A Jean-Marie Le Pen és a Nemzeti Frontot négy éve vezető lánya közötti vita egy hónap alatt a pártalapító kvázi kizárásába torkollt, de egyik fél sem adja fel ennyivel. Az ambiciózus Marine Le Pen eltökélte, hogy valódi erővé emeli a Nemzeti Frontot a francia politikában – ehhez azonban könnyen lehet, hogy előbb a mindig is provokálásra építő apján keresztül vezet az út, a látványos szakítás pedig valójában elkerülhetetlen volt.
Marine vezetőnek született
és
Szégyellem, hogy a Nemzeti Front vezetője az én nevemet viseli
– ezt mind Jean-Marie Le Pen, a francia Nemzeti Front alapítója mondta lányáról, Marine Le Penről, a párt mostani elnökéről, csak éppen négy év eltéréssel. 2011-ben még maga adta át lányának a párt vezetését, négy év alatt azonban olyannyira megromlott a viszony a korábbi stílusából és antiszemita, rasszista elveiből nem engedő tiszteletbeli elnök és a pártot a szélesebb elfogadottság felé terelő, a 2017-es elnökválasztásra készülő Marine között, hogy a családi viszály egy hónapja teljesen bezengi a francia politikát.
A lapokban pedig politikai apagyilkosságról, Shakespeare Lear királyának leképeződéséről beszélnek, miután a belharc új állomásaként múlt hétfőn Marine Le Pen és a Nemzeti Front vezetői felfüggesztették az alapító tagságát, mivel nézeteit összeegyeztethetetlennek tartották az új irányvonalakkal. Az egyesek szerint színjátékra emlékeztető harc még nem ért véget, hónapokon belül a tiszteletbeli pártelnöki címet is megvonhatják a 86 éves Jean-Marie Le Pentől, aki visszavonulás helyett támadást ígér, és a legkevésbé sem akar fülét-farkát behúzva elbujdosni.
A konfrontációt lételemének tartó Jean-Marie Le Pen még 1972-ben alapította a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot, aminek vezetőjeként 39 éven át hangoztatta többek között antiszemita és rasszista nézeteit, és legnagyobb választási eredménye az volt, amikor 2002-ben bejutott az elnökválasztás második fordulójába, hogy ott aztán 18 százalékot szerezve kikapjon Jacques Chiractól. Az idős pártvezér 2011-ben adta át a Nemzeti Frontot legfiatalabb lányának. Az akkor 42 éves Marine korábban ügyvédként dolgozott, de a párt alelnökeként és EP-képviselőjeként is apja mellett edződött, előtérbe helyezésével pedig új dinamikát akartak adni a lassan megfáradó mozgalomnak.
Marine Le Pen már megválasztásakor is célkitűzésének nevezte, hogy kiszélesítse a párt bázisát, emellett pedig akár kormányképes erőt is vizionált a Nemzeti Frontból. A kezdeti időkben sokat dolgozott azon, hogy a nyitás mellett ne forduljon egyértelműen szembe apjával, és megtartsa a párt eredeti, szélsőjobboldali bázisát, miközben legtöbbször próbálta elhatárolni magát Jean-Marie Le Pen korábbi megosztó kirohanásaitól. A globalizáció és Franciaország iszlamizálódása ellen is rendezett nagygyűléseket, a bevándorlás minden formájának elutasítását keverte a gazdasági populizmussal és a nemzeti patriotizmussal, a nacionalizmust vegyítette baloldali gazdasági elképzelésekkel. Keményen bírálta a kapitalizmust, és a Nemzeti Front korábbi álláspontjával ellentétben az államot az emberek védelmezőjének nevezte, protekcionista felfogása alapján pedig szerette volna a francia államot függetleníteni a külső behatásoktól.
A Nemzeti Front előretöréséhez arra is szükség volt, hogy a többség kiábránduljon a nagy pártokból, Marine Le Pen pedig ezzel párhuzamosan egyre inkább próbált megszabadulni a párt korábbi antiszemita jellegétől és helyette euroszkeptikus, bevándorlóellenes erővé válni. Marine Le Pen ennek megfelelően nagyon gondosan válogatta meg a szavait, a holokausztot pedig „a barbárság csúcsának” nevezte. A pártelnök arra is ügyelt, hogy megbüntesse az új iránnyal szembefordulókat, például több jelöltet is kihúzott a választásokon a pártlistákról, ha azok antiszemita vagy rasszista hozzászólásokat tettek a Facebookon.
A felmérések szerint Marine Le Pennek sikerült 25-30 százalékosra kiszélesítenie a párt bázisát, még akár volt kommunista szavazók is beálltak az új Nemzeti Front mögé. A leglátványosabb eredményüket a tavalyi EP-választáson érték el, amikor sikerült a legtöbb szavazatot kapniuk, és 22 EP-képviselőre növelték addigi három mandátumukat. Ami Franciaországot illeti, ott már felemásabb a kép: szereztek két parlamenti képviselői helyet – egyikük Jean-Marie Le Pen unokája és Marine unokahúga, Marion Maréchal-Le Pen –, van két szenátoruk, és 12 városban adnak polgármestert, de igazán nagy áttörést nem tudtak elérni. Marine Le Pen szeme előtt azonban elsősorban 2017 lebeg, amikor is be akar jutni az elnökválasztás második fordulójába.
A mostani helyzethez vezető botrány április elején robbant, amikor Jean-Marie Le Pen a szélsőjobboldali Rivarol lapnak adott interjújában több, korábban már hangoztatott kijelentését megismételte. 1987-es kijelentését felidézve megint a történelem részletkérdésének nevezte a náci gázkamrákat, és megvédte a náci Németországgal kollaboráló Pétain marsallt, emellett pedig a spanyol származású Manuel Valls francia miniszterelnököt bevándorlónak titulálta, és megkérdőjelezte elkötelezettségét a francia értékek iránt.
Innentől beindult az adok-kapok gépezet. Marine Le Pen politikai öngyilkosságnak nevezte apja kijelentéseit a Nemzeti Frontra nézve, és azt mondta, nem szeretné, ha a tiszteletbeli elnök a párt nevében nyilatkozgatna. Jean-Marie Le Pen bejelentette, hogy miután lánya nem támogatja, unokája javára visszavonja jelöltségét a párt Provence-Alpes-Cote d'Azur régióbeli listavezetői helyéről a decemberben esedékes regionális választásokon. De messze nem vonult a háttérbe, a párt hagyományos május 1-ji nagygyűlésén lánya beszédét megzavarva fellépett elé a színpadra, hogy aztán magát megtapsoltatva távozzon onnan.
Marine Le Pen azt mondta, nem akarja, hogy a pártot túszul ejtsék olyan provokációkkal, amik már egyre gyakoribbak lettek Jean-Marie Le Pen részéről. Szerinte úgy tűnik, apja nem tudja elképzelni, hogy a párt nélküle fejlődjön tovább. Május 4-re összehívták a párt végrehajtó bizottságát, amely „szélsőséges nézetei miatt" döntött Jean-Marie Le Pen tagságának felfüggesztéséről. Elhatárolódtak a kijelentéseitől, és azt is megtiltották neki, hogy a párt nevében nyilatkozzon. Három hónapon belül pedig összehívják a párt közgyűlését, amin még a tiszteletbeli pártelnöki tisztségétől is megfosztanák.
Felfüggesztésére Le Pen árulást kiáltott, lánya fejéhez vágta, hogy vegye fel élettársa vagy pedig közeli tanácsadója, Florian Philippot – akiről egy bulvárlap nemrég írta meg, hogy meleg – családnevét. Persze oda is szúrt, ahol a legjobban fáj, mint mondta, reméli, hogy lánya elveszíti a 2017-es elnökválasztást, a francia állam ugyanis nem épülhet olyan értékekre, amiket képvisel.
Azok az ellenfelek szemből támadnak, ő azonban hátulról szúrt le
– mondta, hozzátéve, hogy a lánya rosszabb a politikai ellenfeleknél, a jobboldali Népi Mozgalom Uniójánál (UMP), újabb nevén a francia Republikánusoknál és a baloldali szocialistáknál is. Azt is hozzátette, hogy jogi lépéseken is gondolkozik.
„Bármi történik is, nem valószínű, hogy csendesen meghátrál. Amíg az egészsége engedi, Jean-Marie ki fog nyilatkoztatni" – mondta a France24-nak Lorrain de Saint Affrique, aki az idősebb Le Pen kommunikációs tanácsadója volt 1984 és 1994 között. Ismerői szerint ez a konfrontációs politika az élete, és akár nagyobb kárt is okozhat, ha éles nyelvét a párt ellen fordítja, amennyiben megpróbálják eltávolítani a Nemzeti Front közeléből, mintha belülről próbáltak volna valahogy hatni rá. Ráadásul felfüggesztése ellenére egyelőre tiszteletbeli elnök maradt, és ami ennél is fontosabb, továbbra is a párt EP-képviselője, vagyis bőven van tere a felszólalásokra.
Le Pen már arra is utalt, hogy akár összeránthat egy rivális pártot is, habár ennek elemzők szerint kora miatt már nincs sok esélye, és azt sem valószínűsítik, hogy megismétlődne az 1998-as történet. Az akkori pártszakadáskor Jean-Marie Le Pen helyettese, Bruno Mégret kivált több párttisztviselővel és támogatóval együtt a Nemzeti Frontból. Jean-Marie Le Pen át tudta vészelni azt a kiválást, de Marie-Caroline Le Pen, legidősebb lánya is szembefordult vele, és azóta sem beszélnek egymással.
Az előfordulhatna, hogy néhány képviselőt sikerülne dezertálásra bírnia, de az már erősen kétséges, hogy például unokáján, Marionon keresztül tudna-e új mozgalmat alapítani, ahogy azt többen felvetették. A 25 éves Le Pen Franciaország legfiatalabb parlamenti képviselőjeként abban sem biztos, hogy elinduljon-e Jean-Marie helyett a regionális választásokon a pártlista élén, nem akarja ugyanis, hogy valahogy a bosszú eszközeként használják fel.
Olyanok is vannak, akik azt sem zárják ki teljesen, hogy egy viszonylag megkomponált színjátékról van szó apa és lánya között, amivel csak előtérben akarják tartani a pártot, de akár elterelni is lenne miről a figyelmet a családi viszállyal. Április elején például kiszivárogtak egy Kreml-tisztségviselő sms-ei, amikben arra utaltak, hogy a francia párt azért kaphatott 9 millió eurós hitelt egy Kreml-közeli cseh–orosz banktól, mert a magát Vlagyimir Putyin nagy tisztelőjének tartó Le Pen támogatta a Krím félsziget orosz annektálását.
A Nemzeti Frontra specializálódott politikai elemző, Sylvain Crépon szerint azonban az sem kizárt, hogy Marine Le Pen és bizalmasai egy ideje már csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy valahogy eltávolítsák a politikai frontvonalból az idős pártvezért. Abban több elemző is egyetért, hogy Marine-nak látványosan szakítania kellett az apjával, ha tényleg eséllyel akar belevágni a 2017-es elnökválasztásba, ehhez pedig inkább előbb, mint később kellett lépnie.
Az biztos, hogy az Ifop és más intézetek felmérései is azt mutatták, hogy Jean-Marie Le Pent a párt támogatói már sokkal inkább a múlt, semmint a jövő emberének tartják, aki viszont elbizonytalaníthat olyan potenciális szavazókat, akiket Marine Le Pennek sikerült elérnie. Egy felmérés szerint a párt támogatóinak 87 százaléka úgy vélte, vissza kellene vonulnia, míg 98 százalék pozitívan ítélte meg a lánya politikáját. A náci gázkamrákról szóló kijelentése után pedig a párt támogatóinak háromnegyede hátrányosnak tartotta, hogy a párt színeiben van jelen a médiában.
Többen nem szeretnék a pártból, hogy sokáig húzódjon a családi viszály, ugyanis szerintük egy ilyen nyilvános vita árthat Marine Le Pen eddig épített imázsának, de a pártnak is behozhatatlan károkat okozhat. „Hosszú távon azonban, ha sikerül jól kezelnie a válságot a médiában, akkor még nyerhet is ebből a szakításból" – mondta a Reutersnek Cécile Alduy, a Stanford Egyetem oktatója, aki a Le Pen család politikai megnyilvánulásait is kutatja. Az új irány hívei azzal is számolhatnak, hogy Jean-Marie Le Pen idővel elszigetelődik majd, és már egyre kevesebben fognak rá odafigyelni. A jogi lépéseknek pedig akár azzal is elejét vehetik, hogy a közgyűlésen megváltoztatják a párt nevét, a Nemzeti Frontot pedig megtarthatná Jean-Marie Le Pen.
A politikai ellenfelek, elsősorban Nicolas Sarkozy is lecsapott a Nemzeti Front válságára. A jobboldali elnökjelöltségre hajtó volt elnök azt mondta, egyesével akarja visszacsábítani a Nemzeti Fronthoz pártolt szavazóit a 2017-es elnökválasztás idejére. „Mindössze két hete fedezte fel, hogy amit Le Pen mond, az felháborító? Ki hiszi ezt el?" – támadta Marine Le Pent, akit képmutatónak tart, amiért elítélte apja kijelentéseit. A Nemzeti Frontnak az is problémát jelent, hogy hiába érte el eddigi legjobb eredményét, a vártnál rosszabbul szerepelt a márciusi helyhatósági választáson, és egy megyében sem szerzett többséget. Márciusban a felmérések még 30 százalék körüli eredményt jósoltak nekik, de ehelyett csak 25 százalék körül végeztek. Ehhez képest Sarkozy pártja, a jobbközép UMP lesöpörte a kormányzó szocialistákat.
Manuel Valls szocialista miniszterelnök szerint Marine Le Pen akár meg is nyerhetné az elnökséget, de a felmérések szerint erre csak akkor van esélye, ha François Hollande mostani elnökkel nézne szembe a második körben. Azonban sokkal valószínűbb lenne, hogy Sarkozyval nézne szembe, már ha a volt elnöknek sikerül kikeverednie a saját pártja előválasztásából, ami nem tűnik annyira könnyű kihívásnak. Más kérdés, hogy Marine Le Pen célja nem egyedül a győzelem lehet: ha sikerül bejutnia a második körbe, akkor ott már minden bizonnyal jóval több, akár kétszer annyi szavazatot is kaphat, mint egykor apja, ezzel pedig komoly átrendeződés kezdődhetne meg a francia politikában.