Imádok az Egyesült Királyságban élni, de ezeket a képtelen dolgokat nem érem fel ésszel. Lehet, hogy minden országban vannak hasonlók?

– tette fel a szónoki kérdést a hőbörgő lengyel, aki három és fél év után sem érti teljesen választott hazáját. Posztjában csak értetlenségét akarta világgá kürtölni michal77, de a téma azonnal sláger lett a Redditen, sőt, a görbe tükör megjárta a brit lapokat is.

Mindezt azért osztom meg, hogy hátha most megtudom, mi a franc folyik körülöttem. Van, ami pozitív, van, ami negatív – csak megfigyelések:

• Bankok. Folyószámlát nyitni rémálom volt, Lengyelországban a főutcán végigsétálva két óra alatt ötöt lehet nyitni egy személyivel és nulla pénzügyi előtörténettel. Ott vásárlóként kezelnek, örömmel szolgálnak ki – a britekkel ellentétben, itt hiteltörténet (de hogy, ha egyszer most érkeztem?) és lakcímigazolás is kell.
  Elég szubjektív döntés volt így is, mindenki össze-vissza egymásnak ellentmondva beszélt, mire végül sikerült megnyitni a számlát.
• Csekkek. Ki a halál használ csekkeket a huszonegyedik században?
• Betegen a munkahelyen. Ha beteg vagy, maradj otthon, hogy ne fertőzd meg jövő hétre a fél irodát.
• Tejes tea, ecetes sült krumpli. Mostanra megszoktam és megszerettem őket, de kérdeztek volna meg fél éve, hogy kérek-e a krumplira ecetet.

• Balra tarts. Hiába megyek a legmagasabb megengedett sebességgel a középső sávban, balra váltva el szoktam engedni a középső sávban a gyorshajtókat, mert akkor is levillognak, ha a belső sáv üres. Viszont nem engednek vissza, minden egyes alkalommal egyszerre egy rakás, nálam alig gyorsabb autó előz meg, én meg beragadok egy 50-60-nal döcögő teherautó mögé. 
• Parkolás. Otthon elvontatnák a szabálytalanul parkolókat (még a vontatást is kifizettetnék), itt kerülgethetjük az úton hagyott autókat. Remek lecke nyugodt vezetésből, udvariasságból és józan észből.
• Benzin. Venni literben lehet, a számláló mérföldben méri. Miért?
• Külön meleg- és hidegvizes csap. Hagyjuk.
• Kupleráj. Egyszer tanúja voltam, hogy egy fickó este a metrón mekis kaját zabált, mint egy disznó. Az összes papírt az ülésen hagyta, amikor leszállt, még csak nem is rakta bele az egészet az egyik zacskóba, inkább három-négy ülést összezsírozott. Oroszországon kívül sehol nem láttam még ehhez foghatót.
• Biztosítás mindenre. Autó, ház, bicikli, kisállat, nagyállat, fogorvosi, albérleti, szakmai, életbiztosítás.
• Vonat. Szeretem, mert pontos és jók az átszállások. Amit utálok: az ára. Egy ismerősöm a fizetése harmadát költi arra, hogy bejárjon dolgozni.
• Daily Mail. Most komolyan, ezt ki veszi meg?
• Szolgáltatások. A fiamat egyszer vissza kellett vinnem a fodrászhoz, mert úgy nézett ki az első vágás után, mint egy madárijesztő. Baloldalt kétszer olyan hosszú maradt a haja, mint a jobbon, és még azt sem értették, hogy mi a probléma, azt mondták, hogy észre se vették. Aztán 15 perc alatt tovább rontotta, a főnököt kellett hívnom, aki végül rendbe hozta. Olyan is volt, hogy csak három kereket cseréltek ki a szerelők az autómon, „mert a negyedikkel nem volt semmi gond”, a műszakin persze elmeszeltek két nappal később. Éttermekben a koszos tányér állandó kellék, a rezsiszámlákon volt, hogy más fogyasztását számlázták ki nekem, hét hónapig tartott, mire megkaptam a jó számlát, de a pénzt akkor sem fizették vissza. Szállítottak házhoz bútort hiányzó alkatrészekkel, hiába mondtam el pontosan, mi kell, a pótlás sokadik próbálkozásra jött össze.
• Oktatás. A fiam nem a legértelmesebb gyerek a világon, legalábbis nem volt az, mielőtt idejött. Osztályutolsóból itt évfolyamelső lett, mert a diákoknak itt nem kell semmit csinálniuk. 
• Önkiszolgáló kassza. Imádom, de miért csak én használom? Előfordul, hogy eladónak néznek.
• Tejföl. Meglepően ritka, írót pedig csak a lengyel boltban lehet kapni.
• Bojler. Minden otthon középpontja, a Facebookot elárasztják a bedöglött bojlerek. És a megjavítottak.

Pozitívumból végül nem sokra futotta a posztban:

• Alig vannak közúti rendőrök, szinte semmi traffipax, mégis szinte mindenki figyelmesen, nyugodtan és szabályosan vezet. Imádom. Lengyelországban épp az ellentéte, kamerák, rendőrök, traffipax, amerre a szem ellát, mégis mindenki úgy vezet, mint az őrült. Előzés kanyarban, záróvonalon át, háromsávos szlalom – nem is értem, hogy működik itt ilyen jól anélkül, hogy kikényszerítenék.

– írta michal77, újságíróknak nyilatkozva hozzátéve azt is, hogy

Szép ez az ország, a legtöbb ember kedves, udvarias és vidám, főleg a jellegzetes lengyel borúval összevetve. Nem tudom, honnan ered a különbség, talán öröklődő, vagy a kommunizmus hozadéka, de érezhetően más.