A konzervatívok másfélszer annyi pénzt gyűjtöttek kampányra, mint a Munkáspárt, ami azonban kiterjedt aktivistahálózatával próbál mozgósítani a csütörtöki brit választás előtti hajrában. David Cameron miniszterelnök feltűrt ingujjban próbálta meggyőzni közönségét, és kétmillió új munkahelyet ígért. Bristolban és környékén néztük meg a brit választási kampányt.
Kétmillió új munkahely, urnákig kísérő pártagitátorok, mezítlábas ellentüntetők, és feltűrt ingujjas miniszterelnök – így néz ki a kampány hajrája Nagy-Britanniában. David Cameron egyik 20 perces kampányeseményén jártunk, és becsatlakoztunk szavazatokért kopogtató munkáspárti aktivisták mellé is Bristolnál.
Bath egy nagyon hangulatos, patinás kisváros Bristol mellett, ahol az egyetlen választási körzetet a konzervatívokkal koalícióban kormányzó liberális demokraták jelöltje nyerte legutóbb. Nem véletlen, hogy ide látogatott el hétfő délután David Cameron miniszterelnök is.
Annak ellenére, hogy a szervezők pár órával az esemény előtt hozták nyilvánosságra a végleges helyszínt, közel 30 ellentüntető jelent meg a kampányrendezvény épülete előtt. Az egyik zöldpárti aktivista mezítláb vitatkozott egy jobboldalt támogató öltönyös diákkal, de nem holmi véresszájú acsarkodásra kell gondolni, sőt, akár televíziós műsor is készülhetett volna, annyira felkészültek voltak mindketten.
Cameronnak gyakran a fejéhez vágják, hogy nem tud semmit a szegény emberek mindennapi problémáiról, hisz maga is fizetős magániskolában diákoskodott. Így aztán nem véletlen, hogy egy modern állami iskola kultúrtermét választották helyszínül, aztán emailben értesítették a helyi támogatókat, hogy lehet jönni megtapsolni a pártvezetőt. Az épületben lelkes rajongói fogadták a miniszterelnököt, akik a párt által készített táblákat feltartva adtak hátteret a beszédnek.
A mindössze 20 perces beszéd alatt a közönség viselkedése a kilencvenes évek talk-show-it idézte, bár itt előtapsoltató nélkül is óriási ovációval reagáltak a pozitív üzenetekre, valamint hangos füttyszóval hurrogtak az ellenzék említésekor.
A díszlet szokatlanul okosan volt kitalálva. A miniszterelnök a terem közepének legmélyebb pontjáról beszélt, így akármennyien is eljöhettek, középről föltöltve a termet nem tátongtak üres székek. David Cameron feltűrt ingben, nyakkendő és zakó nélkül azt a képet akarta mutatni, hogy ő is egy a sok szavazó közül, térbeli pozíciója – vagyis, hogy mindenkinél lejjebb volt – pedig alázatot sugárzott választói felé.
Beszéde persze koránt sem volt meghunyászkodó. Ahogy az elmúlt öt hétben már annyiszor, most is azzal riogatta hallgatóságát, hogy ha nem a konzervatívokra szavaznak, az csak káoszt, kirekesztést, borzalmas gazdaságpolitikát hozhat az országra. Külön kiemelte a várhatóan a harmadik legnagyobb erőt adó Skót Nemzeti Pártot, ami szerinte az elbukott függetlenségi népszavazás ellenére azon munkálkodna, hogy az Egyesült Királyság ne is létezzen mostani formájában.
Habár a felmérések szerint szinte kizárt, hogy bármelyik párt abszolút többséget szerezzen, a kampányban a toryk és a Munkáspárt is azt hangoztatja, hogy az elsődleges cél az egyedüli kormányzás. Cameron is arról beszélt, hogy mindössze 23 plusz parlamenti székre van szükségük, hogy ne kelljen koalícióban tovább kormányozniuk, habár a felmérések szerint a konzervatívok a 326 fős többség helyett 275-290 képviselői helyet szerezhetnek.
A munkahelyteremtés itt is jó hívószó volt, Cameron szerint kormánya 2 millió munkahelyet hozott létre 5 év alatt. „Gyerünk, csináljunk még kétmilliót az elkövetkezendő öt évben!" – jelölte ki az irányt, hozzátéve, hogy minden dolgozóról gondoskodni akarnak. A közönségben szinte egybehangzó vélemény volt, hogy azért támogatják a konzervatív pártot, mert sokat tesznek a dolgozókért, a szorgalmas emberekért, és ez kell egy erős gazdasághoz.
2010-ben Bristolban a négy választókörzetből kettőben nyert a Munkáspárt jelöltje, egyet-egyet a konzervatívok és a liberálisok vittek. A munkáspárti körzeteket a második világháború uralja a Labour, de a másik két városrészben is rákapcsoltak, hiszen Skóciában nem kevés képviselői helyet veszítenek majd az SNP-vel szemben.
A párt közel 400 aktivistája kampányol házról házra, közülük kísértünk el néhányat. A forgatókönyv mindig ugyanúgy indult: Kye Dudd helyi párttag vezetésével csöngettek be az önkéntesek minden egyes címre, aztán megkérdezték a lakóktól, kire szavaznak. Kye elmondása szerint a tartózkodó angolok általában nem veszik tolakodásnak ezt a szokatlan kampányolást, többségük barátságosan válaszol.
Ha valaki bizonytalan szavazó, az aktivisták a baloldal jelöltje mellett érvelnek. Ha munkáspárti szavazót találnak, akkor pedig leírják a szavazólapja számát. A választás napján a szavazókörök előtt álló önkéntesek szintén megkérdezik a kijövő szavazókat, kire ikszeltek, és begyűjtik a számot. A leszavazott állampolgárok nevét így kipipálják, majd napközben elkezdik felkeresni azokat a korábban magukat munkáspárti szavazóknak mondó embereket, akik még nem jártak a szavazóhelyiségben.
Kedvesen figyelmeztetik őket, hogy el kellene menni voksolni, mondta Kye Dudd, aki azt is elmondta, hogy pártjuknak azért is van olyan sok önkéntese, mert az ország legtöbb szakszervezete őket támogatja, és ezek az érdekképviseletek nagyon sok ingyen munkaerőt tudnak kölcsönözni. „A konzervatívok ugyan több pénzt gyűjtöttek kampányra, közel 45 millió fontot (kb. 19 milliárd forint) a Labour 30 milliójával (kb. 12,6 milliárd forint) szemben, de door to door marketingben ők gyengék" – mondta a Labour aktivistája.