Újabb fordulóponthoz ért a keleti nyitás, kedden Orbán Viktor miniszterelnök stratégiai megállapodást és több egyezményt is aláír a Budapestre érkezett Ilham Aliyev azeri elnökkel. Az Orbán-kormány nagyon komolyan ráfeküdt az elmúlt években a közeledésre Azerbajdzsánhoz. Azonban hiába léptek előre számos területen a kapcsolatok – és közben romlott meg a viszony az örményekkel –, annak nem sok jele van, hogyan juthatna az ország esetleg földgázhoz is Azerbajdzsánból. A nemek közti egyenlőséget vizsgáló Global Gender Gap jelentésében éppen egymás mögött végző Magyarország és Azerbajdzsán közötti, alig néhány tízmillió eurós kereskedelem sem ugrott meg, igaz, az lényegében csak magyar exportból áll.
Update: az aláírások utáni sajtótájékoztatót itt olvashatja el.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter múlt héten népszerűsítette Azerbajdzsánban a Heydar Aliyev volt elnökről elnevezett alapítvány kiadásában megjelenő azeri-magyar szakácskönyvet, de emellett találkozott Bakuban az elnöki hatalmat egykori KGB-vezér édesapjától megöröklő Ilham Aliyevvel is. Akkor jelentették be azokat az egyezményeket, amiket kedden ír alá Aliyev Orbán Viktorral együtt fél tizenegykor a Parlamentben, mielőtt mindketten részt vesznek a Magyar-Azerbajdzsán Üzleti Fórumon:
Amúgy Ilyen stratégiai megállapodása van Azerbajdzsánnak az EU-s országok közül Franciaországgal és Olaszországgal is. Vilayat Guriyev, Azerbajdzsán budapesti nagykövete a Figyelőnek adott interjúban azt mondta, mostantól a két ország mindenben segíti egymást, egymás céljainak megvalósítását a nemzetközi színtéren, vitákban, szervezetekben.
Bár a kormány előszeretettel hangsúlyozta, hogy Baku jelentőségét ők fedezték fel, a kapcsolat alapjait sok szempontból még korábban rakták le: 2004-ben nyílt az azeri nagykövetség Budapesten, 2009-ben a magyar Bakuban. A kontinuitást korábban azeri diplomaták is hangsúlyozták, hozzátéve, hogy a kapcsolatok az elmúlt években még magasabb szintre kerültek.
Letartóztatott ellenzékiek, nagy erővel feloszlatott kis tüntetések, megzsarolt újságírók és adminisztrációs előírásokkal ellehetetlenített NGO-król számol be az Amnesty International 2013-at értékelő jelentése.
A hatóságok figyelemmel kísérik a sajtóban megjelent kormánykritikát is: vannak szerzők, akik ezek után kábítószer- vagy lőszerbirtoklás miatt kerültek rács mögé. Taleh Khasmamadov például azért kapott négy év börtönt 2012-ben, mert a hatóságok szerint rátámadt a rendőrökre a rendőrőrsön, ahová amiatt került, mert olyan korrupciós ügyekről írt cikksorozatot, amelyekben állítása szerint a helyi rendőrség is érintett. Igaz, a férfi, három másik aktivistával és újságíróval együtt elnöki kegyelmet kapva 2013 végén szabadlábra került.
Az olajmilliárdokból épülő 8,6 milliós ország fővárosában az új épületek felhúzásakor kevéssé számolnak a lerombolt házak lakóinak érdekeivel. A házrombolásokról beszámoló újságírók gyakran a rendőrök és az állami építőcégek alkalmazottainak támadásainak célpontjai. Zaur Gurbanli pedig azért kapott 15 nap elzárást, mert kifogásolta, hogy Ilham Aliyev elnök lányának egyik költeményét a kötelező iskolai program részévé tették.
Szigorodtak tavaly a büntetési tételek az engedély nélküli tüntetéseken való részvételért. A tiltakozókra akár 2,3 millió forintnak megfelelő összeges bírság mellett akár három év börtön is ki lehet szabni.
A rendőrség aktívan fellépett az ellenzéki mozgalmak ellen az Eurovíziós dalfesztivál bakui rendezvénye előtt, megakadályozandó az esetleges tüntetéseket. Ilyenre tavaly októberben is sor került: az állami korrupció ellen tüntető 200 résztvevőből százat vettek őrizetbe néhány napra. A 13 szervező is megúszta néhány napos elzárással.
Magyarország Azerbajdzsánt a kaukázusi térségben stratégiai partnernek tekinti
– mondta az MTI beszámolója szerint már Sólyom László köztársasági elnök, amikor Ilham Aliyev legutóbb, 2008. februárjában Budapesten járt, és az azeri elnök is osztotta ezt a véleményt. A kétoldalú kapcsolatokat később is jellemző gesztusként Sólyom akkor megköszönte, hogy Azerbajdzsán emlékművet állított a II. világháború után a kaukázusi országban meghalt magyar hadifoglyok emlékére. A látogatás legfontosabb célja azonban az volt, hogy a két kormány képviselői aláírták az ipari és energetikai, valamint a gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt is.
Néhány hónappal később Gyurcsány Ferenc is járt Bakuban, ahol a fejlődő kétoldalú kapcsolatokat hangsúlyozva a kapcsolatok erősítésének fontosságáról beszélt az élelmiszeriparban, a bankszektorban, az infrastrukturális fejlesztésekben és az energetikában is. Az azeri és magyar vállalatok együttműködésének bővítését is célnak nevezte.
Magyar szemmel ugyanakkor Azerbajdzsán jelentősége sokáig leginkább a Nabucco vezeték megvalósításában volt fontos. 2007-ben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium már delegációt küldött Azerbajdzsánba, hogy tájékozódjanak, milyen szerepet játszhat a Magyarországnál valamivel kisebb kaukázusi ország az Oroszországon kívüli gázforrások elérésére megálmodott Nabucco vezeték megvalósításában.
A második Orbán-kormány alatt aztán egyre több ponton pörögtek fel az azeri-magyar kapcsolatok, többen, több szinten, számos ügyben utaztak tárgyalni az olajban és földgázban gazdag országba.
Orbán Viktor már 2010. szeptemberében Bakuba utazott, ahol részt vett az azeri-grúz-román-magyar energiaügyi együttműködésről rendezett csúcstalálkozón. Az AGRI-projektről megállapodás született, ám egyelőre nem valószínű, hogy Azerbajdzsánból Grúzián át, majd cseppfolyósított formában a Fekete-tengeren keresztül Romániába, onnan ismét vezetéken keresztül Magyarországra földgáz érkezne.
2012 nyarán Orbán Viktor másodszor is Azerbajdzsánba érkezett, ahol találkozott a köztársasági elnökkel, a miniszterelnökkel és az állami olajipari vállalat (SOCAR) vezérigazgató-helyettesével is. A gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzéséről és a gázellátásról folytatott megbeszéléseket. Az egyoldalú orosz gázfüggés enyhítése a kormány egyik stratégiai célja volt, miközben Azerbajdzsánban sok olyan gázmezőt tártak fel, ahol még csak most vagy az elmúlt években kezdték meg a kitermelést.
Csakhogy egyelőre nem látszik, hogyan juthatna Magyarország azeri földgázhoz. A 2002 óta dédelgetett Nabucco terve tavaly végleg szertefoszlani látszott, miután Baku úgy döntött, hogy a Sah Deniz gázmező kitermelésének joga annak nem a Nabuccóban érdekelt konzorciumnak jut, hanem a Transzadriai Gázvezetéket (TAP) tervező Statoil, AXPO és E.On Ruhrgas kapja. Míg a Nabucco az orosz Déli Áramlat konkurense lett volna – a Gazprom projektjében egyébként részben állami olasz, francia, német vállalatok is érdekeltek –,
A TAP ugyanis Görögországba és Dél-Olaszországba juttatna Törökországon át azeri földgázt (oda a Transzanatóliai Gázvezetéken (TANAP) révén jutna Azerbajdzsánból). Tehát éppen abban az irányban akar fejleszteni, ahonnan viszont a Déli Áramlat – alacsony várható fogyasztásra hivatkozva – visszatáncolt. Baku különösen érdekelt Európa legdélibb részein: Olaszország Azerbajdzsán legnagyobb kereskedelmi partnere – tavaly 6 milliárd dollár feletti volt az áruforgalmuk –, Görögországban pedig az azeri állami SOCAR gáz- és olajipari vállalat megvette a DESFA gázkereskedő céget.
Az azeri-magyar kapcsolatok barátivá válásának legsarkalatosabb pontja az elmúlt években azonban a Ramil Safarov-ügy volt, amiben a magyar kormány tagadta, hogy bármilyen titkos megállapodás állt volna a baltás gyilkos Azerbajdzsánba engedésében. Safarov 2004-ben mészárolta le egy örmény diáktársát, miközben mindketten ösztöndíjjal tanultak Budapesten. Az azeri katonatisztet a magyar bíróság életfogytiglanra ítélte 2007-ben, de a kormány 2012 nyarán hazaengedte, feltéve, hogy az ítéletet Baku elismeri.
Az azeri vezetés ennek formálisan eleget is tett: jogilag nem vonta kétségbe a büntetést, ám Safarov azonnal elnöki kegyelmet és ajándék lakást is kapott. Az őrnagyot hősként fogadták hazájában. A magyar kormány ugyan tiltakozó jegyzéket adott át, de nem érhette meglepetésként, hogy Safarov mégsem kerül hazájában börtönbe. (Az azeri nagykövet akkoriban úgy nyilatkozott, hogy a tiltakozó jegyzék nyilván csak formaság volt, az örmény lobbi nyomására.) Legfeljebb arra számíthattak Budapesten, hogy Baku nem ilyen látványos ünnepléssel fogadja a gyilkost, hanem néhány hónap őrizet után engedi csak szabadon, csendben megadott elnöki kegyelemmel. Safarov hazaengedése miatt Örményország felfüggesztette a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal.
A Safarov-ügy után nem valósult meg a nemzetközi sajtóban több helyen feltételezett ellentételezés: Baku nem vásárolt magyar államkötvényeket (ezt azért is feltételezhették, mert Szijjártó tárgyalt az azeri állami értékpapír-felügyelet igazgatójával is abban az évben). Bár kötvényvásárlás nem következett be és egyelőre az Oroszországot elkerülő alternatív földgázforrást előrevetítő AGRI-terv sem valósult meg – a tervről Orbán Viktor 2010-ben Bakuban írt alá megállapodást Azerbajdzsán, Grúzia és Románia vezetőivel –, Budapest töretlenül udvarolt tovább.
Az olyan gesztusokon túl, mint például a Parlament épületében megnyitott, külföldön tanuló azerbajdzsáni fiatalok fóruma, a kereskedelmi egyeztetéseknek is fontos szerep jutott már a Safarov elengedését megelőző években is. 2011. februárjában Németh Zsolt külügyi államtitkár járt Bakuban, és azt ígérte, hogy Magyarország híd lesz az EU felé. A vele érkező komoly delegációban 17 magyar cég képviselői is piacot kerestek, a találkozókat pedig összekötötték a bakui magyar követség új épületének felavatásával.
Az egy évvel később átadott bakui magyar kereskedőház tervét pedig még Schmitt Pál jelentette be köztársasági elnökként 2011. novemberi azerbajdzsáni látogatásakor.
Magyarország 2011-ben egyébként 75 millió dolláros áruforgalmat bonyolított le Azerbajdzsánnal, ami alig 0,3 százaléka volt Magyarország teljes külkereskedelmének, ráadásul 10 millió euróval kevesebb is, mint 2010-ben. Szijjártó Péter a stratégiai megállapodás várható aláírásának múlt heti bejelentésekor kiemelte, hogy az azeri gazdaság az elmúlt tíz évben megnyolcszorozta teljesítményét, és az országba irányuló magyar export tavaly 38, az idei év első nyolc hónapjában pedig 18 százalékkal nőtt. Igaz alacsony bázisról, ráadásul a 2010-es 85 millió dolláros forgalom a következő két évben csökkent is.
Nem véletlen, hogy a százalékosan nagy növekedésről szóló beszámolók gyakran nélkülözik a konkrét számokat. Van olyan beszámoló, amely szerint tavaly összesen 33 millió, az idei év első hat hónapjában 13,5 millió dollár volt a két ország forgalma, az viszont páratlan magyar többlettel: Magyarország csupán 354 ezer dollár árut – kerozint és jódot – importált.
2011-ben igazságügyi területen is komoly tárgyalások folytak a két ország között, a magyar katonai főügyész a korrupcióellenes küzdelem fontosságáról tárgyalt kollégájával. Tavaly viszont a szervezett bűnözés és korrupció felderítésével foglalkozó OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project) Aliyevet választotta meg náluk az év emberének, mivel 2012-ben különösen sokat szerepelt a korrupcióról és a szervezett bűnözésről szóló cikkekben, írta az Átlátszó.
Az azeri nyitásban fontos szerep jutott Szijjártó Péter mostani külgazdasági és külügyminiszternek, aki a Miniszterelnökség külügyi államtitkáraként a legtöbbet nyilatkozott a kapcsolatok építése közben. Építőipari és vasútfejlesztési munkák, vetőmag és csatornázás felajánlása mellett Szijjártó 2012-ben azt mondta, hogy Magyarország stratégiai céljainak eléréséhez fontos az Azerbajdzsánnal való gazdasági együttműködés: ez hozzájárul az energiaellátás-biztonság növeléséhez, az ellátás diverzifikálásához. A kormány abban érdekelt, hogy a Nabucco West minél versenyképesebb projekt legyen, mondta – igaz, ennek az esélye egyre kisebb.
Szijjártó már két éve is azt mondta, stratégiai partnernek tekintik a kaukázusi országot,
Megállapodtak a magyar gyógyturizmus azerbajdzsáni népszerűsítésében, és már akkor aláírtak oktatási együttműködésről megállapodást, ami alapján 200-200 diák tanulhat ösztöndíjjal a másik országban. Szintén együttműködési megállapodást írt alá a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége és az Azerbajdzsáni Vállalkozók Szövetsége, valamint a Fiatal Magyar Vállalkozók Országos Szövetsége és az Azerbajdzsáni Fiatal Vállalkozók Hálózata. Hónapokig tartó egyeztetések után 2012. decemberében pedig magyar marhák érkeztek Azerbajdzsánba.
Habár azeri park helyett végül kazah park lett a városligetben – tavaly nyáron felmerült, hogy itt azeri kulturális központ is alakulna –, de közös emlékbélyeget adott ki június 15-én Magyarország és a baráti Azerbajdzsán, ezen azeri és magyar népi motívumokból formált pávák voltak. Először még arról szóltak a hírek, hogy a Magyar Posta Azerbajdzsán követségével közösen emlékbélyeget ad ki Heydar Aliyev születésének 90. évfordulójára, de az Aliyev-emlékívet Azerbajdzsán budapesti nagykövetsége saját költségére, a Magyar Posta közreműködése nélkül adta ki.
De az is a magas hőfokon égő szívélyes, azeri-magyar viszony újabb állomása volt, hogy a jobbikos vezetés mellett Gyöngyös városa testvérvárosi szándéknyilatkozatot írt alá a Hegyi Karabahban lévő Susa város Baku által legitimnek tekintett képviselőivel, amivel azonban behozta a városba az örmény-azeri viszálykodást. A gyöngyösi önkormányzat tagjai a kapcsolat ellenére a jövőben sem mehetnek testvérvárosukba, hiszen az jelenleg az örmény hadsereg ellenőrzése alatt tartott területen van, ahonnan az azeriek húsz éve elmenekültek a két ország közötti háborúban.
Idén így folytatódtak még a gesztusok, és a közeledés:
Azerbajdzsán a három dél-kaukázusi ország leggyorsabban gazdagodó országa, szénhidrogén-tartalékainak köszönhetően. Az ország bruttó hazai termelése (GDP) tíz év alatt megháromszorozódott. (Ebben azonban a így is csak azt jelentette, hogy a 90-es évek mélyrepülése után 2006-ban sikerült meghaladni az 1990-ben, még szovjet tagköztársaságként elért szintet.) Az egy főre eső GDP vásárlóerő-paritáson számolva elérte a tízezer dollárt – Magyarországon 19 ezer dollár –, míg Grúziában és Örményországban 6 ezer dollár körül áll.
A költségvetés azonban így is jelentős deficittel tervez: a bevételi oldalt 10 százalékkal haladja meg a kiadási. A költségvetést persze mindössze két ellenszavazattal tavaly is jóváhagyta a 125 fős parlament, amelyben az elnök mögött álló Új Azerbajdzsánnak elvileg nincs is kétharmada: csupán 73 képviselője van. Ám a további 9 párt összesen 12 képviselője és a 42 független honatya nem állít gátat az elnök elé.
A bizonyított készletek 2500 milliárd köbmétert is elérik, az ország tízmilliárd köbméteres fogyasztása és jelenleg évi 20 milliárdos exportja mellett. A tervek szerint az export 30 milliárdra menne fel, a belső fogyasztás a 30 százalékos veszteséggel operáló gázvezetékek modernizálásával 10 milliárdon maradna, így a készletek 60 évig elegendőnek látszanak. A becsült készletek viszont az azeri állami kitermelők szerint a 6000 milliárd köbmétert is elérik.
A legértékesebb gázmező a Baku partjaitól 70 kilométerre a Kaszpi-tengerben fekvő Sah Deniz, amelynek készlete önmagában eléri az 1200 milliárd köbmétert. (A SOCAR részesedése csak 10 százalék, a BP és a Statoil egyenként 25,5 százalékot birtokol, a többin négy cég osztozik.) A kitermelés itt 2005-ben indult meg, az újabb fázis 2015-re várható, amibe azonban nem a Nabuccóhoz, hanem a TAP-hoz köthető konzorcium kapcsolódhat be.
A földgázban gazdag Kaszpi-tenger státuszának rendezése újabb gázlelőhelyeket jelenthet a jövőben. Egyelőre azonban a beltengeren átívelő gázvezeték lefektetése is jogi akadályokba ütközik, ami a keleti parton fekvő Türkmenisztán gazdag gázmezőit teszi közvetlenül elérhetetlenné Európa számára.