Minden elnöki ciklus közepén félidős választásokat is tartanak az Egyesült Államokban, amin ezúttal könnyen kihúzhatják a talajt Barack Obama alól, aki így akár arra kényszerülhet, hogy béna kacsaként, egy republikánus kongresszussal szembenézve töltse ki az elnöki ciklusából hátralévő két évet. Hiába nem változik meg az elnök személye, a félidős választások nagy felfordulást is hozhatnak, és teljesen új irányt adhatnak az Egyesült Államok aktuális politikájának.
A 2006-os félidős választásokon a demokraták megszerezték a képviselőház és a szenátus irányítását is, 2008-ban pedig Obama megválasztásával párhuzamosan még erősödtek is mindkét házban. A republikánusok négy éve újra többségbe kerültek a képviselőházban, de a szenátust sikerült megtartaniuk a demokratáknak. Az elmúlt választásokhoz képest most sokkal nagyobb esély van rá, hogy a szenátus is a republikánusok kezébe kerüljön, de néhány állam szabályozása miatt az sem kizárt, hogy csak hónapok múlva dől el a legfontosabb kérdés.
A legfontosabb kérdés az lesz, hogy a képviselőház mellé meg tudják-e szerezni a republikánusok a szenátust is, ahol idáig még kitartott Obama elnöksége alatt a demokraták többsége. Most két velük szavazó független szenátorral együtt 55 szavazatuk van a demokratáknak, 45 a republikánusoknak.
a FiveThirtyEighten a statisztikai guru Nate Silver 76,2 százalékot adott arra, hogy a republikánusok megszerzik a szenátust.
A fontosabb felméréseket összesítő RealClearPolitics szerint 47 valószínű helyük van a republikánusoknak, 45 a demokratáknak. Csatatérnek számít viszont New Hampshire, Iowa, Colorado, Kansas, Georgia, Észak-Karolina, Louisiana és Alaszka is, lényegében ezekben az államokban fog eldőlni a szenátus sorsa. A demokraták még a nekik kedvező legjobb forgatókönyv szerint is gyengülni fognak, de ha minden a republikánusok kezére játszik, akkor akár 55 fős többségük is lehet.
Az elnöki ciklus felénél megrendezett szavazáson a teljes, 435 tagú képviselőházat újraválasztják, emellett a szenátorok harmadának és a kormányzók többségének is ilyenkor jár le a mandátuma, de az egyes államok helyi törvényhozásáról is szavaznak ilyenkor. A félidős választásokon az elnök pártja szinte mindig visszaesik a képviselőházban, és az esetek kétharmadában a szenátusban is, a második ciklus közepén pedig már különösen érzik a változás közeledtét a választók.
A képviselői helyek csökkenése mellett az elnöknek az is problémát jelenthet, hogy a kongresszusból ilyenkor kihullók rendszerint éppen a politikáját leginkább támogatók közül kerülnek ki, míg az egyes kérdésekben a másik párthoz húzók védik meg könnyeben helyüket.
Általában a látványos bukások elkerülése is kisebb csodának számít, olyan pedig mindössze kétszer fordult elő az elmúlt száz évben, hogy egy elnök pártja mindkét házban erősödni tudott. Franklin D. Roosevelt a New Deal bevezetésekor aratott totális győzelmet 1934-ben, míg a republikánusok George W. Bush alatt írtak történelmet 2002-ben.
Észak-Karolinára és New Hampshire-re különösen érdemes majd figyelni, ezekben minimális a demokrata jelölt előnye, ha valamelyiket elveszítik, akkor nagyon nehéz dolguk lehet. Miközben a republikánusok mindenképpen sokat nyerhetnek, Kansasben egy független jelölt szorongatja a republikánus szenátort is, pedig hetvenöt éve a kezükben voltak a székek az államban. Most a demokrata jelölt visszalépése után a demokraták felé hajló, de független Greg Orman egy százalékon belülre megközelítette a három ciklus óta megválasztott Pat Roberts szenátort.
Nem vagyok Barack Obama. Nem értek egyet vele
– hangzik el a republikánusok szenátusi frakcióvezetője, Mitch McConnell ellen Kentuckyban induló Alison Lundergan Grimes demokrata jelölt kampányfilmjében a fegyvertartásra és a környezetvédelemre utalva. Ugyanakkor egyik államban sem kapkodtak a hivatalban lévő elnök után, aki kampányolt ugyan egy kicsit, de elsősorban keleti parti pénzgyűjtő rendezvényeken segítette a két éve az elnökválasztáson még republikánus ellenfelére, Mitt Romney-ra szavazó államokban induló demokrata jelölteket.
A republikánusok egyik célja éppen az volt, hogy Obama elnökségéről szóló népszavazásként állítsák be a félidős választást, ugyanis az NBC/Marist hétvégi felmérése szerint az elnök népszerűségi mutatója rekordmélységbe, mindössze 35 százalékra esett vissza. Obama népszerűsége azonban a latinók, a nők és a fiatalok között is esett fontos államokban. Elsősorban az ő távolmaradásukkal lesz magyarázható, ha a demokraták elveszítik a szenátust.
A kampányban ezúttal kisebb szerep jutott Obama egészségügyi reformjának, az Obamacare-nek, viszont a gazdaság mellett a korábban az elnök erősségének számító külpolitikai fronton is lecsaptak a republikánusok. A Gallup felmérése szerint az Iszlám Állam fenyegetése miatt keményebb fellépést szorgalmaznának az amerikaiak, akik közül 55 százalék a republikánusokban látja a terrorizmus megelőzésének biztosítékát, és csak 32 százalék bízik a demokratákban.
Magyar idő szerint csak reggelre zárnak a szavazóhelyiségek egyáltalán Alaszkában, ahol hagyományosan egyébként is elhúzódik a szavazatok összesítése. Ha szorosan alakul, akkor lehet, hogy ez dönt majd, de még az sem kizárt, hogy hónapok múlva dől csak el, kié lesz a többség a szenátusban. A csataterek közül Louisianában és Georgiában is az a szabály ugyanis, hogy csak 50 százalék plusz egy szavazattal győzhet már most egy szenátorjelölt,
Ilyenkor a New York Times szerint sokkal kevesebben mennek el szavazni, mint a hagyományos választáson, de ha most ezek döntenek, akkor elképesztő új kampányhajrá kezdődhet, amiben csak úgy öntik a dollármilliókat a két államba.
Georgiában 48 százalékkal vezet a republikánus David Perdue, de demokrata ellenfelén kívül egy harmadik, libertariánus induló is beleszólhat abba, hogy eldől-e már most az állam szenátori helyének sorsa, vagy január 6-án – egyébként már az új kongresszus felállása után – újráznak. Louisianában a három ciklus óta hivatalban lévő Mary L. Landrieu demokrata szenátor küzd a szenátusi helyéért, a republikánus Bill Cassidy mellett a Tea Party saját jelöltje, a kampányfilmjében aligátorokkal is megbirkózó Rob Maness nyugalmazott ezredes is összeszedhet 15 százalékot. Itt december 6-án tartanák az újabb, már döntő kört.
Általában a hivatalban lévő képviselőket 90 százalékban újraválasztják, ez most sem lesz másként.
A felmérések szerint a képviselőházban a republikánusoknak most 233 helyük van, ehhez még 10-15-öt is szerezhetnek a félidős választásokon. A demokratáknak már az jó eredménynek számítana, ha meg tudnák védeni a mostani, 199 helyüket, de az sem kizárt, hogy 1949 óta nem látott mélységekbe esnek vissza – akkor 188 székük volt a Házban. A demokraták képviselőházi vesszőfutása négy éve kezdődött, amikor négy év többség után minden idők legnagyobb vereségét elszenvedve 257-ről mindössze 193 képviselőig estek vissza.
A félidős választásokon a legnagyobb figyelem a képviselőházi és a szenátusi szavazásokat kíséri, azonban ha pusztán pénzügyi szempontból nézzük, akkor a legdrágább küzdelmek a kormányzói posztokért folynak, és most a szokásosnál is több államban várható földindulás. Most 29 államban republikánus, 21-ben demokrata kormányzó van, és a most választó államok közül 14-ben is nagy csata várható, olyan pedig 1962-ben fordult elő utoljára, hogy 11 hivatalban lévő vezetőt is leváltsanak. Most akár erre is van esély.
Az egyik legkiélezettebb csata Floridában várható, ahol mindkét párt bedobta a nagyágyúkat is. Rick Scott kormányzó mellett maga Jeb Bush volt kormányzó, és lehetséges 2016-os elnökjelölt szállt be a kampányba, míg a demokrata Charlie Cristet Joe Biden alelnök segítette. Olyan republikánus stratéga is van ugyanakkor, aki a szakszervezeteknek nekimenő, és szintén egy jövőbeni elnökjelöltként emlegetett Scott Walker wisconsini kormányzó szereplésétől teszi függővé, mennyire zárnak sikeres estét a republikánusok.
A félidős választásokat azonban elsősorban a szenátus határozza majd meg. A sok szoros verseny miatt nem teljesen kizárt, hogy a demokraták valahogy megőrzik végül a többségüket – ha esetleg 50-50 fős patthelyzet alakulna ki, akkor Joe Biden alelnök billenti a demokraták felé a mérleg nyelvét –, azonban ehhez az kell, hogy a felmérésekben kicsivel nekik álló államokat mind hozzák, két-hármat pedig megfordítsanak.
A demokraták a szenátussal próbálták ellensúlyozni az elmúlt években a republikánus többségű képviselőházat, és Harry Reid szenátor vezetésével egyfajta ütközőzónaként is funkcionálhattak Obama mellett. Ha a szenátussal az egész kongresszus a republikánusoké lesz, akkor az elnök már csak vétóval dobhatja vissza a neki nem tetsző törvényeket, erre pedig könnyen rájátszhatnak a republikánusok. Erre utalt már John Boehner republikánus házelnök is, aki szerint Obamának választania kell majd néhány fontos kérdésben.
A republikánusoknak arra azonban nincs esélyük, hogy megszerezzék a 60 fős szupertöbbséget a 100 fős felsőházban, amivel el lehetne kerülni a demokraták esetleges obstrukcióját (vagyis a javaslatok újra és újratárgyalását). Enélkül leginkább a költségvetést érintő kérdésekben lesz igazán szabad kezük, a szenátusi vezetőjük, Mitch McConnell már utalt is arra, hogy ezekre akarnak koncentrálni. Az eredménytől függően egyes ügyekben demokraták szavazatát is megpróbálhatják megszerezni. A republikánus oldalról sokat támadott Obamacare-t például a kongresszusi többség birtokában sem tudnák visszavonni, de néhány kisebb változtatásra állítólag demokraták is kaphatóak volnának.
Egy ilyen helyzetben nagyobb tér nyílhatna a kétpárti döntéseknek is, amik hagyományosan a legtartósabbnak bizonyultak. A republikánusoknak is kulcsfontosságú, hogy vezetésükkel valamilyen eredményt tegyenek le az asztalra, de Obama elnöki öröksége is ettől a két évtől függhet, ezért sok szempontból mindenkinek érdeke lehet az együttműködés is.
A pesszimisták szerint azonban már a hamarosan újra előkerülő, adósságplafon megemeléséről szóló vita is bebizonyította egyszer, hogy a pártok túlságosan polarizáltak ahhoz, hogy a legfontosabb reformokban – adóügyekben, bevándorlás esetében – hatékonyan egyet értsenek, ráadásul még a republikánusokon belül is lehetnek meccsek a fősodor és a Tea Party irányzatot képviselő szenátorok között. Ha mindkét oldalon befeszülnek és tartani akarják az állásaikat, akkor Obama nagyobb hangsúlyt fektethet az elnöki rendeletekre az utolsó két évben, ez azonban azt is jelentené, hogy igazán fontos döntéseket nem tudnak hozni a 2016-os elnökválasztásig.
Márpedig a félidős választások végeztével innentől valahol minden a két év múlva következő elnökválasztásról szól majd az amerikai politikában. Ha a republikánusok megszerzik a teljes kongresszus irányítását, de nem tudnak eredményeket felmutatni, az az elnökválasztási évben visszaüthet rájuk, márpedig az igazi cél mégis a Fehér Ház visszaszerzése. Közben Obamának ugyan újraválasztás miatt már nem kell aggódnia, de a következő két éve mégis rányomhatja a bélyegét egy leendő demokrata elnökjelöltre is.
Akárhogyis lesz, a következő két év nagyon hamar versenyfutásba torkollik majd. Egy év múlva már lassan véglegesedik az elnökjelölt aspiránsok névsora,
már lassan a 2016. januári előválasztásokra fordul rá az amerikai politika, és megkezdődik az őrült kampány.