozzátette, hogy itthon nem tartja elég élesnek a versenyt: „Nyugaton kicsit nagyobb a munkatempó, nem szeretik a bénákat, otthon az is bennmarad, aki rosszul dolgozik, és szívja a vérét azoknak, akik normálisan dolgoznak.”
Olyan orvos is volt, aki egy műtéti technikát akart kint megtanulni, csak utána kintragadt. „Műtétes szakmában nem könnyű a hálapénzrendszer miatt elég műtéthez jutni, ami pedig része lenne a szakképzésnek” – magyarázta. Kint sokkal többet operálhat, hagyják önállóan dolgozni, például egyedül ügyel, de mindig van elérhető közelségben egy megbízható háttérügyeletes.
A hazai kórházakban más orvosok is emlegettek egyébként „kegyként osztott műtéti eljárásokat″ és „hűbérúri rendszert″.
Van, akit a szakmai lehetőség csábított el. „Belefáradtam abba, hogy egy rossz és rossz irányba haladó rendszerben dolgozzak. Az én szakterületemen belül a jelenlegi munkahelyem világviszonylatban az egyik legnagyobb presztízsű és kutatói teljesítményű intézet. Elsősorban a szakmai lehetőség motivált, az anyagi oldal másodlagos volt″ – mondta egy Ausztriába költözött klinikus-kutatóorvos, aki 650 ezer forintot keres egy hónapban.
forrás: Migráció az egészségügyben (Girasek Edmond és szerzőtársai a Magyar Tudomány 2013/3-as számában közölt tanulmánya)
A Norvégiában élő Ferencnek 2 millió forint a bruttó fizetése, de ebből negyvenszázalékos adót fizet, tehát körülbelül 1,2 millió a nettója, amiből kényelmesen megél. A kinti orvoslásban szereti, hogy bizonyítékalapú, és kevesebb a hierarchia:
Azért fizetnek, hogy szakmai döntéseket hozz, nem azért, hogy utazási utalványt pecsételj, meg az egészségügyi pénztárnak pitizz a gyógyszerért.
– mondta. „Fejlett országokban az orvos nagyon drága munkaerő, csak a diagnózis felállítására és a terápia meghozatalára kell koncentrálnia, az elővizsgálatokat is középszakemberek végzik″ – magyarázta más is.
Ferenc a kinti életet nyugodtnak, kiszámíthatónak tartja, tetszik neki a kevesebb, átláthatóbb bürokrácia. „Az állam itt segít, nem visszahúz és beléd rúg” – mondta, bár elismerte, hogy hiányoznak otthonról a család és a barátok, és úgy érzi: első generációs bevándorlóként meg kell küzdenie az előítéletekkel és többet kell letennie az asztalra. „De aki bizonyít, elismerik”.
Magyarországon az egészségügyi ellátórendszerből hiányzó orvosok száma 1634 fő, a hiányzó szakdolgozók száma 3433 fő volt 2011-ben.
Az igazán ijesztő az, hogy a kivándorlók száma alig kevesebb, mint az adott évben orvosi diplomát szerzők száma, miközben a dolgozó orvosok ötven százaléka ötvenéves vagy idősebb.
Az Európai Bizottság előrejelzései szerint 2020-ra egymillió egészségügyi szakember fog hiányozni Európa egészségügyi ellátórendszereiből, ez azt jelenti, hogy a szükséges ellátási igények tizenöt százaléka ellátatlan maradhat EU-szerte.
A Migráció az egészségügyben szerint a hallgatói szerződés félmegoldás: gazdagabb országok kórházai ki tudják vásárolni az orvosokat. A megoldás egy „teljes életpályamodell” kidolgozása lenne, ami „átfogó, átlátható, minden vonatkozásában tervezhető, és attraktívvá teszi az egészségügyet a pályaválasztó fiatalok számára”.
Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal 2013-as adatai alapján egyébként a kivándorláshoz szükséges bizonyítványt 1950-en igényeltek, ami 111-gyel, kevesebb mint huszadával ugyan, de kevesebb, mint 2012-ben.
Balázs, aki kinti fizetéséből már visszafizette hitelét, előbb-utóbb hazajönne, de sok magyar kollégája van, aki nem is tervez ilyesmit. Klárának, aki egy német városban dolgozik, a családi ebédek, a gesztenyepüré és a Túró Rudi hiányoznak, de megengedheti magának, hogy havonta hazajárjon, másfél év után kocsit vett. „Az első helyem nem volt jobb szakmailag, mint otthon, a mostanit szeretem, mert támogatnak, fizetik a továbbképzéseket, nincs sok túlóra, tervezhető, és nem kell gondolkodnom annyira, hogy mire költsek”.
Ő egyébként egymillió forint körül keres, és bár Németország egyik legdrágább városában lakik, csak a fizetése kicsit több mint negyede megy el lakhatásra. Egyszer szeretne hazajönni, de pontosan tudja, hogy soha nem fog annyit keresni, mint kint, és attól is tart, hogy nem mindenki fogadná tárt karokkal. „Már érzékelhető, hogy konkurenciának számítana egy többéves külföldi tapasztalattal rendelkező orvos” – fogalmazott, mások azzal érveltek, hogy nem biztosak benne, hogy tudnának otthon tovább fejlődni.
Nem csak ő tart ettől. „Amikor otthon elmegyek állást keresni, lehet, hogy elhajtanak, mert már nyolc csókos vár erre a helyre. Hiába értékelendő, ha valaki kintről vissza akar jönni, bilibe lóg a kezem, ez senkit nem fog érdekelni” – mondta az Indexnek egy másik fiatal szakorvos.
Azt mindenesetre mind tudják, hogy ha itthon nem sikerül visszailleszkedni, kint bármikor újrakezdhetik. „55 oldalnyi álláshirdetés van havonta az orvosi lapban, erőfeszítés nélkül be lehet kerülni bárhova, egyedül a nagyvárosokba nehezebb” – mondta egy németországi magyar orvos. Mégis van, akinek eszébe nem jut, hogy valaha megpróbáljon hazajönni.
Kilátástalan, zéró perspektíva. A gyerekek már akcentus nélkül fogják beszélni a nyelvet, ők már norvégok lesznek, az ő jövőjükért hozzuk meg ezt az áldozatot.
– mondta például Ferenc. „Mióta kijöttünk, láttam még jó adalékot arról, hogy hogyan működik otthon az osztályvezetők kinevezése, a korrupció, és a csókos rendszer, hogyan csalnak a gyógyszerekkel, csikarnak ki paraszolvenciát.″ A gyerekeit más is szóba hozta. „Az ő szempontjaikat mérlegelem, hová tudnám őket otthon iskolába járatni, mit tudnék anyagilag megengedni az otthoni jövedelmemből″ – magyarázta egy Bécs közelében dolgozó orvos.
Hogy ne csak az orvosok mondhassák el a véleményüket, egy nővért is megkérdeztünk: Anikó nyolc évig dolgozott a magyar állami egészségügyben, később a privát szférában is próbálkozott, több mint fél éve dolgozik külföldön, máris lényegesen többet keres, mint otthon.
„Magyarországon a nővérek nincsenek megfizetve, szinte mindenkinek két másodállása van, hogy meg tudjon élni. Ezt kint egy munkahellyel el lehet érni, az otthoni fizetés öt-hatszorosát lehet megkeresni ugyanazzal a munkával. Szeretem Magyarországot, de otthon nincs megbecsülés, előlépési lehetőség” – mondta.
Annak különösen örül, hogy így több szabadideje marad. „Sokkal kipihentebb vagyok, még akkor is, ha vannak olyan napok, amikor nagy a hajtás, mert nem terhelnek le a mindennapi problémák, például hogy hogyan fogom kifizetni a lakbért” – tette hozzá, de kiemelte, hogy hiányoznak a szerettei, és eleinte volt, hogy magányosnak érezte magát, és akadtak nyelvi és kulturális nehézségei is:
Szaúd-Arábiában például 40-50 fokban elviselhetetlen a fejkendő, ráadásul illetlen miniszoknyában vagy ujjatlan felsőben járni. Nagyon nehéz volt megszokni, hogy lépten-nyomon megbámulnak akkor is, ha betartom az öltözködési szabályokat, csak azért, mert fehér vagyok.
A Migráció az egészségügyben tanulmány is arra jutott, hogy a kivándorlás legfőbb motivációi a
A külföldi munkavállaláson nem gondolkodók esetében a legfontosabb itthon tartó tényezők a család és a barátok, a környezetért érzett felelősség és a külföldi társadalomba való beilleszkedés nehézségei az itthoni jövő mellett. Fontos azt is tudni, hogy a külföldi munkavállalást tervezők számára a legfőbb információforrás az ismerősök, épp ezért
Minél több magyar egészségügyi szakember dolgozik külföldön, annál könnyebb információt, kapcsolatokat és konkrétan munkát szerezni, így tehát egyre könnyebb lesz útnak indulni.
Az ügyben a Magyar Orvosi Kamarát is megkerestük, ők válaszukban azt írták, hogy a kivándorlást egyértelműen a hazai megélhetési nehézségek, a túlterheltség és a rossz munkakörülmények motiválják. „Köztestületünknek nincsenek eszközei a kivándorlás megállítására, ezt a döntéshozókon kell számon kérni. Mi is folyamatosan ezt tesszük″ – írták.