Néha, amikor egyedül otthon belegondolok, megijedek
– idézi fel a 22 éves Jusson, aki három hónapja hallott először az eboláról, most önkéntesként holttesteket gyűjt. 100 dollárt, az körülbelül 24 ezer forintot keresnek azok a munkások, akik az ebolában meghalt betegeket temetik – írja riportjában a Guardian.
Jusson a maláriát, a kolerát és a tbc-t jól ismeri, szülei patikájában dolgozva Sierra Leonéban arról álmodozott, hogy egy nap orvos lesz. A betegség Guinea és Libéria után májusban ütötte fel náluk a fejét, a kailahuniak egys nap arra ébredtek, hogy a bank már nem nyitott ki, és akinek autója volt, elmenekült.
Nem sokkal később a szükségállapotra hivatkozva az iskolát is bezárták, az embereket katonák terelték karanténokba. Az élet és a gazdaság is megtorpant, 20 fiatal férfi kétségbeesésében jelentkezett önkéntes sírásónak havi 100 dollárért.
Az éhség több embert öl meg, mint az ebola.
– mondta a 21 éves Abraham Kamara. A fiúk a Vöröskereszt utasításai szerint dolgoznak, de nem mindenki várja őket tárt karokkal.
Ha látnak valahol, az ismerőseim is rámszólnak, hogy nehogy a közelükbe menjek. Megpróbálom elmagyarázni nekik, hogy ha mi nem csináljuk, senki sem fogja eltemetni a holttesteket, és mindannyian megfertőződünk.
Sok helyi közösség bezárkózik a hírek hallatán, az emberek kétségbeesett, sokszor irracionális reakciója szakemberek szerint érthető: „Minden az empátiával kezdődik, az embereknek azt kell elfogadniuk, hogy pár napon belül meghalnak, úgy kell elbúcsúzniuk a rokonaiktól, hogy tudják, soha többé nem léphetnek velük kapcsolatba. Az emberek nem azért nem tartják be a közegészségügyi előírásokat, mert nem akarják vagy tudatlanok” – mondta Raphael Frankfurter, a Wellbody Szövetség vezetője.
A kormány iránti bizalmatlanság érthető: több egymást követő vezetés képtelen volt egészségügyi ellátást biztosítani a helyieknek. A sírásók szkafanderszerű védőfelszerelésben járják az őserdőt, mely megvédi őket, de levétele során halálos veszélyt rejthet.
Igazság szerint Freetownból senki sem akart idejönni ezt a munkát elvégezni. Végül a kollégáim mondták, hogy mivel idevalósi vagyok, nekem kell. A fiúk bátrak, de néha látom rajtuk, hogy félnek.
– magyarázta Daniel James, a Vöröskereszt kailahuni vezetője, aki már korábban is sok holttestet eltemetett a 11 évig tartó Sierra Leone-i polgárháború végén, 2002-ben. Jusson a családjától is azt hallja, hogy nem szabad ekkora kockázatot vállalni:
Felejtsd el ezt a munkát, orvosok és nővérek is belehalnak, pont te élnéd túl?
A helyiek közül sokan meg vannak győződve, hogy az ebolát a politikusok terjesztették el, hogy megtizedeljék a kisszi lakosságot. A pletykák alá adja a lovat, hogy a holttesteket szinte soha nem láthatják a rokonok, a műanyagzsákba pakolt fertőtlenített testeket minél hamarabb elássák. Ma már engedik, hgoy a rokonok benézhessenek az ablakon, miközben a halott szobájában fertőtlenítik a testet.
A sírásók sosem tudják, hogy a következő faluban hogyan fogadják őket, volt, hogy kövekkel és bozótvágó késekkel tartották őket távol.
Ide ne hozzátok be az ebolát!
– kiabálták nekik egy másik helyen, ahova segíteni jöttek.
Ezen a videón egy monroviai ebolakaranténból kiszökött ebolás férfi utáni hajsza látható, azt pedig nagyképen mutattuk be, ahogy egy karantént megostromoltak a helyi lakosok, hogy kivigyék a betegeket.