Az utolsó napokban interjút interjúra halmozó, a palesztin kérdést is központi témává előhúzó Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök pártja a felmérésekhez képest mindent megfordítva jókora előnnyel megnyerte az előrehozott parlamenti választásokat, és így jó esélye a kormányalakításra. Most megvan az eredmény, de kezdődik az izraeli választásoknál már megszokott, napokig, de akár hetekig tartó egyezkedés a kormánykoalícióról.
A Benjámin Netanjahu miniszterelnök vezette jobbközép Likud jelentősen, öt mandátummal legyőzte a balközép Cionista Tábort a keddi izraeli parlamenti választáson a szavazatok 99 százalékos feldolgozottsága alapján, írja az MTI. Netajahu nemcsak feljött a hajrában, hanem a felmérésekhez képest teljesen fordítani is tudott a választáson a baloldallal szemben.
A szerda reggel ismertetett eredmények szerint a Likud 29, a Cionista Tábor 24 mandátumot szerzett a 120 fős törvényhozásban, a kneszetben. Nemcsak a Likud győzte le az őt kihívó ellenzéki baloldali tömörülést, hanem a jobboldali pártok tömbje is meghatározó erőfölénybe került a kneszetben, bár a megszerzett 57 mandátummal abszolút többségre nem tett szert.
Netanjahu reggel bejelentette, hogy a lehető leghamarabb megpróbálja felállítani negyedik, jobboldali pártokból álló kormányát, ami centrista pártot is bevonhat, és ezen a téren is sokkal nagyobb mozgástere lesz, mint korábban.
Kedd este az exit pollok még szoros eredményt ígértek. Mindkét pártot 27-27 képviselői helyre jósolta a 10-es és az 1-es csatorna exit pollja, míg a 2-es csatorna felmérése szerint a Likud eggyel több, 28 helyet szerezhet a 120 fős törvényhozásban.
„Minden nehézség ellenére nagy győzelem a Likudnak" – írta Twitterére Netanjahu este. A Likudnál sok támogató ünnepelt az exit pollok láttán, mivel a párt a néhány napja jósoltnál jobb eredményt érhet el, pedig akkor még nem lehetett tudni, maradhat-e negyedik ciklusára is miniszterelnök Netanjahu, aki az elmúlt hat évben vezette Izraelt, és csak Dávid Ben-Gúrión, az izraeli állam alapítója volt nála tovább miniszterelnök.
A Cionista Tábortól azt reagálták Netanjahura, hogy a Likud félrevezető nyilatkozatokat tesz, mert még minden nyitott, amíg be nem érkeznek a végeredmények. Azt is hozzátették, hogy felállítottak egy tárgyalódelegációt, ami a lehetséges kormánykoalícióról egyeztet majd a többi párttal.
„Ha felállítok egy kormányt, akkor az nacionalistákból fog állni" – mondta kedden a szavazata leadása után Netanjahu, aki a Háárec szerint korábbi ígéretének megfelelően először a telepeseket képviselő, jobboldali Bájt Hajehudi párt vezetőjével, Naftali Bennettel egyeztetett este telefonon, hogy tárgyaljanak egy új kormánykoalícióról. A nacionalista párt az exit pollok szerint 8 képviselői helyre számíthat. Korábbi nyilatkozata szerint a második telefonhívás egyébként Barack Obama amerikai elnöknek jutna, akivel egyébként nem volt túl felhőtlen Netanjahu viszonya az elmúlt években.
A Cionista Tábort vezető Jichák Hercog már az exit pollok alapján is nehezebb helyzetben lett volna, mivel kevesebb potenciális szövetségessel számolhatott. Esti beszédében azt mondta, beszélt már a fontos pártok vezetőivel, és mindent megtesz majd a kormányalakításért. A Merec baloldali párt (5 képviselő) azzal hívta fel Hercogot, hogy ne kössön egységkormányt Netanjahuval. Hercog ugyanis Netanjahuval ellentétben nem zárta ki a nagykoalíciót az elmúlt hetekben. Azonban ha a Likuddal nem állnak össze, akkor például előfordulhatna, hogy a kormánytöbbséghez Hercognak valahogy össze kellene házasítania egy koalíción belülre a szélsőbaloldalt a nacionalistákkal, vagy éppen egy ultraortodox vallási pártot egy szekuláris, centrista mozgalommal.
A választási részvétel 71,8 százalékos volt, ami 4 százalékkal magasabb a 2013-asnál. 2001 óta nagyjából 65 százalék körül alakul a részvételi arány, 2013-ban 68 százalék ment el szavazni. A magas részvételi arány hagyományosan a baloldalnak kedvezett. 1992-ben és 1999-ben is a baloldal tudott nyerni, az egyik esetben 77, a másikban 78 százalékos részvétel mellett.
A kneszet 120 képviselői helyéért összesen 26 párt szállt versenybe, azonban a 2 százalékosról 3,25 százalékosra emelt bejutási küszöb mellett nagyjából 10-nek volt reális esélye a bejutásra. Az alacsony küszöb miatt Izrael állam 1948-as megalapítása óta még soha nem fordult elő, hogy egyetlen pártnak meglegyen az abszolút többséghez szükséges 61 képviselője, mindig koalíciós kényszer volt.
A következő napokban és hetekben következő nagy alkudozásban és tárgyalások mellett kulcsfontosságú szerep jut majd Reuven Rivlin elnöknek, hogy kit ítél meg kormányalakításra leginkább alkalmasnak. Az államfő az este 10 órás urnazárás után újból jelezte, hogy egy egységkormányt tartana a legjobb megoldásnak, és felajánlotta, hogy közvetít Netanjahu és Hercog között, amennyiben szükséges.
A kampányban elég messze került egymástól a két oldal, és az is volt mindenki célja, hogy még nagyobb kontrasztot teremtve mozgósítsa a saját híveit, de a Telegraph szerint még Netanjahu nyilatkozatai ellenére sem lehet teljesen kizárni egy nagykoalíciót. Az exit pollok nyilvánosságra hozása után erre utalt a Likud egyik tisztviselője is a Háárecnek. Ebben a felállásban az sem lett volna meglepő, ha a miniszterelnöki tisztség a ciklus alatt fele-fele részben oszlana meg Hercog és Netanjahu között. 1984-ben Simon Peresz, a Munkapárt akkori vezetője rotálta így a kormányfői tisztséget Jichák Samírral, a Likud akkori vezetőjével egy egységkormányban. A lap szerint ezt a változatot támogatná leginkább az Egyesült Államok és az európai vezetők többsége is egy színtiszta jobboldali koalícióval szemben.
A Likudból kivált Móse Kahlon új centrista Kulanu pártja és a szintén centrista Jes Atíd is a magas árak csökkentését, a középosztály, illetve a leszakadók szociális helyzetének javítását ígérte a kampányban, amivel sikerült is megszólítaniuk a választókat. 12 és 10 képviselő helyükkel belőlük lehetnek most a királycsinálók. Egyelőre Kahlon Netanjahunak és Hercognak is azt üzente, várják meg előbb a végeredményt, mielőtt tárgyalna velük.
A Ciszjordániában és a Gázai övezetben, a megszállt területeken élők nem szavazhatnak az izraeli parlamenti választásokon, de az izraeli állampolgár arabok igen. A megemelt bejutási küszöb is közrejátszott abban, hogy most először egységbe próbálták kovácsolni ezt a 15 százaléknyi szavazói réteget, a kisebb arab pártok összefogásával létrejött Közös Listát az exit pollok 13 képviselőre jósolják.
Már jelezték, hogy nem vállalnának kormányzati pozíciót, de támogatnának egy Cionista Tábor vezetésével felálló kormányt, és meg akarják akadályozni Netanjahu újabb ciklusát. Netanjahu kedden napközben azzal riogatott, hogy amerikai pénzből pörgetik fel az izraeli arabok szavazási kedvét, és a baloldal buszokkal szállítja az arabokat szavazni. A Likud egy parlamenti képviselője ugyanakkor utána azzal próbálta enyhíteni az amerikai rosszallást is kiváltó megjegyzést, hogy üdvözölte a sok arab szavazatot.
A két éven belül már a második előrehozott választást azután kellett kiírni, hogy a jobbközép kormánykoalíció december végén felbomlott, Netanjahu Cipi Livni igazságügyi minisztert (aki egyébként Hercog mellett a Cionista Tábor másik vezetője lett), és Jaír Lapid pénzügyminisztert is kitette a kabinetből. A kifejezetten hosszú, három hónapig tartó kampányban elsősorban a társadalmi és a gazdasági kérdésekre koncentráltak, de az utolsó napon Netanjahu azzal próbált még szavazókat szerezni, hogy megígérte, ha ő marad a kormányfő, nem lesz önálló államuk a palesztinoknak.
Hivatalosan pénteken lehetett utoljára nyilvánosságra hozni felméréseket, ezek alapján a Cionista Tábor még négy-öt képviselői hellyel vezetett a Likud előtt, de a kormányfői posztot sokkal inkább Netanjahunak, semmint Hercognak adták volna a választók. A 10-es csatorna azonban már hétfőn este azt jelezte, hogy az utolsó napok mozgósításaival szorosabb lett az állás a keddi szavazás előtt.
A palesztin államiság elismerését célzó tárgyalásokat vezető Saeb Erekat az exit pollok után azt mondta az AFP-nek, hogy világosan látszik, Netanjahu alakíthat majd kormányt, ezért a hágai Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordulnak, és minden diplomáciai lépést megpróbálnak felgyorsítani az ügyükben.
A Gázai övezetet uraló Hamász azzal reagált a választásra, hogy nem tesznek különbséget az izraeli pártok között, mivel szerintük mind megtagadják jogaikat, és újabb agressziót terveznek ellenük.
Több elemző szerint a mostani kampányban csapódtak le a 2011-es nyári szociális tüntetések követelései. Sok izraeli szemében a napi megélhetési költségek most sokkal fontosabb és aktuálisabb problémát jelentettek, mint például a palesztin kérdés, ezért a három hónapig tartó kampány elsősorban eköré épült.
A Telegraph-nak nyilatkozó Mitchell Barak politikai elemző azt mondta, hogy Netanjahu még soha nem folytatott olyan rossz kampányt, mint most, többen is bírálták, amiért nem akart nyilvános vitába bocsátkozni és a szlogeneket is túl gyakran változtatta a Likud. Netanjahu az egyik kampányvideójában egy bébiszitterre váró párnál tűnt fel, és saját becenevére utalva (Bibi), azt mondja, hogy ő a „Bibi-szitter", aki majd kezébe veszi Izrael jövőjét.
Netanjahu a kampányban nagyjából egy apokaliptikus rémálomként írta le azt a lehetőséget, hogy a baloldal is kormányra kerülhet. A kampányhajrában aztán előhúzta a palesztin kérdést, és kijelentette, hogy ma bárki, aki egy palesztin államot akar létrehozni és izraeli telepeket megszüntetni, az teret ad a radikális iszlamistáknak Izrael ellen. Azzal érvelt, hogy bármilyen, Izrael szomszédságában létrejövő államot iszlamisták kerítenének hatalmukba, aztán rakétákkal támadnák az izraelieket.
Hercog ezzel szemben jelezte, hogy újraélesztené a békefolyamatot, javítana az Egyesült Államokkal megromlott kapcsolatokon, és csökkentené a szakadékot a gazdagok és a szegények között. Ellenezte a Likud gazdaságpolitikáját, és azzal vádolta a kormányt, hogy döntései miatt romlott az életszínvonal. „Ez egy referendum sok olyan kérdésről, amik az izraeli közvéleményt mozgatják. Egy referendum arról, hogy tovább folytassuk-e Netanjahuval, vagy változást szeretnénk, amit én képviselek" – mondta.