Orbán és környezete a 2010-es választási győzelme óta mindig tud olyat mondani, amitől eláll az ember lélegzete, ezek az alig felülmúlható, durva vehemenciával előadott kijelentések pedig annyira passzolnak a nyugati értékrendhez, mint egy krumpli a tulipánföldre, írja a Die Welt.  

Jacques Schuster, a liberális lap vezető kommentátora felidézi, hogy korábban Orbán a magyart "veszélyeztetett fajtának" nevezte, Balog Zoltán pedig egy januári rezsicsökkentő fórumon az MSZP-s EP-képviselőket hazátlanoknak, és "úgynevezett magyar képviselőknek" bélyegezte (Orbán amúgy talán tudatosan a fajta (németül Art) kifejezést használta, a Die Welt pedig az igencsak rosszemlékű faj (Rasse) szót tulajdonítja neki).

A Die Welt szerint a magyar kormány nem értette meg, hogy a második világháború után a magas szárú csizmák és a (náci) népközösség ideje lejárt. A nyugati megfigyelők azonban nem elég éberek. Mindig újra bedőlnek Orbán kétértelmű virtuozitásának. Angolul ugyanis Orbán nyájas tud lenni, teletűzdeli beszédét iróniával és ártalmatlanságát hangoztatja, magyarul azonban olyan harapósak a mondatai mint egy börtöncella retesze. Európában azonban senki nem ért magyarul, senki nem ágál a szavai ellen, Brüsszel és Berlin pedig elfogadta Orbán választási győzelmét.

A kommentátor felidézi, hogy Orbán megtörte a hatalommegosztás elvét, jogköröket vont el a bíróktól, fokozódó nyomást fejt ki a sajtóra és közvetlen irányítás alá vonja a kultúrát. A kommentátor szerint Magyarország kis ország, amin könnyen átsiklik az ember tekintete, míg máshol súlyos válságok és háborúk dúlnak. Minél jobban szenved Ukrajna a keletről fújó orkán miatt, annál kevésbé marad idő arra az EU-ban, hogy a budapesti viharral foglalkozzanak.

Ez az oka annak, hogy Németország csak most figyelt fel Orbán tusványosi beszédére. A jegyzetíró szerint a beszéd nemcsak egy kampánybeszéd az EU és Európa ellen, hanem a nyugati demokrácia alapjait támadja. Orbán beszédében semmi nem tükröződik abból, ami Európának fontos, amiért harcolt és szenvedett, írja Jacques Schuster. Egy demokratikusan megválasztott kormányfő az amerikai függetlenségi nyilatkozatot és a francia forradalom vívmányait a történelem szemétdombjára vetette, hogy a nemzetet és a fajt istenítse, aminek semmi köze a toleranciához, a szabad gondolkodáshoz és az egyéni szabadsághoz, olvasható az írásban.

A lap idézi, hogy Orbán szerint "slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket". A lap megjegyzi, hogy Orbán számára Oroszország, Kína, és Törökország a sztár. Szerinte Magyarországot is azt teheti versenyképessé, ha elszakad  "a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól". Orbán csak azt felejti el, jegyzi meg a kommentár, hogy ezeknek "a nyugati ideológiáknak és dogmáknak" köszönheti Magyaroszág azt, hogy a korai kilencvenes évek óta az egyik legnagyobb nettó kedvezményezettje az európai segélyeknek, 2004 óta pedig 25 milliárd euró támogatást kapott Brüsszeltől.

Orbánt a jelen nem érdekli, mindent a jövőbe helyez, ahol bármi megtörténhet, idézi tovább a lap. Néhány németnek mindezekről a kijelentésekről Hermann Müller birodalmi kancellár gondolatai juthatnak eszébe, még a nácik uralma előtti időkből. Miller 1930-ban azt írta: "egy demokraták nélküli demokrácia befelé és kifelé is veszélyes".

De a kommentátor szerint nem kell ilyen messzire nyúlni. Elég, ha a magyar társadalom putyinizálását vagy erdoganizálását állapítjuk meg, aminek a célja egy konzervatí forradalom a keresztény-magyaros ideológiával és a nemzet erejével. Ennek semmi köze az európai polgári-demokrata konzervativizmushoz, sem a nyugati értékekhez.

Már csak emiatt is össz e kellene ülnie az Európai Néppárt polgári pártjainak, és megvitatniuk, vajon Orbán Viktor Fidesze még az ő politikai családjukhoz tartozik-e, javasolja a cikkíró.  Jacques Schuster szerint azt minden kétséget kizáróan már most meg lehet állapítani, hogy a demokrácia zászlaját félárbócra eresztették Budapesten, és mint írja, figyelni kell rá, nehogy egy szomorú nap teljesen levonják ezt a zászlót.