Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök hétfőn este arról beszélt, hogy Izraelnek hosszú hadműveletre kell készülnie a Gázai övezetben, amire a területet uraló Hamász palesztin szervezet fenyegetésekkel válaszolt. A lassan a 2008-as háborúnál is hosszabb ideje tartó konfliktusban rengeteg civil halt meg, és az elmúlt évekhez képest sokkal több izraeli katona is, de még mindig nem látni, mikor köthetnek a felek tűzszünetet.
A palesztin–izraeli helyzetet három izraeli és egy palesztin fiatal elrablása és meggyilkolása élezte ki az elmúlt hetekben, Izraelben és a palesztin területeken is nagy felháborodást keltettek az esetek. Izrael a Hamászt vádolta a fiatalok elrablásával, és Ciszjordániában a szervezet több száz tagját őrizetbe vették. A csoport üdvözölte az elrablásokat, de tagadta, hogy ő felelne a fiatalok haláláért. A Hamász újabb rakétatámadásokat indított a Gázai övezetből, Izrael pedig először intenzív légi csapásokba kezdett, majd július 17-én szárazföldi offenzívát indított. Ennek célja az izraeli vezetés szerint a Hamász sokezres rakétaarzenáljának megsemmisítése mellett a területről Izraelbe vezető alagútrendszer felszámolása.
Palesztin egészségügyi források szerint eddig már 1115 palesztin halt meg, több mint 6500-an megsebesültek az izraeli hadműveletek július 8-i kezdete óta, az áldozatok többsége pedig civil volt. Izraeli oldalon már 53 katona és három civil halt meg az elmúlt három hétben. Az ENSZ gázai ügynöksége, az UNRWA szerint már 167 269 palesztin keresett menedéket az iskoláiban és intézményeiben, miután Izrael a Gázai övezet több részén is otthonuk elhagyására szólította fel a palesztinokat.
Izrael azzal vádolja a Hamászt, hogy szándékosan a sűrűn lakott területeken állítja fel lakóházakban a parancsnoki központjait, rejti el rakétáit, emellett élő pajzsként használja a civileket. Többek között Mahmúd Abbász palesztin elnök, Ali Hamenei, Irán legfőbb vezetője is népirtással vádolja Izraelt, és a civilek otthonai ellen elkövetett – mégha figyelmeztették is őket egy légi csapás előtt az épület elhagyására – támadások jogvédő szervezetek szerint is megsérthetik a nemzetközi jogot.
A Gázai övezet Izrael létrejöttekor az elképzelt palesztin állam részeként lett meghatározva, de az első arab-izraeli háború után Egyiptom vonta ellenőrzése alá. Az első arab-izraeli háború alatt több százezer palesztin menekült el a területről. Izrael az 1967-es hatnapos háborúban szerezte meg a Gázai övezetet a Sínai-félszigettel együtt. Ez utóbbiról az 1978-as, Egyiptommal kötött béke után kivonult, az övezetet viszont megszállva tartotta.
Az 1993-as oslói palesztin-izraeli megállapodás értelmében Gáza palesztin fennhatóság alá került, de az izraeli csapatok 2005-ig megszállva tartották az övezetet. Kivonulásuk után, a 2006-os választásokon az övezetben az 1987-es első intifáda (megszállás elleni felkelés) idején létrejött, az alapító okiratában Izrael megsemmisítését célul kitűző Hamász került hatalomra. A Hamász, amit nem véletlenül tartanak terrorista csoportnak, Gázába helyezte műveleti központját. A terület városaiban rakétagyárakat és kiképzőközpontokat működtet, és folyamatosan barkácsrakétákkal lövi Izrael területét, időről időre kiváltva az izraeli válaszcsapást. Izrael a Hamász meggyengítéséhez szárazföldi és tengeri blokád alá vonta a Gázai övezetet, ez ugyanakkor a területen élő 1,8 millió ember életét is rendkívül megnehezítette.
A Hamász hatalomra kerülésével gyakorlatilag két részre szakadt a Palesztin Nemzeti Hatóság, mert a másik, nagyobb palesztinok lakta területen, Ciszjordániában a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) maradt hatalmon. Ciszjordániát a Golán-fennsíkkal együtt 1967 óta megszállva tartja Izrael. A két szervezet nézetkülönbségei ellenére áprilisban egységkormányt alakítottak.
Téved, aki azt hiszi, hogy a háborúban álló országok polgárai egymás ellenségei. Gázában már rég nem zajlik az élet semmilyen mederben: a várost a legvadabb horrorfilmek vagy lövöldözős számítógépes játékok végkifejletéhez lehet csak hasonlítani – vagy talán még inkább a végkifejlet előtt álló bizonytalansághoz. Steiner Kristóf írása Tel Avivból.
Izrael 2008 decemberében hétszáznál is több légi csapást hajtott végre a Gázai övezet ellen, ezzel azonban csak előkészítette a terepet az akkor is meginduló szárazföldi offenzívához. A támadás céljának a Hamász rakétaállásainak megsemmisítését nevezték, a harcok pedig egészen január 18-ig elhúzódtak. 22 nap után végül Izrael egyoldalúan tűzszünetet kiáltott ki, mivel állítása szerint sikerült elérnie a célját. Összesen tizenhárom izraeli és 1417 palesztin, köztük sok civil vesztette életét, a Gázai övezet egy része pedig romokban hevert.
2012 végén nyolc napig tartó bombázások után végül egyiptomi közvetítéssel kialkudott tűzszünettel sikerült lezárni a konfliktust. Akkor a megszaporodó rakétázások után Izrael hatszáznál is több légicsapást hajtott végre, szárazföldi offenzíva pedig többek között azért nem indult, mert az izraeli hadsereg szerint a bombázásokkal a Hamász rakétaarzenáljának közel 95 százalékát megsemmisítették. Akkor legalább 167 palesztin és hat izraeli halt meg.
Az első tűzszüneti javaslatot a legutóbbi, 2012-es konfliktusban is közvetítőként fellépő Egyiptom tette egy héttel a bombázások kezdete után. Izrael beleegyezett, de a Hamász katonai szárnya elutasította, megadásnak értékelve a kezdeményezést. A tárgyalások azóta is tartanak, több humanitárius tűzszünetet is sikerült elfogadtatni, hogy élelmet és gyógyszert vihessenek a Gázai övezetbe, tartós fegyvernyugvást azonban nem sikerült elérni.
A Hamász nem hagyta abba a rakétatámadásokat, Izrael pedig folytatta a légicsapásokat és a hadműveletet. Azonnali és feltétel nélküli humanitárius tűzszünetet sürgetett a Gázai övezetben az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT), de a vasárnap életbe lépett szünet után is lőttek ki rakétákat az övezetből, míg az elmúlt hetek egyik legnagyobb légi támadását hajtotta végre Izrael hétfőről keddre virradóra. Tévé- és rádióállomásokat is támadtak, gázai források szerint legalább hatvan palesztin halt meg a bombázásban.
Az egyiptomi javaslatra építve az Egyesült Államok is dolgozik a tűzszüneten, John Kerry amerikai külügyminiszter is terepszemlét tartott a térségben, de már közvetítőket sem könnyen találni. A Muzulmán Testvériség által támogatott Mohamed Murszi elnököt megbuktató új egyiptomi vezetés nem áll közel a Hamászhoz, míg Izrael Katarban és Törökországban nem bízik meg közvetítőként.
Az már biztos, hogy hosszabb lesz, mint a 2008-as. Izrael állítása szerint addig folytatják a hadműveletet, amíg helyre nem állítják az izraeliek nyugalmát és békéjét, ami a gyakorlatban a Hamász rakétaarzenáljának megsemmisítését, és az Izraelbe vezető alagútrendszer felszámolását jelenti. A hadsereg szerint a közel tízezer rakéta felét már vagy megsemmisítették, vagy felhasználták ellenük a Hamász fegyveresei, míg az alagutak lejáratai közül 23-at számoltak fel eddig. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök már jelezte, hogy az alagutak felkutatását még egy esetleges tűzszünet életbe lépése esetén is folytatnák.
Netanjahu hétfőn elhúzódó hadműveletről beszélt, a harcok gyors lezárásával pedig több közvélemény-kutatás szerint az izraeli közvéleménnyel is szembemenne. Az izraeli 10-es csatorna által vasárnap közölt felmérés szerint a válaszadók 87 százaléka addig folytatná a hadműveletet, amíg a Hamászt térdre nem kényszerítik. A Jerusalem Postban közölt felmérés szerint pedig 86,5 százalék ellenezte a tűzszünetet, amíg rakétákat lőnek ki Gázából, és egy alagút is épségben marad.
A Hamász vezetése viszont jelezte, hogy addig nem hagyják abba a rakétázásokat, amíg a blokád feloldása nem része a tűzszüneti javaslatoknak. A Hamász fegyveres szárnyának feltételei között szerepel, hogy Izrael minden agressziót szüntessen be Ciszjordániában, Jeruzsálemben és Gázában is, tartsa magát a 2012-ben elfogadott tűzszünethez, ne próbálja meg aláásni az áprilisban a Hamász részvételével is létrejött egységkormányt, és engedjen szabadon palesztin foglyokat.
Közben az izraeli kormányon belül is egyre több olyan hangot hallani, hogy nem kellene megállniuk a miniszterelnök által lefektetett céloknál, mégha ezek nem is nyertek eddig igazán teret. A Netanjahu koalíciós partnerét, a Jiszráel Béténut vezető Avigdor Lieberman külügyminiszter a Gázai övezet teljes megszállásáról is beszélt, míg kedden Naftali Bennett gazdasági miniszter jelentette ki, hogy addig kellene folytatni a hadműveletet, amíg a Hamászt "le nem győzik". Bennett javasolta, hogy az övezet határán egy évig tartsanak fent egy úgynevezett biztonsági zónát, és ezalatt bármikor katonai akciót hajthassanak végre az övezetben.
1947 novemberében az ENSZ Közgyűlése olyan határozatról döntött, amely egy arab és egy izraeli államot hozott volna létre, míg Jeruzsálem ENSZ-felügyelet alatt maradt volna. Ez a terv ugyanakkor ebben a formában soha nem valósult meg. A békefolyamat célja hosszú távon így is a kétállami megoldás, ami két külön államot hozna létre.
A már évtizedek óta tartó békefolyamatban egyedül 1993-ban és 1995-ben mutatkozott lényegi előrelépés. Az oslói jegyzőkönyvben döntöttek többek között a Palesztin Hatóság felállításáról és Gáza palesztin fennhatóság alá kerüléséről, a közeledés ellenére nem sikerült azonban tartós megoldást elérni, és Ciszjordániában is időről időre folytatódtak az izraeli telepbővítések. A 2000-es évek elején éppen az 1990-es évek közepének béketárgyalásainak kudarca miatt tört ki a második intifáda a megszállt területeken. A palesztin öngyilkos merénylők buszokon és kávézókban is robbantottak, míg Izrael katonai erővel csapott le. Több mint 3200 palesztin és 1100 izraeli halt meg az erőszakban.
A 2012-es tűzszünet után amerikai közvetítéssel újrainduló békefolyamat idén márciusban újra zátonyra futott. A tárgyalások végig rendkívül vontatottan haladtak, a feszültségeket csak növelték azokat az izraeli tervek, amelyek alapján újabb 20 ezer új lakást húztak volna fel Ciszjordániában, és a palesztin foglyok átengedését is sokáig csak ígérgették. Izrael mindeközben azt hangoztatta, éppen a palesztin hatóságok azok, akik nem teljesítik a vállalásaikat. Majd márciusban, amikor a Hamász és a Fatah palesztin szervezet bejelentette, hogy egységkormány alakít, Izrael válaszul felfüggesztette a tárgyalásokat.
Azt tehát még nehezen látni, pontosan mikor szakadhat vége a mostani erőszaknak, de az is nagy kérdés, mi következhet a harcok után. Már rövid távon is sok függ attól, milyen tűzszünetben sikerülne megállapodni.
Netanjahu a héten már többek között a Gázai övezet demilitarizálásához kötötte a konfliktus bárminemű megoldását, a palesztinok viszont már jelezték, hogy nem akarnak izraeli katonákat látni az övezetben. A blokád feloldása is már közvetlenül a tűzszünettől függhet, de ezt Izraelben sokan úgy értékelhetnék, hogy a Hamászt erősítik meg gazdaságilag. A rengeteg menekült és sérült miatt pedig már így is humanitárius válság alakult ki az övezetben. Ban Kimun ENSZ-főtitkár szerint már annyi palesztin menekült el az otthonából az elmúlt hetekben, hogy a világszervezet gázai intézményei szinte megteltek.
A Netanjahuval nem a legjobb viszonyt ápoló Barack Obama amerikai elnök arról beszélt, hogy egy hosszú távú megoldáshoz engedni kell, hogy „a gázai palesztinok normális életet éljenek", de azt is biztosítani kell, „hogy lefegyverezzék a terrorista csoportokat, és demilitarizálják Gázát", írta a BBC. A legutóbbi béketárgyalások felett is John Kerry amerikai külügyminiszter bábáskodott, de a mostanihoz hasonló konfliktusok után egyre nehezebben lehet újraindítani a békefolyamatot, miközben az azokat hátráltató tényezők (Jeruzsálem helyzete, a palesztin menekültek kérdése, a biztonsági kérdések, a ciszjordániai telepépítések) továbbra is fennállnak, sőt, súlyosbodhatnak is.
A legnagyobb veszély, hogy továbbra sem tud kitörni a lényegében 2007 óta tartó spirálból az izraeli-palesztin konfliktus, amiben a béketárgyalások lassú elhalását mindig újra az erőszak követi. Legutóbb év elején futott zátonyra a 2012 végi konfliktus után újraindult békefolyamat, ez pedig mindkét oldalon maga után vonta a szélsőségesebb hangok felerősödését.
A háborút és annak lezárását pedig a legutóbbi konfliktushoz hasonlóan a Hamász és az izraeli vezetés is a saját győzelmeként értékelheti. Izrael azzal érvelhet, hogy megsemmisítették a rakétákat, és felszámolták az alagutak többségét, miközben a Hamász a zászlajára tűzheti, hogy a korábbiaknál több izraeli katonát tudtak megölni. A folyamat azonban ebben a spirálban csak újabb erőszakhoz vezet, ha nem történnek érdemi lépések a helyzet megoldása felé.
A BBC szerint nehéz megjósolni, hogy a Hamász kevesebb, vagy több támogatottsággal jöhet-e ki egy esetleges tűzszünetből, de a szervezetnek komoly csapást jelenthetett több regionális támogatójának (pl. Szíria) elvesztése, és a közszférában egy ideig nem is tudták fizetni a béreket, nem véletlenül mentek bele áprilisban az egységkormányba.
Az Economist szerint ebben a helyzetben ugyanakkor vannak, akik Abbászban látják a megoldást, és még a Hamászon belül is állítólag többen úgy gondolják, hogy a palesztin elnöknek most lehet esélye egy szélesebb egység kiépítésére maga mögött. Többen egyenesen azt szeretnék, ha a Hamásszal szemben mérsékeltebb Palesztin Felszabadítási Szervezetet vezető Abbász nagyobb befolyással bírna a Gázai övezetben is.