David Cameron és a konzervatívok minden várakozást felülmúlóan nagy győzelmet arattak a brit parlamenti választásokon, és nemcsak növelik eddigi képviselői helyeik számát, hanem a brit politikában szokatlan öt év koalíciós kormányzás után egyedül is meglesz a többségük az alsóházban. Ez azt is jelenti, hogy ha tartják magukat kampányígéreteikhez, akkor jön 2017-ig a beígért népszavazás Nagy-Britannia EU-tagságáról, szigorodnak a bevándorlási szabályok.
Észak-Írország 18 képviselővel lehet jelen a brit parlamentben, amiből 5-öt hagyományosan a Sinn Féin szokott megnyerni, viszont képviselői bojkottálják a törvényhozást, ezért is számoltak végig úgy az elemzők, hogy 323 fős többség elég a 326 fős helyett. Ehhez képest északír vonalon is tartogatott meglepetést a választás: a Sinn Féin elbukta Fermanagh and South Tyrone-t, így csak 4 képviselőjük lesz. Ez azt is jelenti, hogy a konzervatívoknak már 324 képviselőre volt szükségük a többséghez, bár még ez is bőven meglett.
A 650 képviselői helyből a toryk végül 331-nél álltak meg, miközben a Sinn Féin képviselőinek hagyományos tartózkodása miatt 326 helyett 324 képviselő elég a többséghez. A nagy ellenfél Munkáspárt ezzel szemben 28 éve nem látott mélységekbe esik vissza, és csak 232 képviselője lesz az új parlamentben. A skót nacionalisták lépnek elő a harmadik erővé, míg Cameron eddigi koalíciós partnerei, a liberális demokraták teljesen felmorzsolódva eddigi székeik hetedét tarthatják meg.
Tegnap este óta folyamatosan, élőben tudósítottunk a brit választás fejleményeiről, a híreket itt tudja visszaolvasni.
Cameron immár egyedül, vagy eseti külső támogatással belevághat a választási kampányban tett ígéreteinek megvalósításába. A BBC azért hozzáteszi, hogy egy szűk többséggel sem feltétlenül lesz teljesen könnyű kormányoznia Cameronnak, nagyon össze kell tudnia tartani minden kérdésben a képviselőket – viszont sokkal több miniszteri posztot oszthat ki egyedül problémásnak ítélt párttagoknak.
A kampány fontos kérdéseit határozta meg az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) térnyerése, a konzervatívok pedig attól féltek, hogy fontos körzetek mehetnek el rajtuk a Munkáspárttal szemben, így Cameron kifejezetten ráhajtott arra, hogy visszaszerezzen szavazókat tőlük.
Cameron még 2013-ban dobta be, hogy ha ők nyernek, először megpróbálják újratárgyalni az uniós tagság feltételeit, de 2017-ig referendumot is tartanának a bennmaradásról. A toryk vezetője elképzelhetőnek nevezte a kilépést, habár állítása szerint ő a maradás mellett érvel, és inkább az EU reformját akarja elérni. Egyébként a legutóbbi felmérések szerint nincs egyértelmű álláspont a kérdésben, ha meg is tartanák a népszavazást, akkor is minimális előnyben vannak csak a kilépést támogatók. De milyen lenne egy britek nélküli Európai Unió? Bővebben a brit kilépés esélyeiről és hatásairól az EUrológus cikkében>>>
A választáson a harmadik erővé előlépő Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője, Nicola Sturgeon viszont már utalt rá, hogy amennyiben a népszavazást megtartják, és győznek az EU-ellenesek, akkor ők újra napirendre vehetik a skót függetlenségi referendum kérdését. A népszavazás tavaly elbukott, de az SNP azóta a korábbinál is jobban előretört Skóciában, ezért egyáltalán nem lehetne kizárni, hogy egy új helyzetben minden másképp lesz. Hozzá kell tenni, hogy Sturgeon pénteken jelezte, alapesetben nem fog újabb függetlenségi népszavazást kezdeményezni.
A másik fontos változás a bevándorlási szabályok szigorítását érintheti majd. Az előzetesen rettentő szoros állást mutató közvélemény-kutatások mellett az összes jelentősebb brit párt hangzatos ígéreteket lengetett be a bevándorlás visszaszorításáról is a kampányban (bővebben itt>>>). A konzervatívok többek között azt ígérték, hogy:
A toryk nagy győzelme azért jött meglepetésként, mert még az utolsó felmérések is teljesen kiegyenlített állást, 34-34 százalékot mutattak a konzervatívok és a Munkáspárt között. A brit választási rendszerben egyéni körzetek és a győztes mindent visz elv alapján dőlnek el a képviselői helyek, így az már látható volt, hogy képviselők számát tekintve Cameronék lesznek a legnagyobb párt. Arra azonban alig néhány százalékos esélyt adtak előre az elemzők, hogy egyedül is többségük legyen, és nemigen számoltak 285-290-nél több képviselőjükkel.
Mindenki azt számolgatta, a potenciális koalíciós partnerekkel vagy szövetségesekkel együtt melyik nagy párt tud közelebb kerülni a többséghez, és még a kisebbségi kormányt sem lehetett kizárni, reális opciónak tűnt egy kívülről a skótok által támogatott munkáspárti kabinet is.
Ehhez képest a nagy vereség miatt már egyre többen azt találgatják, meddig húzhatja a 2010-es választási bukás után elnökké választott Ed Miliband a párt élén. Nem kizárt, hogy helyette például a legutóbbi elnökválasztáson alulmaradt, a Tony Blair centristább politikáját képviselő testvérét, Davidet látnák szívesebben a Labour élén. A Munkáspárt sok másik fontos székért folyó küzdelmet sem tudott megnyerni, de a párt jövőbeni választási esélyeit is komolyan veszélybe sodorta, hogy teljesen lenullázódott (az elérhető 59-ből mindössze 3 képviselője maradt) az eddig fontos bázisának számító Skóciában. Péntek dél körül Miliband köszönetet mondott a Labour csapatának és azt mondta, ő egyedül vállalja a felelősséget a választási vereségért.
A magyar idő szerint 23 órás urnazárás után kiadott ITV/BBC/Sky News exit pollját azonban nemcsak a munkáspártiak fogadták erősen kétkedve, mert már abban is a konzervatívok – mint kiderült így is alulmért – 316 fős győzelmét vetítette előre, hanem a liberális demokraták is, amiért a toryk eddigi koalíciós partnereinek az 56 helyett mindössze 10 képviselőt jósolt. Azonban végül ez is beigazolódni látszik, a BBC tényleges eredményeken alapuló becslései szerint egészen 8 képviselőig eshetnek vissza, és a hagyományos középutas, harmadik erő soha nem látott egzisztenciális válságba került.
A liberális demokratáknál is fejek hullhatnak, lemondhat Nick Clegg eddigi miniszterelnök-helyettes. Ennél kisebb áldozat, de a 8 képviselői hely egyébként azt is jelenti, hogy Lord Paddy Ashdown, volt vezetőjük és mostani kampányfőnökük ígéretének megfelelően nyilvánosan megeszi a kalapját (egy munkáspárti tanácsadó hasonlót ígért be skót szoknyával, ő még nem nyilatkozott azóta).
A toryk megerősödése miatt egyébként nem várható, hogy szükségük lenne állandó külső partnerre, de ha mégsem lett volna meg egyedül a többségük, akkor a liberális demokratákon kívül Cameron akár a 8 képviselős északír DUP külső támogatására is számíthatott volna több ügyben.
Az nem volt igazán nagy meglepetés, hogy a tavalyi függetlenségi népszavazást elbukó, de annak mentén megerősödő Skót Nemzeti Párt tarolt a korábban a Munkáspárt bázisának számító Skóciában, de ők is a felmérésekben jelzettnél több, 56 képviselőt szereztek a Skóciának járó 59-ből, és a harmadik legnagyobb erő lesznek az új törvényhozásban. A választás után a skót kormányt is adó SNP jó időre bebetonozhatja magát, míg a Munkáspárt helyzete erősen megkérdőjeleződik az északi országrészben.
A tavalyi EP-választási győzelme után a mostani parlamenti kampány fontos témáit is megalapozó UKIP ugyan több mint kétszer annyi szavazatot kapott, mint az SNP, de ezt nem tudta képviselői helyekre váltani, és a két időközin elnyert két képviselővel szemben innentől mindössze egy emberük lesz ott a törvényhozásban. Nigel Farage ígéretének megfelelően, ha nem is tíz percen belül, de lemondott, miután nem tudta hozni a körzetét.
A 48 éves Cameron azt már belengette hat héttel a választás előtt, hogy győzelem esetén is a következő lesz utolsó ciklusa a konzervatívok élén, lehetséges utódai között Theresa May belügyminiszter, George Osborne pénzügyminiszter és a szélfútta hajú londoni polgármester, Boris Johnson nevét dobta be. Viszont a választási eredményeket tekintve most már biztos, hogy a toryk egyik legsikeresebb vezetőjeként vonulhat majd vissza.
2005-ben, a legutóbbi választási vereség után vette át az előtte állandó vezetőválsággal küzdő, megosztott Konzervatív Pártot. Sikerült kivezetnie a nyolc évig tartó vezető- és ideológiai válságból a torykat, akiket markáns irányváltásra kényszerített például a környezetvédelem és a társadalompolitika kérdéseiben. 13 év munkáspárti kormányzás után 2010-ben megnyerte a választást, de a liberális demokratákra is szüksége volt a kormányalakításhoz.
Most viszont sikerült visszatérnie a régi rendszerhez, amiben az egyik vagy másik nagy párt egyedül is többséggel bír az alsóházban. Cameron egyébként Lord Salisbury 1900-as győzelme óta az első olyan kormányfő, aki több mint 18 hónapig volt a posztján, és növelni tudta a pártja mandátumainak számát a következő választáson (vagyis nem hirtelen tartott előrehozott választáson nyert újra).