Be szerette volna fejezni az életét egy 79 éves svájci nő, Alda Gross, amire az ottani törvények bizonyos körülmények között lehetőséget is biztosítanak. Neki azonban semmilyen súlyos betegsége nem volt, de a saját bevallása szerint, ahogy az idő múlt, egyre gyengébbé vált és nem szeretett volna tovább szenvedni a fizikai és mentális leépülése miatt. Svájcban nem engedélyezték számára az eutanáziát, ezért 2010-ben beperelte az államot a strasbourgi bíróság előtt.
A bíróság három évvel később úgy döntött, hogy a svájci törvények nem voltak elég egyértelműek, hogy milyen feltételek esetén lehet kérni az eutanáziát, ez pedig szenvedést okozott a nőnek, hiszen nem tudhatta egyértelműen, hogy jogosult, vagy sem arra, hogy befejezze az életét. A bíróság arról viszont nem döntött, hogy a nőnek lehetősége van-e az eutanáziára, csak a törvény hibája miatt marasztalta el Svájcot.
A nőnek viszont 2011 októberében jogszerűen sikerült szereznie 15 gramm pentobarbitál-nátrium egy orvos receptje alapján. Novemberben be is vette a halálos mérget és befejezte az életét egy eutanáziapárti szervezet, az EXIT segítségével. A rendőrség vizsgálata szerint a nő öngyilkosságot hajtott végre a szervezet asszisztálásával, ezért nem merült fel bűncselekmény gyanúja.
A strasbourgi bíróság tehát úgy hozott ítéletet, hogy a nő már rég halott volt.
De ez még nem minden: a nő szándékosan úgy rendezte el a dolgokat, hogy törvényt se sértsen, és a bíróság mégis a lehető legkésőbb, vagy lehetőleg sose értesüljön a haláláról. Az ügyvédjével nem közvetlenül, hanem egy lelkészen keresztül érintkezett. A lelkész az EXIT egyik segítője volt, lelki támaszt nyújtott az életüket befejezni szándékozó embereknek. A nő megkérte a lelkészt, hogy ne szóljon az ügyvédjének a haláláról, mert fontosnak tartotta, hogy a strasbourgi bíróság ítéletet hozzon az ügyében, így teremtve mások számára tisztább jogi helyzetet.
Az ügyvéd így nem értesült a nő haláláról, és a bíróságot sem tudta értesíteni, ezért az eljárás folyt tovább.
A svájci állam fellebbezett a döntés ellen, amit a strasbourgi bíróság Nagykamarája befogadott, ami nagyon-nagyon ritka és csak a legnagyobb jelentőségű, újszerű ügyekben kerül rá sor. Magyar ügy például még sosem került a Nagykamara elé a kormány kérésére.
2014 elején svájci állam, amikor a nagykamarai tárgyalásra készült, utána akart nézni, hogy milyen állapotban van jelenleg Gross. Ekkor keresték meg azt a tartományt, ahol Gross élt, és ekkor tudták meg, hogy a nő már több mint két éve halott és örökösöket sem hagyott maga után. Erről tájékoztatták a bíróságot.
A bíróság ezután úgy döntött, hogy a nő szándékosan visszaélt a perindítási jogával, amikor nem szólt az öngyilkosságáról a bíróságnak, ráadásul úgy rendezte a körülményeket, hogy lehetőleg ne is derüljön ki a halála. Ezért megszüntették az eljárást. Néhány bíró szerint ez rossz döntés volt: szerintük azért kellett volna megszüntetni az eljárást, mert a nőnek nem voltak örökösei, akik továbbvihették volna az ügyet, írja a strasbourgi bíróság sajtóközleménye.