Cáfolta a szingapúri miniszterelnökségi hivatal, hogy tüdőgyulladásban meghalt volna Lee Kuan Yew, Szingapúr alapító atyja. A halálhírről korábban a  CNN számolt be Twitteren, szingapúri kormányzati szájtokra hivatkozva. A hivatal szerint azonban a halálhír csak egy hamisított honlapon jelent meg. A 91 éves politikus haláláról a kínai CCTV is beszámolt, de később jelezte, hogy az információ téves lehet.

A politikus februárban került kórházba, később mesterséges lélegeztetésre kapcsolták. A múlt hónapban is keringtek hírek a haláláról.

Az egykori kormányfő 31 éven át vezette a kikötője révén a világ élvonalába emelkedett egykori gyarmatot. Ő vezényelte le a városállam Malajziától való elszakadását is 1965-ben. Ekkor már hat éve állt Szingapúr élén.

Szingapúrt nem csak három évtizedig vezette, de befolyásos maradt visszavonulása után is: 1990-ben pártjából, a Népi Akciópártból (PAP) követte őt Goh Chok Tong, akitől 2004-ben az országalapító fia vette át a kormányfői posztot.

A budapest területének alig mésfélszeresét kitevő, 5,5 millió lakosú Szingapúr gazdaságilag rendikvüli sikertörténete a kis tigrisekben amúgy is bővelkedő térségnek. 1965-ben alig 500 dollár volt az egy főre eső GDP, ami 2015-re több mint 78 ezer dollárra – a magyarországi 19 ezer dolláros teljesítmény csaknem négyszeresére – nőtt.

A kezdetektől a PAP vezetése alatt álló ország politika berendezkedését azonban sok kritika érte. A Riporterek Határok Nélkül szervezete szerint az ország sajtószabadságának szintje csupán egy fokozattal jobb Szaúd-Arábia, Szomália és Kína mutatójánál.

Az Amnesty International azt emeli ki, hogy lakossághoz mérten itt a legmagasabb a végrehajtott halálos ítéletek aránya is. Kifogások érik a külföldi munkaerő foglalkoztatásának feltételeinek és jogaik védelmének szintjét, valamint a melegek üldözésének gyakorlatát.

A nemzetbiztonsági előírások páratlan lehetőséget adnak a titkosszolgálatoknak állampolgáraik ellenőrzésére is. Igaz, a lakosság többsége támogatja a politikai jogok viszonylagos korlátozásáért cserébe anyagi jólétet biztosító illiberális demokráciát.