A japán Nagoróban 35-en laknak, mégsem tűnik elhagyatottnak a falu: kevés emberrel, de rengeteg életnagyságú madárijesztővel fog találkozni, aki odalátogat.

A bábuk a mezőkön dolgoznak, megtöltik az elhagyatott iskolát és a buszmegállót. A 65 éves Cukimi Ajanó az elmúlt jó tíz évben 350 madárihesztőt készített, írja a Washington Post.

Pontosabban 13 éve vágott bele, az első még tényleg a madarak távoltartására készült. Apja után mintázta.

Azóta sem állt le: mindegyik bábu egy még élő vagy már halott nagoróinak állít emléket. Sok helybeli vándorolt el a nagyvárosokba vagy más vidékre, csak nyugdíjasok maradtak a faluban. A 35 lakosra 150 madárijesztő jut.

Fritz Schumann The Valley of the Dolls (Babák völgye) címmel forgatott dokumentumfilmet Nagoróról, melyben Ajanó elmesélte gyerekkorát: akkoriban még népes település volt. Amikor Oszakából visszaköltözött több mint tíz éve, a legtöbb ismerősnek hűlt helyét találta.

„Amikor egy halott emberről mintázok meg egy bábut, arra gondolok, milyenek voltak erejük teljében. A bábuk olyanok, mintha a gyermekeim lennének” – mondja a filmben.

Bármilyen időtlennek tűnnek a madárijesztők, nagyjából három évet bír ki egy-egy darab. Ajanó megpróbálja pótolni a tönkre ment darabokat.

Lehet, hogy eljön az idő, amikor túlélem az összes helyi lakost. Nem tartom félelmetes dolognak a halált.

– mondta.