Index Vakbarát Hírportál

Ne fordítson hátat a tehénnek!

2014. szeptember 15., hétfő 00:17 | aznap frissítve

Magatartási kódexet készítettek a tehén-turista találkozásokhoz Ausztriában, miután újabb tragédia figyelmeztetett arra, hogy veszélyesek is tudnak lenni az alpesi legelők. A briteknél is rendszeresen előfordulnak tehéntámadások, a volt belügyminiszter is megjárta.

Az őstulok majdnem két méter magas volt, és híres az agresszivitásáról. Ma élő utódaikat, a legelésző teheneket elnézve az agresszivitás nem sok embernek jutna eszébe, pedig a féltonnás állatok Európában évente több halálesetet és  több száz sérüléssel végződő balesetet okoznak.

A legutóbbi tragédia Tirolban történt júliusban. Szó szerint agyontapostak egy 45 éves német nőt, aki a Stubai-völgyben túrázott a kutyájával, és keresztülvágott egy körülkerített havasi legelőn. Az ő halála volt az a pont, amikor Ausztriában belátták, hogy muszáj tenni valamit.

Az innsbrucki ügyészség eljárást indított ismeretlen tettes ellen gondatlanságból elkövetett emberölés gyanúja miatt, de akár vétett a legelő tulajdonosa, akár nem, az osztrákok arra jutottak, hogy az információhiányon mindenképp segíteni kellene.

A német asszony halála után a tiroli turisztikai igazgatóság és az agrárkamara nekiállt kidolgozni egy magatartási kódexet a túrázók számára. Mostanra el is készült a színes, rajzos brosúra, amiben tanácsokat osztanak, hogyan lehet elkerülni a bajt. A tippek nagyrészt megegyeznek azokkal, amiket a több mint százezer taggal bíró brit kirándulószövetség, a Ramblers szedett össze. A legfontosabbak:

A kutya sorsára hagyására vonatkozó tanács elsőre kegyetlennek tűnhet, de valójában így a gazda és a kutya is jobban jár. A tehenek nagyobb fenyegetésnek érzékelik a kutyákat, mint az embereket, és a póráz nélküli, szabadon engedett kutya elég gyors kell legyen ahhoz, hogy el tudjon menekülni.

Sose látott tehenet

Fogalmam sincs, mielőtt hozzánk került, a befogadott foxikeverék kiskutyánk látott-e tehenet,  de amikor tavaly nyáron a karintiai Alpokban kirándultunk, nem sok jelét adta az óvatosságnak. Persze mi voltunk a hülyék, hogy nem vettük pórázra, de épp elég messze elbóklászott, amikor a turistaút a tehenek közé ért. Mire odaértünk, Csini már lelkesen cikázott a tehenek között, csaholva kapdosott a lábuk felé, láthatóan örülve, hogy ilyen nagyszerű mókát sikerült kifundálni. Üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért, de már késő volt.

Öt-hat tehén  pont megelégelte a bokamagasságban csattogó állkapcsot,  és a maguk cammogós, de határozott módján utánaindultak. Csini vette az adást, és az ijesztő helyzetekre tartogatott szükségmegoldáshoz folyamodott: villámgyorsan beállt közém és a hatodik hónapban lévő feleségem közé, és onnan ugatta őket tovább.

A tehenek gyorsulva közeledtek, és bár a török Mehemed közismert esetén kívül addig még nem hallottam brutális tehéntámadásról, az életösztön azt súgta, hogy ne várjuk meg őket. Kiabáltam a kutyának hogy futás, ő azonnal elrohant, és mi is sietve oldalazni kezdtünk, srégen felfelé, abban bízva, hogy a teheneknek túl fáradságos lenne követni minket, és különben is nehéz a meredek hegyoldalban oldalazniuk.

A teheneknek azonban láthatóan nem okozott gondot az oldalazás: felgyorsítottak, egyre közeledtek, és maikor már csak öt méterre voltak, kezdett ijesztő lenni a helyzet. Ekkor már nagyon szedtük a lábunkat, de végül vagy azért, mert a kutya addigra eltűnt, vagy mert mégis kifáradtak hegynek felfelé, lelassítottak, megálltak, és aztán ott folytatták a kérődzést, ahol előttünk abbahagyták. (M. G.)

A brit alpinistaszövetség honlapjára májusban azután került ki egy figyelmeztetés, hogy az egyik tagjuk, Simon Coldrick csúnyán megsérült Sheffield peremén. Átvágott egy mezőn, amin nagyjából húsz tehén legelt. Megkergették, az egyik tehén feldobta a levegőbe, és megtaposták. Nyolc bordája eltört, fémmel kellett megerősíteni a bordakosarát. Coldrick azt mesélte: nem tudta eldönteni, kerülje ki a teheneket, vagy vágjon át közöttük. Kívül nem volt sok hely, és nem akart beszorulni a tehenek és a sziklafal közé, ezért továbbment a középen vezető ösvényen. Itt támadták meg.  Szerinte több tényező összejátszása miatt viselkedtek így a tehenek:

viharos idő volt, borjak voltak velük, és esteledett, ilyenkor a tehenek ingerlékenyebbek.

A figyelmeztetésben felemlegettek egy másik esetet is: egy héttel korábban meghalt egy 62 éves cornwalli férfi, miután a feleségével és két kutyájával tehenek útjába került Derbyshire-ban. A Derby Telegraph cikke szerint az elmúlt hat évben tizenkét ember halt meg az Egyesült Királyságban tehéntámadásban. Sok esetben derült ki, hogy a tehenek valószínűleg a borjaikat védték a kutyáktól.

Támad a szarvasmarha

Kutyával volt a tehéntámadások alighanem legismertebb áldozata, az egykori brit belügyminiszter, David Blunkett is. A vak politikust, akinek az esetéről 2009-ben a BBC is írt, épp a 62. születésnapján érte a baleset. Sadie nevű kutyájával sétált, amikor a tehén megrohanta. Elengedte a kutya pórázát, Sadie elfutott, és így sérülés nélkül megúszta. A politikusnak viszont három bordája is eltört.

Akad viszont példa nem tipikus tehéntámadásra is. A BBC 2009-ben, mikor három hónap leforgása alatt három embert öltek meg tehenek, arra kérte olvasóit, osszák meg saját történeteiket. Többen is arról írtak, hogy amikor őket támadták meg, nem volt velük kutya, vagy nem is voltak borjak a mezőn, néha egyik sem. A három hónapon át tartó tragikus széria egyik halálos áldozata egy 75 éves farmert volt. Harold Leenek hívták, Somersetben élt. Az őt megtámadó tehenek például egy tűzoltóautó szirénájától vadultak meg.

A BBC-nek egy farmer azt a trükköt írta, hogy a túrabot is jól jöhet: ha támadni készül a tehén, tárjuk szét a karunkat a bottal a kézben, mert a tehenek nem látnak jól, és így nagynak tűnünk a szemükben. Az új osztrák brosúra viszont külön pontban említi, hogy semmiképp se dobjuk meg bottal a tehenet.

A brit és az osztrák tanácsok között van egyébként némi ellentmondás is. A Ramblers figyelmeztetése szerint előfordulhat, hogy fiatal állatok kíváncsiságból közelítik meg az embert, tőlük nem kell annyira tartani, a lényeg, hogy az ember sétáljon tovább magabiztosan, miközben tartja a szemkontaktust. Az osztrák tanácsgyűjtemény szerint viszont nem szabad közvetlenül a tehenek szemébe nézni.

Az, hogy a brosúra kiadásán túl lesz-e még valamilyen lépés az ügyben Ausztriában, egyelőre nem egyértelmű. A tehéntámadások egyik magyar sérültje szerint mindenképp szükség lenne erre. A tiroli haláleset után kaptuk azt az olvasói levelet egy sokszoros borda- és lapockatöréssel végződő, májusi, stájerországi balesetről, amelynek az írója, a baleset elszenvedője nevetségesnek és szomorúnak tartja az osztrák reakciót a történtekre.

Kijelölt (és minden eszközzel hirdetett) turistaútvonaltól elvárható véleményem szerint, hogy különösebb állattartási ismeretek nélkül is biztonságos legyen akár falusi, akár városlakó turistáról legyen is szó

– írta olvasónk. Ő maga sem tett semmi provokálót azonkívül, hogy a borjak és a tehenek útjába vezette őket a kijelölt turista útvonal. Szerinte ezért például inkább lezárásban kellene gondolkodni. Abban az osztrák kórházban, amelynek az intenzív osztályára kerül a baleset után, úgy hallotta, hogy az utóbbi időben évi 6 -7 ilyen esetről hallanak. Az egyik orvos abban látta az okot, hogy a korábbi állat-tartási szokással szemben - amikor elválasztották a borjakat az anyaállatoktól -, most a gazdák együtt tartják őket.

A Tiroler Tageszeitung augusztus 12-i cikkében azt a kérdést feszegette, hogy csak véletlenről van szó, vagy van valami mélyebb oka is annak, hogy a tehenek mostanában mintha gyakrabban támadnának. Megszólaltatták az alpesi gazdálkodási egyesület vezetőjét, Josef Lanzingert, aki szerint két tényező is ebbe az irányba hat: egyre több a turista a legelőkön, és megváltozott az állatok viselkedése, mióta fejőgépeket használnak, az emberek és az állatok szinte megszűnt a kapcsolat. Lanzinger azt mondta: fel fogja hozni a témát a legközelebbi gazdatalálkozón ősszel.

Rovatok