Amikor 2005 februárjában Gianendra király feloszlatta a nepáli parlamentet, párhuzamosan mindenre kiterjedő cenzúrát is bevezetett. A 2000-ben meglehetősen furcsa körülmények között hatalomra került uralkodó – a nepáliak által nagyra becsült előző uralkodót és családját állítólag a trónörökös mészárolta le, mielőtt magával is végzett volna, de sokan Gianendra kezét sejtik a háttérben – habitusából adódóan igencsak sajátosan értelmezte a demokráciát.

Ezzel olyan mértékű ellenszenvet vívott ki maga és családja iránt, hogy sok nepáli a korábbi uralkodó család fényképét hagyta kint a falon, ezzel is megkérdőjelezve a király legitimációját. Nem sokat javítottak a királyi család megítélésén a király középső fiának ügyei sem: három halálos balesetet okozott ittasan, mindegyiket megúszva felelősségre vonás nélkül.

A nepáliak persze nem hagyták magukat. Egyrészt a szomszédos Indiából lehetőség volt alternatív rádió és tévéadások sugárzására, másrészt az internet lehetőségeit is maximálisan kihasználta a hálózathoz hozzáférő ellenzék. Bár az internet lakosságra gyakorolt hatása elenyésző – ugyanis csak a háztartások 0,7 százaléka rendelkezik internet hozzáféréssel – a cenzúra ilyenfajta kijátszását mégis történelmi jelentőségnek mondhatjuk.

Hiszen első alkalommal történt meg, hogy egy diktatúra visszaszorításában az internet is sikeresen szerepet játszott. A nepáli ellenzék a blogok segítségével kiválóan tudott kommunikálni a külvilággal, bemutatva és kommentálva a valós helyzetet, ennek hatása mindenképpen kézzel fogható volt, hiszen Gianendra király részben a nemzetközi nyomásnak engedve hívta újra össze a parlamentet május elején.

A nepáliaktól egyébként sem idegen a forradalmi hevület, az újra összeült parlamentnek két, magát kommunistaként aposztrofáló párt is tagja, nem is beszélve a parlamentből kiszorult szélsőbalos ellenzékről, a számos maoista csoportosulásról, vagy a dél-amerikai gyökerű ganatantra sejtekről, akik külön blog site-val rendelkeznek.

Az internet bevezetésére annak idején nem társadalmi nyomásra, hanem merő praktikumból került sor, a jórészt túrizmusból élő ország vállalkozói szükségszerűen nyitották meg az első, öreg gépekkel és irdatlan lassú sávszélességgel felszerelt internet kávézókat. Mindeközben a nepáli államigazgatásban még írógépet! sem használnak, kézzel körmölik az ügyiratokat rizspapírra, ha duplikálni kell valamit, egyszerűen kézzel lemásolják.

Az internetkávézók meglehetősen olcsók, egy órányi internetezés nem kerül többe harminc forintnyi rúpiánál. Ezt a helyi fiatalok is gyorsan felfedezték, a nepáli internetes közösség a kávézókban formálódott, délután négy és kilenc között szinte lehetetlen géphez jutni.

Ki tudja miért, a király által bevezetett cenzúra az internetre nem terjedt ki, vagy a korlátolt uralkodó nem érezte át ennek a kommunikációs formának a jelentőségét. Amikor április közepén a tüntetésék miatt kijárási tilalmat rendeltek el, a kávézók ugyanúgy működtek tovább, pedig megesett, hogy a mobil telefon szolgáltatás sem üzemelt.

a kávézók technikai hátterét felhasználva számos illegális röplapot, és kiadványt szerkesztettek az internetről összeollózott anyagok segítségével, mindezt nem ritkán a tulajdonos tudta nélkül, a kávézókban ugyanis többnyire diákokat alkalmaznak, akik szemet hunytak a szolgáltatás efféle kihasználása felett.

A nem ritkán kamerás telefonnal rögzített rendőri túlkapások, atrocitások képei pillanatokon belül felkerültek a netre. Az egyik internetes oldalról még ellenzéki rádióadást is lehetett fogni, gyakorlatilag a technika teljes tárházát felhasználták az információ szabad áramlására.

Végül 2006 áprilisában győzött a király felett a nepáliak szabadság vágya, az utcákon pillanatokon belül megjelentek a cenzúrázatlan újságok, mind nepáli, mind angol nyelven. A képek a király bukását követő első szabad május 1-jén, 2006-ban készültek az elmúlt napokban földrengés sújtotta Katmanduban. Az angol munkásmozgalmi hagyományokon alapuló baloldali, szakszervezeti mozgalmak még a mai napon is nagyon erősek az országban, és a május 1-seje megünneplését is láthatóan komolyan veszik.