Életfogytiglant kapott az utolsó vádlott is, aki az Aum Sinrikjo szekta tagjaként részt vett a tokiói metróban végrehajtott gáztámadásban – írta a Japan Times. Az 1995. március 20-i merényletnek 13 halálos áldozata és több mint hatezer sérültje volt.
A most 56 éves Kacui Takahaszi 17 éven át bujkált a rendőrség elől, csak 2012-ben tartóztatták le. Elfogásakor is találtak nála anyagokat az Aum Sinrikjo (Legfelőbb Igazság) szektáról és egykori vezetőjéről, ami azt mutatta, hogy Takahaszi – ellentétben több egykori szektataggal – továbbra is híve az alapító Aszahara Sokónak – eredeti nevén Macumoto Csizuónak – és vallja a buddhizmusból, hinduizmusból, kereszténységből gyúrt, világvégét hirdető vallásnak, amely szerint csak az ő hívei élik túl a Gonosz és a Jó végső összecsapását.
Takahaszi sofőrként vett részt a szaringáz-támadásban. Ő szállította a helyszínre és ő segített elmenekülni azoknak a szektatagoknak, akik a metrőbe vitték, majd kiszúrták a szaringázt tartalmazó zacskókat, hogy a szivárgó méreg fokozatosan pusztítson. A csütörtökön életfogytiglanra ítélt férfi tagadta, hogy tudott volna a merényletről. Egykori szektatársa szerint azonban tudta, hogy miben vesznek részt társai, épp ez volt a legfőbb érve a bíróságnak is az ítélet meghozatalakor.
Az elmúlt 20 évben a szekta 180 tagját ítélte el a bíróság a csoportban való működéséért.
Macumoto Csizao 1955-ben született egy tatamikészítő család negyedik gyermekeként. A későbbi szektavezető kiskora óta zöld hályogtól szenvedett, fél szemére vak volt, és a jobb szemével is csak korlátozottan látott. A látássérültek iskolája után sikertelenül felvételizett az orvosi egyetemre, így autodidakta módon tanult gyógyszerészetet és kezdett foglalkozni kínai gyógyászattal és akupunktúrával. A hetvenes években gyógyítónak mondott, ezoterikus szerekkel kereskedett, ám a jól futó üzletet engedélyek hiányában bezáratták a hatóságok.
Macumoto ezután fordult a jóga felé, erre a vállalkozásra építette fel az általa alapított vallást is. Az Aum Sinrikjo 1986-ban indult, vallási szervezetként 1989-ben jegyezték be Japánban.
Az egyre növekvő csoport körül azonban sokasodtak a gyanús ügyletek, a tagoknak minden vagyonukat a szektára kellett hagyniuk. Megjelentek az első kiugrók is, és az első gyilkosságok is: 1989-ben ismeretlenek végeztek annak az ügyvédnek a családjával, aki a szektából kiszabadultak érdekeit képviselte a bíróságon az Aum Sinrokjóval szemben.
Eközben azonban komoly támogatót is szerzett Aszahar Soko: többször fogadta őt a Dalai Láma. A buddhista vezető később mindenkit megkövetett, amiért bizalmába fogadta a szektavezetőt.
Aszahara Soko politikai pártot is alapított, ám 1990-ben eredménytelenül szerepelt a parlamenti választásokon. A hatóság mind jobban figyelte a szektát, vélhetően ezért indított bosszúálló merényletet Aszahara Soko, a fennálló rend ellen lázadva.
Ám a figyelem nem volt elég alapos, pedig nem csak a szekta körüli gyilkosságok jelezhették, hogy Aszahara Soko komoly veszélyt jelent. 1994. június 28-án egy szaringáz-támadást is elkövettek Macumoto városban. A 200 sérült mellett hét ember halt meg a helyszínen, egy asszony pedig kómába került. A nő magához tért ugyan, de többé sem beszélni, sem mozdulni egyáltalán nem tudott. 60 évesen, 2008-ban hunyt el, nyolcadik áldozatként.
A rendőrség kapott ugyan névtelen jelzést, hogy a támadáshoz köze van a szektának, a nyomozás mégsem tért ki rá. Csak a kilenc hónappal későbbi tokiói merénylet után foglalkoztak az akkori információval a hatóságok. A gyanú azonban élt a rendőrségen, állítólag már tervben volt a szervezet több ingatlanának átvizsgálása is. Feltételezések szerint erről Aszahara Soko értesülhetett, ezért döntött március 20-án a tokiói merénylet végrehajtásáról, abban bízva, hogy eltereli a figyelmet a szervezetről. Szerencsére az ellenkező hatást érte el.
A házkutatásra végül március 22-én került sor, a rendőrség Afrikából becsempészett lépfene- ás Ebola-vírusra is bukkant, annyi vegyianyag mellett, amennyiből négymillió ember megölésére elegendő szaringázt lehetett volna előállítani. Sőt, a szervezet Oroszországból egy leselejtezett Mi-8-as katonai helikopert is beszerzett.
Az Aum Sinrikjo különösen népszerű lett Oroszországban, ahol 1992-ben hivatalosan is bejegyezték a szervezetet. Aszahara Soko neves orosz egyetemeken tartott előadásokat, a Moszkvai Lomonoszov Állami Egyetemtől a nemzetközi diplomataképző MGIMO-ig, napi műsora volt egy rádióállomáson és az első orosz kereskedelmi tévécsatornán, a 2x2-n. A médiumokkal szemben bírósági eljárás is indult három évvel később, a totalitárius szekta hálójába került, pszichésen sérült oroszországi tagok védelmében.
Nem sokkal a tokiói merénylet után Oroszországban is betiltották a szektát, amelyet az EU, az Egyesült Államok terrorista szervezetnek minősített.
Teljesen azonban ekkor még nem tűntek el a hívek Oroszországból: 2002-ben egy háromtagú orosz csoportot ítéltek 3-6 éves börtönre, mert robbanószerekkel, fegyverekkel felvértezve merényletre készültek Japánban, azzal a céllal, hogy elérjék Aszahara Soko szabadon engedését. A fő szervező, Dmitrij Szigacsov 1993-ban, 15 évesen lett a szekta tagja, akkor, amikor az orosz állami intézmények falai között is szívesen látott vendég volt a szektavezető.
Az egykor 50 ezer szektatagot összegyűjtő, önjelölt vallási vezetőt 2004-ben – kilenc évvel elfogása után – ítélte halálra a japán bíróság. Az ítélet végrehajtását 2012-ben elhalasztották, mert úgy vélték, Takahaszi és három társának elfogásával újabb részletek derülhetnek ki Aszahara Sokóról és szektájáról. Kivégzésének egyelőre nincsen újabb hivatalos időpontja.
A férfinak 12 gyermeke született. Két nagyobb lánya 2008-ban nyilvánosan bocsánatot kért apjuk bűnei miatt.