Valószínűleg érdekesebb lett volna egy szuperfüllel belehallgatni Martonyi János és a CEU rektora, John Shattuck négyszemközti beszélgetésébe a rendezvény előtt, mint nyilvánosan meghallgatni, hogy a volt magyar külügyminiszter mennyire nem kritizálja a jelenlegi külügyminisztérium munkáját, de így is beszédes volt a Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy (CEID) szervezésében tartott találkozó csütörtökön. Még ha a Külügyi és Külgazdasági Minisztériumot vezető Szijjártó Péter ekézése el is maradt a Budapest Music Centerben tartott beszélgetésen.
Ha lehámozzuk az Egyesült Államok egykori prágai nagykövetének és Martonyinak szigorúan magánemberként adott nyilatkozataiban is meglévő diplomatikus felszínt, akkor megtudhattuk:
Bár Oroszország nemzetközi egyezményt sértett a Krím elfoglalásával, Shattuck fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az korábban Oroszország része volt. Martonyi rákontrázott:
Minden politikus tudja, hogy a Krím sosem tér vissza Ukrajnához
– itt legfeljebb már csak európai arcmentésként lehet kitalálni valamilyen különleges státuszt a félszigetnek, egy nagyobb megállapodás keretében, amely azonban tudomásul veszi, hogy a terület Oroszországé.
Ez lényegében az orosz forgatókönyv megvalósulását jelenti: Moszkva a Krím esetében nem hagyott magának lehetőséget a visszalépésre, Kelet-Ukrajna esetében azonban nyitva hagyta a kérdést, hiszen sosem állította, hogy a területet Oroszországhoz szeretné csatolni.
Martonyi és Shattuck magánszemélyként elmondott nyilatkozata azt sejteti, hogy ha Moszkva kész valóban rendezni a kelet-ukrajnai helyzetet – a kvázibékét egyelőre csak a Martonyi által törékenynek nevezett minszki megállapodás biztosítja – akkor cserébe bizony a Krímet viheti Moszkva.
Ez persze nem jelenti, hogy az EU és az Egyesült Államok gyengeséget mutatva tárgyalna. A kemény fellépés alapját a Moszkvát igenis hátrányosan érintő szankciók adják és a NATO, amelyen keresztül a Nyugat egyértelművé tette, hogy megvédi szövetségeseit, ha Moszkva tovább akarna menni a posztszovjet térségben, amitől leginkább a balti államok tartanak.
Martonyi szerint a rendezés után a gazdasági-politikai kapcsolatok szorosabbra fűzésén kell gondolkodni Oroszország vonatkozásában is. „A Keleti Partnerség nem állhat meg Ukrajnában”, és lehetőség szerint szabadkereskedelmi megállapodást kellene idővel kötni az EU-nak Oroszországgal. „Igaz, ebben az olaj- és földgázexportőr Oroszország most annyira nem érdekelt” – ismerte el a volt diplomata.
Shattuck szerint az Egyesült Államok fontos szerepet játszhat az európai energiaforrások diverzifikációjában. Moszkovita beállítottságú kérdésünkre, miszerint az Egyesült Államok fontos szerepe azt is jelentheti, hogy Oroszország exportjának csökkentésével az amerikaiak hosszú távon szeretnének megjelenni az európai energetikai piacon, ehhez viszont abban érdekeltek, hogy feszültség legyen Brüsszel és Washington között, a professzor elmondta: az Egyesült Államok Európa szövetségese és immár nem csak önellátóvá, de energiaexportőrré is vált, így természetes, hogy forrásainak elosztásán dolgozik.
Igaz, egyelőre nincs szó arról, hogy palagázával hamarosan megjelenne Európában – ennek infrastrukturális és gazdasági oka van, hiszen ez drágább lenne, mint az EU jelenlegi forrásai –, ráadásul Washington egyelőre jogi akadályokat is gördít saját európai gázexportja elé.
Az exportengedélyek megadása azonban idővel elképzelhető, ráadásul Martonyi szerint a kérdést megoldhatja az EU és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi szerződés (TTIP) megkötése is. (Feltéve, ha erre sor kerül, az álláspontok egyelőre távol állnak.)
Martonyi szerint az EU-nak nem kellene tartania a megállapodástól: a 28-ak nagyjából 300 milliárd dollárnyi terméket és szolgáltatást exportálnak az Egyesült Államokba, míg onnan csak 200 milliárdért importálnak.
A TTIP-ról szóló tárgyalások tétjéről itt olvashat.
Martonyi és Shattuck szerint függetlenül az időleges politikai feszültségtől Washington számára Budapest fontos partner. Kettejük viszonyát nem Oroszország rontotta meg, noha történelmileg a "Szovjetunió politikájába is beletartozott, hogy igyekszik destabilizálni" – mondta Martonyi. Szerinte inkább az a "vicces helyzet" tehette göröngyössé a magyar-amerikai kapcsolatokat, hogy a sajtóban olyan kép alakult ki Magyarországtól, ami nem fedi a valóságot.
Hiszen Magyarország nincs egyedül azzal, hogy konstruktívabb hozzáállást követel Oroszország irányába az EU-tól – fontos azonban, hogy eközben szavazatával támogatta a szankciókat, tehát nem bontotta meg az EU egységét –, Szlovákia, Csehország gyakran még élesebben kritizálja az Oroszországgal szembeni fellépést, mégis Magyarországot vádolják különutassággal.
A felvetést, hogy a negatív kép a jelenlegi magyar diplomácia gyengeségéről tanúskodik, Martonyi nem kommentálta, kitérve az elől, hogy Szijjártót és az átszervezett, a diplomatákat a dörzsölt gazdasági szakemberekkel szemben háttérbe szorító külügyminisztérium működését okolja a kialakult helyzetért. Szerinte egyszerűen elég volna, ha az Egyesült Államok több helyről szerezné be az információit, hogy objektívabb képet kapjon Magyarországról.
Bár Moszkva leginkább azzal vádolja Washingtont, hogy egypolusú világra törekedve igyekszik hatalmát biztosítani, Shuttuck szerint épp az a legnagyobb érdeme Barack Obamának, hogy elnökként tudomásul vette a multipoláris világ létezését. "Belföldön ezt sokan épp a gyengeségének róják fel" – mondta a professzor, aki szerint az elnök nagy sikere az afganisztáni és az iraki háború befejezése, a kubai kapcsolat célegyenesben lévő rendezése és az, hogy előmozdította az iráni rendezést, bár ez utóbbiban egyelőre korai lenne mérleget vonni.
Az egyik legnagyobb hibának Washington részéről az elmúlt bő tíz évből Shattuck azt nevezte, hogy megalapozatlan adatokra építve gondolták úgy, hogy Szaddam Husszein ireki elnök atombomba előállításán dolgozik.
Bár Obama mérlegét az Iszlám Állam megerősödése és a szíriai helyzet rendezetlensége rontja, Shattuck szerint ez nem az amerikai elnök politikájának következménye.
Ahogyan az sem, hogy egyre gyakoribbak az amerikai rendőrséggel szemben meginduló, zavargásokba torkolló, a fekete lakosság elégedetlenségét tükröző tüntetések, mint amilyen a fergusoni zavargás volt, vagy most, a rendkívüli állapot kihirdetéséig vezető baltimore-i helyzet.
Shattuck azonban elismerte: ez jelenleg az Egyesült Államok egyik legégetőbb problémájává vált.