Szerencsére csak gipszszobrokat döntögettek nagy hévvel az Iszlám Állam fanatikusai, abban a hiszemben, hogy több ezer éves, az iszlámmal ellentétesnek tartott bálványokat semmisítenek meg. Brit szakemberek szerint azonban a műalkotások legtöbbje nem eredeti volt, csupán másolat.
A Kr. e. 2500 és Kr. e. 605 között létezett Asszír Birodalom kincseinek java azonban Bagdadban vagy a világ más pontjain van, nem pedig az Iszlám Állam szalafita híveinek ellenőrzése alatt álló Moszulban.
„Több ledöntött szoborban vasrúd látható. Az eredetiekben ilyen nincs” – idézte a Channel4 Mark Altaweel régészt. A londoni University College Archeológiai Intézetének munkatársa szerint ilyen merevítők csak a gipszből és homokkőből készített másolatokban vannak.
Ennek ellenére voltak eredeti darabok is a megsemmisített értékek között. Például az a szárnyas bika, amelyik valószínűleg Ninive kapuját díszítette. Az Asszír Birodalom egykori központja a mai Moszul közelében feküdt.
Az iszlám előtti múlt kincseinek rombolását a tálibok űzték a leglátványosabban, amikor robbantásokkal megsemmisítették az afganisztáni sziklákba vált óriási Budha-szobrokat. A Bamiján-völgy 6. századi szobrainak újjáépítését az UNESCO végzi.
Persze, az iszlám radikálisok nem állnak egyedül a történelemben vandalizmusukkal. Az ideológiai színezetű – politikai okokból megvalósított – értékrombolás Európától sem idegen.
A bálványimádás tilalmára hivatkozva Bizáncban is látványos szentképrombolás folyt a 8. században. A Krisztus-képmásokat sem kímélő mozgalom véres összetűzésekhez vezetett. Csak száz évvel később sikerült visszaállítani a képek tiszteletét.
De ugyanígy számos szentkép esett áldozatul a reformációnak is, amely tagadta a szentek tiszteletét, így elutasította ábrázolásukat is.
De interkulturális közreműködéssel semmisült meg az alexandriai könyvtár is. A Kr. e. 3 . században létrehozott, főként görög nyelvű, fénykora idején 400 ezer tekercset őrző könyvtár a Római Birodalom támadásainak esett áldozatul az 1–3. században. Végső pusztulását az iszlám hódítás idején keletkezett tűz hozta el a 7. században. A hagyomány szerint nem véletlen tűzről volt szó, hanem szándékos pusztításról, arra hivatkozva, hogy a Koránon kívül más irományra semmi szükség nincsen.