Fejek hullottak, közvélemény-kutatók égtek be, rekordok dőltek meg, és erősebb lett a kormánypárt, mint öt éve, mégis mozgalmas, kiszámíthatatlan évek jönnek Nagy-Britanniában.
Senki sem gondolta volna, hogy Davit Cameron ilyen látványosan fogja megőrizni posztját. A Konzervatív Párt nem csak, hogy győzött a szavazatok 37 százalékával, de abszolút többséget szerzett a 650 fős parlamentben, miután legalább 330 mandátumot kapott.
A felmérésekben még esélyesnek tűnt Munkáspártnak be kell érnie 228 mandátummal a szavazatok 30,5 százaléka után. A képviselői helyek számában 1987 óta ez volt a leggyengébb szereplés – pedig öt éve 256 helyhez a voksok 29 százaléka is elég volt – így Ed Miliband le is mondott elnöki posztjáról, helyét ideiglenesen helyettesének, Harriet Harmannak adva át.
a 2010-es 22 százalék után csak nyolc százalékot szereztek. Nick Clegg ugyan nyert saját körzetében, de az eredmény után lemondott az elnökségről.
Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) hiába kapott 12 százaléknál is többet, be kell érnie egyetlen hellyel. Az az egy pedig nem a párt alapító elnökének, Nigel Farage-nak jutott, így a tüzes nyilatkozatairól ismert politikus ígéretéhez híven lemondott a párt vezetéséről. Azt azonban nem zárta ki az EP-képviselőként vigasztalódó EU-szkeptikus politikus, hogy ősszel ringbe száll az elnökségért.
„A választás előtti utolsó felmérések láthatóan nem voltak olyan pontosak, mint szerettük volna” – áll a Brit Közvélemény-kutató Tanács közleményében. A szervezet szerint alapos, független vizsgálatot kell lefolytatni a felmérési módszerekről, amelyek miatt a vizsgálatok túlértékelték a Munkáspárt és alulértékelték a Konzervatív Párt esélyeit.
Az eltérés valóban jelentős volt, hiszen a fej-fej melletti tory-munkáspárti küzdelem helyett páratlanul sima, abszolút többséget hozó győzelmet hozott a választás a konzervatívoknak, akiknek így már eddigi koalíciós partnerükre, a Liberális Demokratákra sem lesz szükség. Akiknek esélyeit szintén túlértékelték az előrejelzések.
Bár nem lehet a mérleg nyelve, mert a toryk megszerezték a többséget, a választások legnagyobb nyertese a Skót Nemzeti Párt. Az SNP a 650 fős brit alsóházban a harmadik legnagyobb erővé lépett elő, 56 képviselővel. Igaz, ehhez a választási rendszer torzítása is kellett: a párt értelemszerűen csak Skóciában tarolt, 1,5 millió szavazatot szerezve.
Az SNP egyébként megszerezte a skót parlament 95 százalékát is. A kazahsztáni elnöki párt eredményét is megszégyenítő teljesítmény egyébként hozzájárult a toryk győzelméhez is: Skóciában korábban a Munkáspárt számíthatott mandátumokra, így az SNP előretörése főleg a baloldalt sújtotta.
A függetlenségről szóló Skóciai népszavazáson a többség ugyan az Egyesült Királyság megőrzése mellett döntött, az SNP győzelme azonban mutatja, hogy a nagyobb önállósodás igénye nem került le a napirendről. Függetlenségről ugyan most nincsen szó, ám az autonómia további erősítéséről igen. Cameron elébe is fut az igényeknek: győzelmekor már arról beszélt, hogy Skócia és Wales számára is minél szélesebb jogköröket kell biztosítani. Skóciának „a világ legerősebb helyi kormányzati jogköreit” ígérte.
Az ország egységének megőrzése mellett állt ki lemondásakor Ed Miliband is, ami jelzi, hogy a brit politikai elit nagyon is aggódik Nagy-Britannia felaprózodásának lehetőségétől.
A piac jól reagált a konzervatívok győzelmére, a font egy százalék felett erősödött, 1,381 eurót ért a nyitás után, ezen a szinten a font 2009 óta nem járt. Nőttek a vezető részvények is, a Centrica energetikai cég kiugróan, 6,5 százalékot erősödött, miután a keményebb szabályozást ígérő Munkáspárt esélyei elszálltak.
Cameron II. Erzsébettel való találkozója után megerősítette, hogy népszavazás lesz a következő ciklusban Nagy-Britannia EU-tagságáról, legkésőbb 2017 végéig.
A kormányfő emellett munkahelyek millióinak megteremtését, az adó csökkentését és a gyermektámogatás növelését ígérte.
Cameron ígérete szerint a belügyi, a külügyi, az igazságügyi és a védelmi tárca vezetőjét még pénteken megnevezi, a többi miniszter nevét hétfőn hozza nyilvánosságra.
Brüsszelnek egyáltalán nem jó hír a bevándorlásellenes – tehát az EU-ban szabadon mozgó munkaerő korlátozását is támogató – konzervatívok győzelme. A nehézségeket tovább tetézi az EU-ból való kilépést támogató népszavazási terv.
Cameron ugyan nem állítja, hogy pártolja a kilépést, de felülvizsgálná a feltételeket, ami óhatatlanul keresztülhúzza azokat a terveket, hogy az EU egységesebbé váljon, és Brüsszel még több jogot kapjon a tagokkal szemben. A népszavazás, akárhogy is zárul, gyengíti a nagyobb egység híveit, akik persze nem csak Nagy-Britanniában, de a kontinensen is visszaszorulóban vannak.