Nagy port kavart Li Fej (Li Fei) az Országos Népi Gyűlés Állandó Biztosság helyettes főtitkárának vasárnapi beszéde, hiszen arról tájékoztatta az AsiaWorld–Expóban összegyűlteket, hogy miért támogatja azt a pekingi döntést, amely lényegében kizárja a teljes körű, demokratikus választást Hongkongban. A döntés alapján a hongkongi választásokat a Peking által diktált törvényes keretek között lehet csak lebonyolítani. Az ellenzék ezt úgy éli meg, hogy egy újabb csatát veszített el a teljes demokratizálódásért vívott háborúban.
Hongkongot 1997-ben csatolták vissza Kínához. Azóta a pekingi vezetés és a hongkongi ellenzéki mozgalmak között folyamatosan feszült a húr, mert másképpen látják a politikai rendszer demokratizálását. Vasárnap hozták meg azt a kulcsfontosságú döntést, ami alapján kiderült, hogy a kérdéses demokratizálódás milyen irányba halad is majd tovább.
Hongkong 1997-ben került vissza a Kínai Népköztársaság fennhatósága alá. A visszacsatolási egyezmények értelmében Hongkong különleges közigazgatási régióvá vált, külön alaptörvénnyel (ami 1997. július 1-jén lépett érvénybe). A visszacsatolási egyezményeknek megfelelően Hongkong az elmúlt 17 évben gazdasági és közigazgatási autonómiát évezett.
Peking viszont szeretné politikailag teljesen a befolyása alá vonni a gazdaságilag nagyrészt független városállamot. Ennek a mentalitásnak több ezer éves hagyománya van, és az egység és béke megtartása több éve az állami propaganda része. Hongkong viszont brit gyarmat volt, és így kultúrája és mentalitása másfajta irányba fejlődött. Mondhatni, őket már megfertőzték a nyugati értékek, és azt a megegyezést, hogy Kína és Hongkong „egy ország, két rendszer”, nagyon komolyan veszik.
Ennek ellenére egy másfél milliárdos ország élén Peking nem engedheti meg magának azt, hogy hivatalos területein belül bárki is partizánkodjon. Hongkong ellenzéke nem is szívesen látja Nagy-Kína közeledését, mivel ők magukat hongkonginak tartják, és azok is szeretnének maradni. Ehhez viszont az kell, hogy Peking térnyerését a politikai színtéren visszaszorítsák.
Mi lesz az új módszer?
Az új rendszer négy lépésből fog állni:
1. Feláll egy 1200 fős jelölő bizottság "egy széles körű képviseletből", amelynek számát 250 000-re saccolták meg.
2. A jelölő bizottság több mint 50 százalékos egyetértés esetén kiválaszt minimum 1, de legfeljebb 3 főminiszterjelöltet.
3. A hatályban lévő törvényeknek megfelelően a szavazásra jogosul polgárok megválasztanak egy jelöltet főminiszternek.
4. A Központi Bizottság jóváhagyja a kinevezést.
Egész korrekt a rendszer, vagy mégsem?
A rendszert ellenzők szerint viszont egy baj van csak ezzel: Peking fogja kiválasztani a jelölteket, így lényegében a számára előnyös pártembereket tudja majd a főminiszteri székbe juttatni. Ugyanis az a rendszer, amiért már évek óta tüntetnek, azt tenné lehetővé 2017-ben, hogy bárki indulhasson a választásokon, sőt, a főminiszternek pártatlannak kell lennie majd, és koalíciós kormányt kellene alakítania. A jelenlegi döntés alapján viszont erre nem lesz lehetőség.
Az egyik legnagyobb mozgalom, az Occupy Wall Street mintájára szerveződő Occupy Central with Love and Peace, amely híres arról, hogy olyan tüntetéseket szervez, amelyek megbénítják Hongkong városának központi részeit, úgy nyilatkozott hivatalos oldalán, hogy „ezzel a döntéssel a Népi Gyűlés Állandó Bizottsága (érthetetlen megszorításokkal) megfosztotta a más politikai nézettekkel rendelkező embereket attól, hogy a választásokon indulhassak, így folytatva a már begyakorolt módszert”.
Pekinget és a vele való együttműködést támogatók (legfőképpen azok, akik frissen települtek be Nagy Kínából) viszont igazságosnak tarják az új választási rendszert:
Az 1200 fős jelölő bizottság tagjai hivatalosan a társadalom és a gazdaság 4 szektorából fognak kikerülni:
Tehát változatosan fogják képviselni Hongkong népét. Aggodalomra így hát semmi ok.
Akkor mégis miért elégedetlenkednek?
A pekingi vezetés úgy állítja be a dolgot, hogy ez az új választási rendszer a lehető leghatékonyabb módon fogja képviselni az embereket. Az ellenzék viszont átlát a szitán, és kitart amellett, hogy Pekingnek nem áll érdekében az alaptörvényben leírtak alapján megengedni az általános választást, és az új rendszer csak fortély Kína hatalmának megszilárdítására Hongkongban.
Több szervezet is tüntetéseket szervez, az Occupy Central pedig már bejelentette, hogy hamarosan olyan nagygyűlést fog tartani, ami megbénítja Hongkong pénzügyi központját. A Pekinget támogatók arra buzdítják híveiket, hogy küzdjenek a további reformokért, de ne legyenek részesei „polgári engedetlenségnek”. Az ellenzék az előbbiekkel egyetért, de az utóbbiakban már más a véleménye.
A Peking által „radikálisoknak" nevezett tüntetők egyik szervezője, Benny Táj (Benny Tai) úgy nyilatkozott, hogy "a polgári engedetlenség veszélye a mi alkupozíciónk. Komolyan vesznek minket, bár ezt sose vallanák be". Ebben nem is téved, hiszen egy olyan több százmilliós államban, ahol elengedhetetlen a polgári engedelmesség, igenis félnek a nagy tömegeket megmozgató rendezvényektől. Hogy mi lesz a mostani döntés kimenetele, nem tudható, de az biztos, hogy Hongkongban még sok tüntetésre lehet számítani. És nem biztos, hogy békésekre.