Oroszországban hiába tiltakozott az elnök által létrehozott emberi jogi tanács, a parlament ellenzékinek tekintett pártjai és a Kremllel kritikus sajtó, a parlament két háza nagy többséggel megszavazta, Vlagyimir Putyin pedig július végén aláírta azt a reklámtörvény-módosítást, amely az egyébként is visszaszorított ellenzéki elektronikus médiumokat a gazdasági túlélés utolsó forrásaitól fosztja meg.
A törvény alaposan átformálja az orosz reklámpiacot, tartalmában és elosztásában egyaránt. Eszerint a következő évtől ismét legálissá válik a 2005 óta fokozatosan visszaszorított, végül megszüntetett sörreklám.
Az indoklás szerint erre azért van szükség, mert Oroszország 2018-ban a futball-vb házigazdája lesz, márpedig annak egyik szponzora a Budweiser, tehát a sörök reklámozása elkerülhetetlen a rendezvény kapcsán. Megjelenhetnek ezután az utcai sörreklámok is, a stadionok százméteres körzetében. A sörreklám embargója 2018 őszén térne vissza.
Ám a lehetőséget csak azok az adók kapják meg, amelyeknek földi sugárzásra is van engedélyük. A kábeltévéken, interneten elérhető adók ebből nem részesülhetnek, sőt:
A szabályozás „felszámolja az egészséges versenyt, és monopolizálja a piacot” – érvelt ellene az Emberi Jogi Tanács. A gazdasági magyarázat azonban csak a kisebbik része a történetnek, hiszen a kábeltévéken adott reklámok piaca nem túl nagy: tavaly 4 milliárd rubel volt (egy rubel kb. 6 forint), míg a földi sugárzású adók reklámbevétele ennek harmincötszöröse. Előbbin 270, utóbbin alig fél tucat nagy és több kisebb csatorna osztozik, ráadásul gyakran megtámogatva költségvetési forrással is.
A kábeles tévétársaságok szerint rövid időn belül 150 adó fog megszűnni a reklámok letiltásával.
A gazdasági vonatkozáson túl sokkal fontosabb következménye a törvénynek, hogy tovább szűkíti a Kremllel kritikus sajtó mozgásterét. A földi sugárzású adók közvetett vagy közvetlen állami vagy a Kremlhez lojális üzleti körök irányítása alatt állnak, így attól nem kell tartania az orosz vezetésnek, hogy a lakosság számára alapvető hírforrást jelentő nagy televíziós csatornák ellenzéki hangot ütnének meg.
Más a helyzet a kevesebb közönséget elérő, főként moszkvai és szentpétervári nézőkre fókuszáló Dozsgy televíziós csatornával, amelyet az év elején már a kábelszolgáltatók is száműztek, azóta kizárólag a neten látható. A csatorna célközönsége a képzettebb, magasabb jövedelmű nagyvárosi rétegből kerül ki.
Ez az a társadalmi csoport, amely a tömegbázisát adta a 2011. decemberi parlamenti választások és a 2012. márciusi elnökválasztás körüli ellenzéki tüntetéseknek is.
Az utolsó függetlennek mondott, politikával foglalkozó adó eddig évi ezer rubelt kért az előfizetőktől, ezt a reklámtiltó szabályozás után csaknem ötszörösére emeli. (Eközben fizetőssé válik a holdinghoz tartozó, az orosz nyelvű hírportálok között az első tízben lévő Slon.ru anyagainak java is, itt évi 2900 rubelt kérnek.)
A Dozsgy tulajdonosa az egykor 1,3 milliárdos becsült vagyonnal rendelkező Alekszandr Vinokurov, akinek az általa alapított Kit-Finansz bank csődje után a Forbes szerint már csak 230 millió dollárja maradt. A csatorna vesszőfutása idén kezdődött, a hallgatóknak szavazásra felkínált provokatív kérdéssel:
Érdemes lett volna inkább feladni Leningrádot, így megmenteni százezrek életét?
A II. világháborúban Leningrád 900 napos ostromot állt ki, elvágva a külvilágtól. A városban a nélkülözés, a pusztító éhínség óriási áldozatot követelt a lakosságtól, ám a most már ismét Szentpétervárnak nevezett megapolisz felszabadulásának 70. évfordulója apropóján feltett kérdés tiltakozást indított el, amire hamar lecsaptak a szolgáltatók – a gyanú szerint a Kreml jóváhagyására.
A Dozsgy elnézést kért az óvatlan megfogalmazásért, de a kábelszolgáltatók a szerződéseket vitatható jogi alappal felmondták, így a Dozsgy az internetre kényszerült, de túlélt.
Az RBK szerint a törvény valószínűleg Putyin elnök környezetéből indult, de egyik kezdeményezője Mihail Leszin volt, akit a 2008-ban elnökké vált Dmitrij Medvegyev mint tanácsadót örökölt meg Putyintól. Egy év múlva azonban elbocsátotta, a hírek szerint üzleti érdekei és hivatali beosztása közötti összefonódások miatt. Leszin volt az alapítója annak a Video Internationalnak, amely a televíziós reklámok piacának csaknem kétharmadát birtokolta.
A két putyini ciklus között elnökösködő Medvegyev kezdeményezte azt a törvénymódosítást, amely 35 százalékban határozta meg a felső határát annak a részesedésnek, amellyel a televíziós reklámpiacon egy cég rendelkezhetett. Ez elsősorban a Video Internationalt érintette hátrányosan.
Leszin Putyinnal való szoros kapcsolatát jelzi, hogy a közelmúltban átvette a Gazprom Media vezetését, amely számtalan regionális tévéadó mellett az állami ORT-ben és a szintén országosan fogható NTV-ben is érdekeltsége van. (A médiaholding kisebbségi tulajdonosa a Gazprom, a nagyobbik a Gazprombank, amely viszont több áttételen keresztül Jurij Kovalcsuk érdekeltségébe tartozik. A Putyin egyik bizalmasának tekintett fizikus-matematikus az egyike azoknak, akiket az EU és az Egyesült Államok Oroszország ellen életbe léptetett célzott szankciói személy szerint is érintenek.)
Medvegyev egyébként a Dozsgynál személyesen is megfordult, és interjút is adott a csatornának, ami egyértelmű jelzése volt annak, hogy az ő vezetése alatt a Kreml nem kíván kemény eszközökkel fellépni az ellenzéki adókkal szemben.
A hatalmát négy évig kormányfőként is megőrző, majd 2012-ben ismét elnökké lett Putyin visszatérésével azonban a helyzet megváltozott. A Dozsgy szerint, ha megfosztják a reklámbevételektől, akkor egy-két hónapig lesz képes megmaradni – hacsak nem segítenek maguk az áldozni kész nézők.
Márciusban már tartott egy gyűjtést a csatorna: akkor egy hét alatt kéthavi működéshez szükséges pénzt utaltak át a civil támogatók. Hogy hosszú távon készek lesznek-e nagy tömegben évi 30 ezer forintnak megfelelő összeget áldozni a csatornára, az azonban kérdéses.