Ezekből az izgatlams sztorikból az első kettő igaz. Hogy a harmadik az-e, ki tudja? Mind észak-koreai emberektől származik, és mind olyan disszidensek hálózatán keresztül szivárgott ki, akik elhatározták, hogy minden információt kihoznak a tekintélyelvű, erősen elszigetelt országból, melyet hátrahagytak, írja a Huffington Post.
A lap izgalmas cikket közölt arról, hogyan szivárogtatnak ki belső információkat a világ elől elzárt, agyoncenzúrázott Észak-Koreából.
A szivárogtatók szavait és képeit nagy lelkesedéssel és gyakran elég hiszékenyen kapkodják mind a dél-koreai, mind a nemzetközi, a meg nem értett országról szóló hírekre éhes médiában. Pedig a valóságban a források nem lehetnek különösebben tájékozottak: leginkább kormánypárti hivatalnokok, gyármunkások, vagy csempészek, professzorok, katonák szivárogtatnak.
A disszidensek szerint − akik a forrásokkal kommunikálnak − legtöbbjük természetesen a pénzért csinálja, sokkal inkább, mint azért, hogy valami változást érjen el szülőföldjén. De bármi is legyen az indíték, a kockázat, amivel szembenéznek, ugyanaz. A disszidensek szerint a nyilvános kivégzések és a devizatörténetek kiszivárogtatói mára halottak amiatt, amit tettek.
A lap idéz a Kim Seong-Minnel, az egyik ismert disszidenssel készült legutóbbi interjúból egy részt, ahol azt mondja: „nagyon sok történet van Észak-Koreáról, és azt gondolom, mindegyikük jó, amíg nem dicséri az országot...ezek a történetek segítenek megértetni az emberekkel az észak-koreai diktatúrát."