Azt hitte, Magyarországon nehéz elintézni valamit az okmányirodában? Próbálja ki, milyen Romániában elismertetni egy kimondott válást! Egy magyarországi férfi egy éve küzd azért, hogy a kisfia anyakönyvet kapjon, de egy furcsa bürokratikus hiba miatt ez még hónapokba telhet. Ameddig a kisfiúnak nincs anyakönyve, lényegében nem létezik, nem kaphat egészségügyi ellátást és útlevelet sem. A súlyosan beteg magyarországi nagymama pedig hiába várja az egyetlen unokája látogatását.
Máté (valójában nem így hívják) egy munka miatt került Romániába, és itt ismerte meg párját, Silviát (neki sem az igazi neve), aki román. A nő korábban Ausztráliában élt és férjnél volt, de mikor Mátéval a családalapítás mellett döntöttek, már elvált. Silvia úgy tudta, a válása Romániában is honosítva, regisztrálva lett, hiszen az ügyvéd, akit megbízott ezzel azt mondta, hogy minden rendben van.
Az, hogy egyáltalán nincs rendben a dolog, csak akkor derült ki, amikor évekkel később, 2013 augusztusában Mátéval anyakönyveztetni szerették volna az egyhetes újszülött fiukat. Mátéék nem tartották fontosnak az esküvőt, anélkül vállaltak gyereket, hogy összeházasodtak volna. Utóbb megtudták, ezt a román bürokrácia nem veszi be olyan könnyen.
Silvia válását ugyan regisztrálták a román bírósági adatbázisban, de papírt nem adtak a honosításról, amíg Silvia Ausztráliában élő, ausztrál exférje tudomásul nem veszi, hogy Romániában is elvált. A tudomásul vételt jelző papír nélkül pedig a hivatal nem anyakönyvezte Mátéék kisfiát, hiába ismerték el Mátét apának minden nehézség nélkül.
Mivel a kisfiúnak nincs semmilyen hivatalos irata, nem hagyhatja el az országot. Így súlyosan beteg nagymamája is csak kétszer három napra látta az elmúlt egy évben, pedig Mátéék terve szerint a karácsonyt és a nyarat is nagymamánál töltötték volna.
A terhesség vége felé kiderült, hogy édesanyámnak, aki Budapesten él, mellrákja van, és tavaly szeptemberben sajnos le kellett operálni mind a két mellét. Utána következett a sugárkezelés, meg a hormonterápia, ami még mindig tart. Ilyen állapotban nehéz neki az utazás, egyébként is nehezen mozog, mert a lábai sincsenek jó állapotban. Azóta kétszer három napra látta az unokáját, és ha nem lenne Skype, biztos beleőrülne. Ahogy én is.
Szeptemberben Máté anyukájának újabb vizsgálatai lesznek, amitől előre félnek. „Nagy lelki segítség lenne a gyógyulásában, ha az egyetlen unokája vele lehetne” - mondta Máté.
Azt a bizonyos hiányzó papírt megszerezni azonban nem egyszerű. Először a román külügyminisztériumnak kell értesítenie az ausztrál külügyet, ők pedig majd egy bíróságot kérnek meg arra, hogy értesítsék a volt férjet. Mátéék megpróbálták megkerülni azt az időigényes procedúrát. Engedély kaptak rá, hogy közvetlenül vegyék fel a kapcsolatot a volt férjjel, és egy csomagküldő szolgálattal elküldjék neki az aláírni való dokumentumokat. Úgy tűnt, minden sínen van, az exférj aláírta és visszaküldte papírt, és Mátéék beadták a bíróságra.
Három hónappal később kapták az értesítést, hogy mivel a korábbi ügyvédjük fellebbezési kérelmet nyújtott be a bírósághoz, az aláírt dokumentumot nem tudták elfogadni, hanem mindent elölről kellett kezdeni a fellebbviteli bíróságon. Ezúttal már arra sem kaptak engedély, hogy a román és az ausztrál külügyet megkerülve küldjék el a papírt az exférjnek. „Fogalmunk sincs, mikor érkezik vissza a válasz Ausztráliából. Annyit tudunk, hogy a volt férjhez még nem jutottak el” - mondta Máté.
Egyébként mindenki hozzászokott, hogy a válások sokáig tartanak. De egy kimondott és honosított válás körüli bürokráciai őrület miatt nem jegyeznek be egy gyereket, ez abszurd, mondta.
Az idő pedig szűkös: ha a kisfiút első születésnapja előtt nem sikerül anyakönyveztetni, akkor azt is csak egy újabb bírósági eljárással lehet. „Ha szerencsénk van, mindennel együtt, lehet, hogy három hónap múlva megkapjuk az útlevelet. De ha ragaszkodnak majd a bírósági ügyintézéshez, akkor akár még egy évig is eltarthat” - mondta Máté.