Lehet, hogy Lubitz depressziós volt, ám a szakemberek szerint ez önmagában nem magyarázat végzetes tettére. „Távolról lehetetlen megmondani, de ehhez itt komoly személyiségzavarnak kellett lennie, vagy akár droghasználatnak” – vélte Faludi Viktória. A pszichológus terapeuta szerint a sajtóban megjelent „ámokfutás” és „kiterjesztett öngyilkosság” sem lehet pontos jellemzése Lubitz cselekedetének.
Az előbbinek kell, hogy legyen előtörténete – gyilkossági kísérlet vagy akár csak állatok szadista boncolása, de ilyenekről egyelőre nem tudni – utóbbi pedig olyan bűncselekmény, ahol az öngyilkos saját halála előtt úgy gyilkol meg másokat – általa személyesen ismert személyeket –, hogy azt gondolja, ezzel az áldozatoknak valójában jót tesz. Ez sem az iskolai mészárlásoknál, sem Lubitz esetében nem állt fenn.
A depresszió mellett súlyos személyiségzavarnak kell jelen lennie, ami viszont – ellentétben a depresszióval, aminek tünetmentes időszakai is lehetnek – állandóan jelen van a betegben.
Faludi szerint Lubitz tette inkább pszichopata vagy még inkább szociopata személyiségre utal. „Emögött valami végtelen düh van, egy iszonyú belső krízis, amiről a külvilág nem tudhat.” Az sem jelent semmit, hogy Lubitzot környezete kedves, aranyos fiúként írta le – hívta fel a figyelmet a pszichológus, megjegyezve, hogy egy szalmai kontroll alatt lévő pszichopata egészen jól együtt tud működni a külvilággal, felelős beosztásban is helytállhat.
Ha nem együttműködő a vizsgált személy, akkor egy felületes vizsgálatkor nem feltétlenül derül ki a betegség. Átfogó vizsgálaton azonban ezt az egyén nem tudja eltitkolni a szakemberek elől.
A személyiségzavar olyan emberre jellemző, aki nem tud alkalmazkodni a saját szűkebb és tágabb környezetéhez. Viselkedési anomáliáival kilóg a társadalomból. Ezt a morális viselkedési kerettől való eltérést nem is lehet gyógyítani, legfeljebb – szakember mellett, a beteg gyógyulási szándékával – korrigálni.